Új hozzászólás Aktív témák

• #28 Stauffenberg nagyúr

  Új Válasz 2015-05-10 13:51:57 #28

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Stauffenberg

  nagyúr

  Nagyon jó írás!

  Nekem szerencsére egyik sem ismeretlen, a borokabogyó és a mustár kivételével mindegyiket nevelem itthon a teraszon cserépben és nincs is jobb, mint letépni egy adagot az ételhez és frissen egész más ízhatásuk van, mint szárítva. A kakukkfű zseniális, ahányszor meglocsolom, végighúzom rajta az ujjaimat, hogy szagolgathassam. De a rozmaring is egészen elképesztő dolgokat művel a sültekkel.

  Az meg igaz, hogy az "újmagyar fűszerekkel" is kompatibilisek. Én a pörköltbe, lecsóba, gulyásba is beledolgozom őket módjával és még sosem volt rá panasz.

  Márciusi fotók:

  

  

  Bár nem ennyire ősi magyar, de a levendula is jól felhasználható a konyhában. Egy dolog, hogy a levendulás-mentás fagyi a kedvencem, de süteményeknél is beválik. Idén először már levendulát is nevelek a teraszon, következő hónap végére már virágot is hajt. Eddig csak étteremben ettem vele ízesített süteményeket, most végre ki is próbálom. Persze hagyom virágozni, majd ha már lejár az ideje, akkor fogom leszárítani és bedobozolom a többi fűszer közé.

  Emellett mindenképpen érdemes még mentát és bazsalikomot is nevelni. Nekem utóbbi a kedvencem a valamennyi fűszer közül.

  [ Szerkesztve ]

• #36 Stauffenberg nagyúr Alchemist #17

  Új Válasz 2015-05-10 15:31:42 #36

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Stauffenberg

  nagyúr

  válasz Alchemist #17 üzenetére

  Junkfood =/= Újrahasznosított maradék

  Én mindig attól fogok padlót, mikor valaki leszaroz egy olyan ételt, ami maradékok újrafelhasználásával készül. Valóban sokat ártott a Kádár korszak a magyar gasztronómiai műveltségnek, de erre nem a hortobágyi húsos palacsinta létezése az élő bizonyíték, hanem annak a leszarozása.

  Talán csak azért van ennyire bögyében a sok wannabe gasztromágusnak, mert a Kádár korszak egyik szimbóluma.

  Az rendben van, hogy az éttermi kínálatból kikopik, tényleg nem oda való. De nem látom be, hogy mitől rosszabb vasárnap így felhasználni a maradékot, mint kifőzni a megmaradt pörkölt mellé egy újabb adag nokedlit. Ezt az ételt nem a fácánraguhoz és a vadnyúl paprikáshoz kell hasonlítani, hanem a zsíroskenyérhez.

  A magyar gasztronómiával sokkal inkább ott van probléma, hogy a magyarok többsége egysíkúan étkezik és képes olyan bűncselekményeket elkövetni, mint a liszttel sűrűre kevert vízben úszó zöldség darabok, amire a főzelék nevet akasztja. De ott van a krumplis tészta is, szénhidrát szénhidráttal. Ezek mellett egyáltalán nem az újrahasznosítással van gond, ezek mellett a hortobágyi még mindig inkább értékelhető gasztronómiai teljesítmény.

• #46 Stauffenberg nagyúr Eastman #41

  Új Válasz 2015-05-10 17:20:39 #46

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Stauffenberg

  nagyúr

  válasz Eastman #41 üzenetére

  Persze az üzemi konyhától (főleg Kádár korban) nem volt több elvárható, de azért nagy különbség van egy jó erdélyi lucskos káposzta meg az igénytelen főzelékek között. A krumplis tészta amúgy nem rossz ha jól fel tudod dobni (én a kolbászra bízom, hogy megpaprikázza, meg pirítok alá szalonnát is), de azzal már baj van ha valaki csak ilyeneken él.

  Fizikai munka ide vagy oda, ez már olyan szénhidrát bomba a szervezetnek, ami mellett nem csoda ha 40-50 éves korra a legkülönfélébb egészségügyi problémákat produkálod (inzulin problémák, cukorbetegség, fizikai terhelés mellett is jelentkező elhízás, bélrendszeri panaszok, stb).

  Én gyerekként utáltam meg a főzelékeket és nem a menzán. Nyaranta mindig a nagyszülőknél voltunk az öcsémmel falun és láttam, hogy mit ad a tyúkoknak enni (darált kukorica vízzel felöntve, benne egész kukorica szemek) és onnantól nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy a főzelék gyakorlatilag ugyanez. Nagymamám sem volt főzelékrajongó, pont ugyanezért. Mindig azt mondta, hogy nem vagyunk baromfik, hogy ugyanazzal tömjük magunkat.

• #103 Stauffenberg nagyúr Crystalheart #102

  Új Válasz 2015-05-13 16:22:00 #103

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Stauffenberg

  nagyúr

  válasz Crystalheart #102 üzenetére

  A hetven éves szakácskönyvek még a pre-Kádár korszakból valók, amikor még nem irtották ki a szocializmus elvei mentén az igényességet a magyar gasztronómiából. Amikor a nagyszüleimet vendégül látva főztünk nekik mondjuk olasz ételt, akkor meg is lepődtek az egyébként ismerős ízeken, de ők gyerekkoruk óta nem nagyon fogyasztották az oregánót, bazsalikomot. Ráálltak ők is a kalocsaival teleszórt fasírt - rántott hús - borsófőzelék tengelyre és leéltek így egy életet.

Új hozzászólás Aktív témák