Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • yash

    senior tag

    válasz Lajti #43 üzenetére

    "Így csak csodálni tudom azokat, akik jóval kevesebből élnek, nem tudom, hogy teszik. "

    Menj oda egy öreg nénihez a boltban, és kérdezd meg :)

    Mire a "Stay de ain" dolgot leirtad, már rájöttem, hogy igy müxik :) Csak néha szar... azért bögtél a mesén is, mert elveszthettél vmit régen, amit nagyon szerettél, és hiányzik a hétköznapjaidból!

    apró megjegyzésem azért lenne... "Álld a fájdalmat!"-nak fordítanám... és nem maradj-nak ;)

  • yash

    senior tag

    válasz Lajti #52 üzenetére

    szerintem az a buddhista pap jó hatással volt rád, majdnem úgy beszélhetsz, mint ő :))

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #65 üzenetére

    Hogy konkrét adattal szolgáljak, jelen pillanatban 799 olvasóm van. Jó ebben én is benne vagyok, talán mások is voltak, akik többször is elolvasták. Szép szám. Úgy gondolhatnánk, hogy ehhez képest a 65 hozzászólás smafu. Annál is inkább, mert elég sürün válaszolgattam, gyakorlatilag talán pár tízre tehető a hozzászólók száma.
    Általában így van. Sokan nem szólnak semmit. Aki viszont igen, az hozzátesz a kollektív érzéshez. Lásd, milyen jól elbeszélgetünk.

    Sajnos sokan nem tudnak szeretni. Vagy nem tanulták meg, vagy kiölték belőlük.
    Olyan is akad, aki tudna, csak szégyenli kimutatni érzéseit. Fél, hogy pőrére vetkőztetett lelke nevetségessé válik.

    Talán érdekes lesz, amit most mondok.
    Régebben, ha úgy adta a helyzet, akkor elmondtam a beszélgető partnernek, hogy én mindenkit szeretek. Engem is? Van rá okom, hogy ne szeresselek?
    Püff, padlón volt, zavarba jött, aztán valami indokot felhozva magamra hagyott.
    Hamar rájöttem, hogy ennyire nyíltan nem szabad kitárulkozni. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni egy pofonegyszerű ténnyel. Leszoktam róla.
    Barátságos hozzáállás maradt, őszinte mosoly rendben, nyitottság szintén. Aki közeledni akar, megteheti, aki pedig hagyja, ahhoz közeledem.

    Sajnos a tragédia rányomta bélyegét "alkotói" kedvemre, képességemre. Jópár írásba belekezdtem, félkész állapotban várják sorsukat. A hangulat, kedv az, ami hiányzik. Lelketlenül nem szabad semmit sem csinálni. Pedig szívesen kiadnék magamból mindent, és boldogan nyugtáznám, ha tetszik az olvasóknak. Erőlködni nem fogok, hiteltelenné válnék.
    Bizonyára akad újabb eset, amelynek kapcsán kiírhatom magamból érzelmeimet.

    Hitre szükség van. Csak éppen nem olyan áron, hogy azt rám erőszakolják.
    Ha nem imádod a Te uradat, akkor hú, meg jajaj.
    Könyörgöm, egy birkapásztor, aki a legelőn született, tud vagy kétszáz szót, Istenről nem hallott, mégis szentéletű, be nem jut a mennyeknek országába. Aztán ugyan miért nem?

    Hiszek a magam módján. Hiszem, hogy van egy Mindenható, nevezzük akár Istennek, Devlának, Yehovának, vagy akár Allahnak. Számomra egyszerűen csak Úr.
    Hiszek a sorsunk elrendeltetésében is.
    Hiszek abban is, hogy tetteink karmacsírát eredményeznek.
    Lám, újra a buddhizmusnál vagyunk. Van egy alapmondat, ezzel fejezném be ezt a nem túl rövid szöveget.

    Sarva mangalam asti.

    [ Szerkesztve ]

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #68 üzenetére

    Sarva mangalam asti. Szanszkrit mantra.
    Angol fordításban: Happiness To Everyone. Pontatlan, ugyanis boldogságról beszél.

