Új hozzászólás Aktív témák

• #120 Román Ferenc újonc

  Új Válasz 2015-01-28 17:40:18 #120

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Román Ferenc

  újonc

  Üdv. Mindenkinek! Egészen véletlenül találtam erre az oldalra és az elolvasott "főoldalak" után már éreztem késztetést, hogy írjak. Azután néhány hozzászólás elolvasása már végkép meggyőzött arról, hogy írnom kell. Ellentmondásos és csak részben igaz dolgokat is olvastam és feltevéseket, talányokat, és persze valótlanokat is.Soha sem gondoltam volna, hogy a Mezőnyárád, Mezőkeresztes, Szentistván és Mezőkövesd települések által behatárolt volt katonai bázis ennyire titokzatos lehet, és hogy vannak emberek akik az említett településeken laknak mégsem ismerik a reptér történetét (mint ahogyan a teljes és igaz történetet én sem). Minden esetre azzal kezdeném, hogy nem kimondottan Szovjet laktanya volt, hiszen jó pár éven keresztül amíg itt voltak őket ki is kellett szolgálni, így sok időszak előttem,én is és még nem én, ill. nem az a vonulás volt az utolsó amiben én vonultam, hanem a Magyar Honvédség megszűnéséig lehetett ott Magyar katona, de legalább is addig amíg az utolsó Russki katona el nem hagyta az országot.(Ha elhagyta , mert amelyik csak tehette itt maradt.Persze nem a sorállományból.) Nekünk azt mondták, hogy ez a reptér (akkor) a második legnagyobb Európában. Nagyobb csak Angliában van. Viszont ez korszerűtlenebb, mivel a tervekkel 56- ban a még félig sem elkészült építés alatt leléptek. A Nyugat tudomására jutott a"project" ezért máshogy, újra tervezni sem érdemes.Bár én nem hiszem, hogy a bázis építését a föld fölötti létesítményekkel kezdték volna de ki tudhatja.Minden esetre az a beton mennyiség és persze minőség messze meghaladta a kor lakás építkezéseihez használt anyagot (Kb:1000 db 10 emeletes ház). Persze "Béke" időben a már meglévőt kár lenne ki nem használni, hiszen akár vannak silók, akár nincsenek itt ez a hatalmas terület és kifutó minden kiszolgáló épülettel. A laktanya nem a reptéren volt, hanem kb. 4km-re onnan és még egy nagy bázis a K telep pedig még másik irányba kb. 5-6-km. Ezeket az objektumokat szilárd burkolatú úgy nevezet HM utak kötötték össze, sőt voltak légvédelmi megfigyelő helyek ahová szintén ilyen utak vezettek.Természetesen mint ahogyan annak lennie kell minden objektumban volt napi váltásban, megfelelő számú és az adott szolgálatra kiképzett katona (béke időben). Háborús készültség esetén (így riadógyakorlat) minden alakulat kivonult a stratégiailag legmegfelelőbb, kijelölt helyére (a nap, ill. az éjjel bármely szakában, percek alatt) és várta a következő parancsot mindenki (így:szolgálati út).A korábban (sok száz hektár) megnevezett területen voltak még tavak, ill. mezőgazdasági művelés alatt álló területek, amiknek egy részét a Honvédség "tartott karban", művelt, vagy épp ugaron volt (így a kényszer leszálló pálya). A laktanya területének Kb. a felét a Magyarok használták:a kapu szolgálati hely,kantin épület, ÜTI szoba és fogda,vagy 5 könnyű szerkezetű barakk (kiképző és tisztes bázis valamint FRISZ. elhely.) épület,szintén k.szerk. épület ebédlő, egy tégla építésű Parancsnoki épület (aminek a második emeletén század körletek voltak), persze volt alakuló tér tribünnel és telephely az ő saját épület együtteseivel és őrhelyével (ahol én sokszor voltam ügyelet h.majd ügyeletes). Most jövök rá, hogy csak a környezet leírás (ha nagyon részletes lennék) akár több oldal is lehetne. Igazából a leírtakat azért osztottam meg, hogy bennem is így elevenedjen fel a több mint negyed évszázados emlék.Az "Orosz" katonákkal nem volt szabad érintkeznünk de minden nap és bárhol találkoztunk velük. Természetesen nem az Ő épületeikben és nem is a miénkben. Hanem az udvaron, utakon, reptéren, stb.. Az elhelyezésük (2 tégla épület) a mi parancsnoki épületünk mellett volt. Az alakuló terük is. Minden reggel hallottuk ahogyan (mi még ágyban) verik a vigyázzt, futnak (télen, nyáron) csizmában és atlétában, vagy éppen őket veri a tiszt (mivel náluk a testi fenyítés megengedett). Persze azért néha elvétve beszéltünk és üzleteltünk velük mert a Tilos szó nekem még nem jelentett lehetetlent, sőt. A fő témához kapcsolódva, hogy vannak-e rakéta kilövő állások és föld alatti hangárok, hát nem tudom. Minden esetre amikor egy alkalommal közel lopóztunk hozzájuk (a Smena M8-as gépemmel) kíváncsiságból a reptér egyik sarkában (mivel az is tilos, hát irány felfedező útra, hiszen nem mehettünk mindig Mezőkeresztes-re borért vagy a Kék Acél-ba sörért), egy erdős övezetben látni véltünk néhány nagy ládát úgy ahogyan a méteres fát leborítják a platóról kazalban, amiből ki-ki kandikált valami, olyan légvédelmi rakéta féleség, persze az indító elektronika és a robbanófej nélkül. ("Mondom csak véltük, és féleség"). A számomra kevés ismeretlen területek egyike volt ez. Sűrű erdő amit az első fasorokon belül kerítés védett. Kicsit még közelebb mentem és a gyér késő őszi lomb betekintést engedett egy másik világba. Sok száz katona volt ott. Sátrakban amik tetején kikandikált a kémény cső, gépjárművek sokasága és "gulyás ágyuk"( amikben főként káposzta esetleg krumpli főhetett).Már nem is tudom kivel voltam, ketten esetleg hárman lehettünk (tippem azért van), de nagyon meglepődtünk. Itt a Russki bázis, mondtam halkan de a periférikus látásommal észleltem, hogy valaki jobbról közelít és kúszva mint oda úgy elkezdtünk vissza vonulni. Persze a kíváncsiság fel emelte a tekintetem és láttam a Szovjet katonát kezében a Kalasnyikovval ahogyan a járőr szolgálatát végzi.Úgy tettünk mintha nem látnánk egymást. Persze hogy Ő is látott, sőt szerintem azért mutatta meg magát, hogy ne keljen intézkednie és a fegyver is azért volt már előtte, ha mégis. Nem tette és mint már addig és azóta is oly sokszor megúsztam. (Békeidőben a hősi halált.) Nem készítettem én képet csak biztonságos helyre húzódtam a társa(i)mal és nem is beszéltem nagyon ezekről a dolgokról azóta sem csak akkor este vele(ük). Szóval én aki ott éltem minden nap és barangoltam, hozzáteszem a mai napig nem tévednék ott el 25 évután, sőt bekötött szemmel megtalálnék néhány helyet ma is, még én ill. mi sem tudtuk mi van még ott, ill. mi lehetett. Persze sok sztorim lenne még és talán írok is párat, persze feltételes módban és az említett emberek névtelenségét megőrizve, hiszen hiába telt el az idő a tények bajt hozhatnak ránk. Klementinán (mert így hívták mindig is) járjatok nyitott szemmel, mert ha valahol van valami, ott van!!!

Új hozzászólás Aktív témák