    Jobban hiszek egy már elhúnyt idős barátomnak, aki több buddhista könyvet is olvashatóvá, érthetővé tett számunkra. Rupert Ferencről van szó, aki hitelesen ültetett át magyar nyelvre akár szanszkrit nyelven íródott szakirodalmat is.
    Csigázom a kíváncsiságod, igaz? Picinyke gonoszság ez részemről, vagy talán túl sokat akarok mondani. Íme az (számomra) egyetlen hiteles fordítás:
    Békesség minden lénynek.

    Kis magyarázat is szükségeltetik.
    A lény fogalmába még a kő is belefér a buddhizmusban. Vétkezik, aki öl, rombol. Ha a kőnek az a sorsa, hogy beépítsék egy házba, vagy kerítésbe, akkor beteljesíti elrendeltetett feladatát. Ám ha csak úgy brahiból szétveri valaki, a tettes megsérti a Nem Ártás Törvényét. Márpedig ez a legfontosabb törvény.

    -----------------------------------------------------------------------------

    Nem vagyok próféta, csak egy gyári melós. Remélhetőleg megbocsájtod, ha nagyon mellé nyúlnék Veled kapcsolatos véleményemmel.

    Szerintem bilincsben vergődik a lelked. Jobbá akarod tenni, de ezt görcsös akarattal teszed. Meg akar felelni elvárásaidnak, de nem adsz neki időt.
    Olyan dolog ez, mint a főnököd elvárása a kütyü iránt. Csináld már, használni akarom, gyönyörködni akarok benne.

    Van egy kijelölt utad, van egy elvárásod Magaddal szemben. Célod nemes, csak éppen add uram Isten, de minél hamarabb.
    Türelmes vagy másokkal? Ha nem, akkor érthető kapkodásod. Ám ha igen, akkor adódik a kérdés, hogy Önmagadnak miért nem adsz időt.

    Hogy te mit gondolsz Magadról, az egy dolog. Csakhogy értékeidet nem Te határozod meg, hanem mindazok, akik kapcsolatba kerülnek Veled. Mi a fenének töprengsz azon, hogy szerethető vagy-e? Hagyd meg a döntés jogát azoknak, akikkel találkozol.
    Fogadd el Önmagad feltételek nélkül. Nincs mérleg.

    Talán ismered a történetet, elmesélek valamit.
    Valahol a világon egy suliban azt találta ki egy (szerintem nagyon okos) tanár, hogy minden diák írjon pár jellemző sort minden osztálytársáról. Begyüjtötte a cetliket, névre szólóan összegezte. Mikor kész volt, minden diák megkapta azt a papírt, amely a róla szóló véleményeket tartalmazta.
    Az eredmény megdöbbentő volt.
    Mindenki sokkal, de sokkal jobb jellemzést kapott önmagáról, mint amire számít(hat)ott.
    Teltek múltak az évek, őszültek a halántékok. Már rég elfelejtették egymást az osztálytársak. Élték életüket, unokákat ölelgettek.
    Egyikük váratlanul meghalt. A brifkójában pedig volt egy megsárgult papír, amely érdemeit sorolgatta...
    Érted már?

    "Azt hiszem, nincs jobb irány annál ... jóban legyünk önmagunkkal..."
    Erről volna szó. Tovább megyek. Szeresd Önmagad, hiszen hogy tudhatnál szeretni mást, ha még saját Magadat sem vagy képes? El tudod fogadni azt az embert, aki a tükörből Rád néz? Tudod szeretni? Szeresd, ha tudod, hiszen ő az a védtelen lélek, aki Tőled függ. Ha képes vagy rá, hangosan is mondd neki, hogy szereted.

    Szigorúan tényszerűen.
    A főnökeid nem tudják megcsinálni azt a kis kütyüt. Képes vagy rá? Igen. Csak Te vagy rá képes? Igen. Van sarkad? Állj rá.
    Mondj másfélszeres időt az elkészülésre, és boldogok lesznek, ha kicsit hamarabb kész lesz. Úgysincs más, aki megcsinálja, tehát Tőled függ minden. Ezt pedig minden normális ember beláthatja.
    Ha viszont nem normálisak a górék, akkor passz.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #70 üzenetére

    Négy és fél nap. Hosszú idő? Négy és fél nap után válaszolok. Talán duzzogtál már, de tehettél valamit, hogy sürgess? Az égvilágon semmit.
    Az idő nagyon relatív. Stopperrel mérhető valós érték.
    Bennünk hogy ketyeg az óra? Jó, vegyünk kereken egy órát.
    Gyakorlatilag mennyinek érzi ezt az időegységet a szerelmes, aki imádata tárgyát csak egy óra múlva láthatja?
    Mennyinek érzi ezt az egy órát a halálra ítélt, mikor csak ennyi maradt az életéből?

    Nagyot legyint Pató Pál úr...
    A diófa nagyon lassan nő. Van egy mondás. Nagyapám ültette, árnyékát nem élvezte, termését nem ette. Talán buta volt a nagyfater? Mi a fenének ültetett diófát, hiszen semmi haszna nem volt belőle. Ápolta, gondozta, méghozzá sok évtizedes türelemmel.
    Türelmetlen vagy? Parancsolj rá a diófára, hogy márpedig holnapra termő legyen.

    Törd szét azt a bilincset. Lassíts. Ezt szó szerint értem. Lassan kortyold a kávédat, élvezd az ízét, illatát. Hajolj le egy virághoz, és nézd meg alaposan. Meg fogsz lepődni, hogy milyen tökéletesek a szirmai, és még egy fehér virág is mennyi színárnyalattal rendelkezik.
    Adj magadnak időt.

    Kamasz koromban útáltam magam. Arcom pattanásos volt, ráadásul 168 centim sem növelte önbizalmam. Mindez társaságban nem számított, én is kaptam puszit a lányoktól, pacsiztam a srácokkal. Jé, hát nem undorodnak tőlem?
    Otthon tükör elé álltam, mustrálgattam magam. Izmos vagyok, ez jó. Arányos testalkatú, ez is jó. Tekintetemben értelem, egyre jobb. Szemem színe káprázatos: sötétbarna, a szélén pedig érdekes módon valami érdekesen sötétzöld. Arcformám szabályos, hajam dúsan omlik a vállamra. Mi a fene bajom van önmagammal?
    Érdekes módon életem minden szakaszában akadt idős mentorom. Ekkor is volt, vele osztottam meg titkaim. Elmondtam neki a fentieket. Szívott egy nagyot a cigijéből, a füstöt az ég felé fújta, aztán érdekes dolgokat mondott.
    Látod, öcsikém, ahogy a füst szétoszlik, úgy oszlanak el a problémáid is, viszont kapsz helyettük újakat. A pattanásaid idővel elmúlnak. Tudsz változtatni a magasságodon? Nem. Pici vagy? Igen. Viszont ne feledd, a jóból keveset adnak...
    Az este megint a tükör előtt talált. Figyelj, te balek, ilyen vagy, és kész. Ha más nem is szeret, megígérem Neked, hogy többé nem kritizálom a pofád. Szeretlek.
    Kibékültem önmagammal, ezzel az életem is megváltozott. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem.
    Sokat dumcsiztam még öreg mentorommal, aki csak mosolyogva bólintott, amikor elmeséltem neki a tükrös jelenetet. Aztán mondott még valamit.
    Öcsikém, a külső sokadlagos szempont. Ha választhatsz egy szép, de gonosz, és egy csúnya, de kedves lány között, melyikre mutatsz? Hát akkor? Az a fontos, hogy mi van a fejedben, és a szíved legyen tiszta. Érted?
    Értettem.
    Te is érted?

    "Mások úgy emlékeznek rá, hogy annyi jót tett olyan volt, amit leírtak a papírra, még ha ő másnak is gondolta magát. Egy dolog pluszban: szerintem nem ez a fontos, hanem az, hogy magunkról mit gondolunk, és még fontosabb, hogy rájöjjünk, miért."
    NEM!
    Érdekes, hogy másokról egész tisztán tudunk véleményt alkotni. Önmagunkról viszont nem. Mások szeme a legjobb tükör. Ha pedig valamiben bizonytalan vagyok, nem átallom megkérdezni akár az ellenségemet sem, hogy bizonyos dologban mi a véleménye rólam. Megmondja, és örül hogy megmondhatja, valamint annak is, hogy pont őt kérdeztem meg.
    Ne akard önmagad megítélni. Ez is egy fog a bilincs racsniján. Akadálya annak, hogy feltétlenül szeresd önmagad.
    "Ha már tudjuk a valódi okot, akkor már el tudunk kezdeni tenni valamit, így juthatunk el oda, hogy szeressük önmagunk. Én idáig jutottam eddig el, tudom már miért nem szeretem magam, egyelőre csak a további tennivalókat nem látom, csak vakon haladok/próbálok haladni a végcél felé. Idővel, ha megadom..."
    Feltételeket szabsz? Majd akkor szeretlek, ha... Hogy bízhat Benned a tükörképed? Saját Magad "közé állsz". Ott van előtted, kiszolgáltatott, és csak egy cseppnyi szeretetre vágyik. Megtagadod tőle? Ki a fene szeresse, ha nem Te?

    "Én türelmetlen vagyok, nem hagyok magamnak elég időt, ahogy mondtad, így úgy látom, ezt mondják nekem, ezt teszik velem mások, nem hagynak időt!"
    Na végre. Rájöttél, pedig ezt így ki sem mondtam. Belőled indul az impulzus, mások csak úgy reagálnak, ahogy Te "szeretnéd".

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #72 üzenetére

    Nincs kedved? Hát ne válaszolj. Azonban nem térhetsz ki azon kérdések elől, amelyeket Te teszel fel saját Magadnak. Provokáltalak? Ha igen, elnézést kérek érte. Mindössze az volt a szándékom, hogy azt a szerencsétlen tükörképedet megszerettessem Veled. Mert bizony szeretetre vágyik. Vagyis ki a fene vágyik szeretetre? Te! És én, és még kismillióan.
    Csakhogy én képes vagyok önmagam szeretni, mert ha tőlem nem kap szeretetet az a pofa, amely szembenéz velem a tükörből, akkor végképp elárvul, magányossá válik. És ugyan miért ne szeretném? Hiszen én vagyok ő, és ő én vagyok. Szőröstül-bőröstül, lábszagostól.

    Értsd meg, nem tagadhatjuk meg önmagunkat. Az a véget jelenti. Fizikailag élhetsz ugyan, de a lelked halottá válik. Tényleg nem érted? Ha az a szerencsétlen, aki a tükörből könyörgőn néz Rád szeretetért rimánkodva, és még Tőled sem várhat részvétet, akkor vége a világnak.

    Tényleg félsz? Kérdés mitől. Pici pogány angyalkák rángatnak dróton, miközben égsz a pokol tüzében. Márpedig ezt a tüzet Te gyújtottad. Oltsd el. Az égvilágon senki más nem teheti meg, csak Te.

    "Ellenben máshogy türelmetlen voltam, és meg is kaptam érte a magamét..."
    Talán goromba voltam? Nem hinném.

    A diófa példája végtelenül egyszerű, csak túlkomplikálod. Nem nyújtok támpontot. Töprengj csak. Idő van, jópár évtized az életedből. Szándékosan nem mondtam el a teljes igazságot. Önmagadnak kell megtalálnod, mint ahogy arra is önállóan jöttél rá, miszerint mások azt nyújtják Neked, amit kimondatlanul sugározol feléjük.

    "A tükör: irigyellek, hogy Neked így sikerült. Nem hiszek benne, hogy ez számomra is így működne, de megpróbálom, tiszta szívből."
    Látod, itt a bibi. Nem hiszel benne. "Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet." Ha nem hiszel benne, ne csináld. Élj csak bilincseid fogságában, ha ez Neked jó.
    Ám ha tiszta szívből megpróbálod, előbb hitet kell szerezned. Hitet önmagadban. Másként nem megy, barátom. Tiszta szívvel, patyolat lélekkel, hittel állj a tükör elé. Légy oly ártatlan, mint születésed óráján, zárj ki minden negatívumot.
    Már nem is tudom, mit is mondjak. Nézd azt a szerencsétlent, aki részvétért, szeretetért könyörög. Nem esik meg rajta a szíved? Ha nem, akkor menj a fenébe. Ha igen, akkor szeresd már egy kicsit. Tényleg csak erre vár.

    "Régen választottam egy szép, de gonosz nőt. Jó volt vele és nem volt jó. A testét visszakívánom, mást nem."
    Egyszerűsítsünk. Szeretkezni jó volt vele, és ezzel ki is fújt a kapcsolat. Jól érzem?
    "A fejemben az van, hogy...félek magamtól. Igen, magamtól is, mint szinte -szinte!- mindentől."
    Hohó, itt van ám bilincsed kulcsa!
    Hogy is van ez a félelem dolog? Mondd, hátha megtaláljuk a megoldást.

    "Szegény édesapám ítélt mindig, nem pozitív irányban. Nem azért tette, mert rossz ember, hanem mert Ő is küzd önmagával."
    Ahamm. Szóval szereted édesapádat, és úgy érzed, hogy ha ő lelki problémákkal küzd, akkor Neked is muszáj. Szép dolog a szülő szeretete, csak értelmetlen átvenni ilyetén küzdelmeiket. Inkább délcegen, széles vigyorral kéne elé állni, hogy lássa, a fia elégedett a sorsával. Nem gondolod?

    "Nem tudtam, ki vagyok, csak azt, hogy rossz gyerek."
    Bekódoltad magadnak. Ha egyszer így rálátsz múltadra, miért nem vagy képes felfogni, hogy épp ennek a kódnak a hatását nyögöd? Ott, és akkor vertél bilincset önmagadra, hacsak nem korábban. Nem lenne ideje ledobni?
    "Szükségem volt folytonos megerősítésre, hogy mégsem vagyok az..."
    Aztán ki a fene erősítgetett? Volt olyan? És ha volt, hittél neki? És ha hittél, akkor miért vagy ma kishitű?

    NEM!
    Hidd már el, hogy nem az a fontos, amit magunkról gondolunk. Elfuserált vélemény. Ideálisnak szeretnénk tudni önmagunkat, holott utánunk sem virág illatú a WC, nem vagyunk Adoniszok, és nem váltjuk meg a világot.
    Mások, igenis mások látnak minket olyannak, amilyenek vagyunk. Pont.

    "Amíg csak rossz érzésünk van, és nem tudjuk mitől, csak megyünk előre vakon (jobb esetben; rosszabban nem megyünk sehová)."
    És ugyan mi okozza a rosz érzést? Ha nem követtél el semmi rosszat, akkor nem marad más, mint a tévhit.

    "Idővel, ha megadom..." mert ebből a szempontból már ismerem önmagam, és tudom, hogy nem feltétlenül adom meg az időt."
    Nos igen. Ám ne add meg, és küszködj továbbra is, mert úgy szeretnéd.

    "Majd akkor szeretem magam, ha nem vagyok "rossz gyerek". De mindig az vagyok. Az vagyok? Miért? Mi rosszat teszek? Nem felelek meg mások, apám, önmagam elvárásainak? Feltételeket szabok. Feltétel nélküli, vagyis inkább elvárás nélküli szeretet, önmagamnak.
    Túl sok kitételt szabsz. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy miért szabják meg sorsodat édesapád és mások elvárásai.

    "Feltétel nélküli, vagyis inkább elvárás nélküli szeretet, önmagamnak."
    Ámen!

    Nézd, ha nem volt kedved előző bejegyzésemre válaszolni, meg az azt megelőzőre sem, ám tekintsük úgy, hogy paroláztunk, aztán mentünk dolgunkra. Nem erőszakolom Rád magam. Ha nincs kedved kommunikálni, akkor itt be is fejeztük.
    Élj boldogan.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #80 üzenetére

    Ha tudod már, hogy fel kell tépni a sebet, hogy kitisztíthasd a gyógyulás érdekében, az jó jel.
    Nem vagyok doki, sem agyturkász, még szanitéc sem. Mondom a magamét, saját tapasztalataim alapján beszélek.
    Rendben, beszélgessünk tovább. Javasolnám, hogy olvasd el újra párbeszédünket, és összegezd. Volt értelme? Volt haszna? Ha igen, érdemes folytatni.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #87 üzenetére

    Rendben. De összegezz. Jó lenne, ha azt is leírnád, hogy fejlődtél-e, és miben.
    Ami pedig mások fájdalmának átvételét illeti, meglehetősen gyakorlott vagyok benne. Ne sajnálj, zúdítsd csak. Majd szelektálok.

    Öntsd elénk mindazt, ami a szívedet nyomja. Lásd, senki nem akadt, aki akár csak megmosolyogna az eddigiek miatt. Segítek, ha tudok, és mint láthatod, ezzel nem vagyok egyedül.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #89 üzenetére

    Felelni fogok, nyugi. Jelenleg fáradt vagyok, de össze fogom szedni magam.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #89 üzenetére

    Csak tudnám, hogy mi a fájdalmas, félelmetes abban, hogy kényelmes székünkben ülve véleményt nyilvánítunk, vagy mesélünk valamit. Senkivel nem kell szembenézni, arctalanul lehet megnyilvánulni. Arról nem is beszélve, hogy ha nem is tapsolt Neked senki, de nem is szóltak le, avagy meg.

    Egy pék, meg egy zöldséges reklamál a fejemben. Néha tényleg nem vagyok normális.
    A pék.
    No szóval, kedden és pénteken járok a pékhez. Előre megrendelem a kenyérkét, zsömlét. Megkapom, leadom a következő megrendelést, és ez így megy régóta.
    Első pár alkalommal rámutattam a kenyérkére, hogy azt kérem. Nem mindegy? Akár mindegy is lehetne, de én azt szeretném. Miért, Önnek nem mindegy?
    Már nem kell mutogatnom, olyan kenyérkét tesznek nekem félre, amilyent szeretek.
    A zöldséges.
    Kérek ebből ennyit, abból annyit. Rakja, méri, én pedig szólok, hogy azt a töppedtet, ütődöttet, szottyadtat nem kérem. Morog kicsit, de kiszedi, ad helyette egészségeset.
    Érthető, hogy el akarja adni, amint az is érthető, hogy a pénzemért ehető árut kérek.
    Már nem kell szólnom, nem kell a kezét figyelnem.

    "...vártam, hogy hozzászóljon valaki, hogy ne nekem kelljen."
    Más nem szólhat helyettünk.

    "Érdekes volt, hogy most először nem éreztem butaságnak/rossznak, amit leírtam..."
    Lazul az a bilincs.

    "Aztán mégis köhintettem kettőt. Rájöttem, ez akkor történt amikor arra gondoltam, hogy valamit nagyon el akarok Neked elmondani."
    Védekező reflex. Erőt vettél magadon, és oldódott a gátlás.

    Sok butaságot hordtam össze? Írtam ahogy eszembe jutott.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #93 üzenetére

    Sokat akar a szarka...
    Nem pejoratív értelemben mondom. Sotak akarsz egyszerre.

    Szembenézni önmagaddal.
    "Még nézek más, mélyebb félelmek után is, gondolom, előbb-utóbb azokat is feloldom."

    Maradjunk annál, hogy először is azon félelmedet kell legyőznöd, amelyet saját magad generálsz saját magadnak. Önmagadtól félsz. Tényleg olyan félelmetes vagy? Akkor mások miért nem félnek Tőled?
    Én sem félek. Vagy kéne? Vinnyogva bújok az ágy alá, mert megszólított a rettenetes Lajti...
    Te félelmetes? Ugyan. Inkább egy vergődő gyermek lakozik Benned. Tőle ugyan miért félsz? Netán a felelősség félelmetes, hogy ezt a gyermeket óvni kell? Kire számíthat szegény, ha nem Rád?

    A többi félelem ráér.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák