Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • tkazmer

    addikt

    válasz enerdzsájzer #25 üzenetére

    Még hogy a pénz nem boldogít...pffff. Rossz duma.
    mondod ezt úgy, hogy bevallásod szerint sosem tapasztaltad, hogy boldogít-e vagy sem. hát ez is rossz duma:)

    úgy tervezték, hogy kibirjon egy atomtámadást is. De nekünk komolyabb fegyvereink vannak, mint pl Béla bá, a földmunkagépkezelő

  • tkazmer

    addikt

    válasz enerdzsájzer #30 üzenetére

    Szerintem meg akinek van pénze és azt mondja hogy attól nem lesz boldog az ember, simán álszent.
    akkor álszent vagyok:) csak egy személyes példa: '97 óta minden évben 4-5*-os hotelekben nyaralok ciprustól mallorcáig különböző szigeteken vagy olasz tengerparton, stb.
    tavaly a szokásos mellé összejött egy másik társasággal egy kempingezős túra, még olyan is volt, hogy egy autópálya hídja alatt aludtunk, a "szabad ég alatt".
    ...nem ecsetelném, hogy melyik volt szórakoztatóbb, kalandosabb és "kikapcsolódás-ízűbb":) még az is felmerült bennem, hogy azokat, akikkel eddig hoteleztünk, ráveszem egy ilyen túrára.
    másik példa: vezetési élmény, mint boldogító tényező. nem tudom mennyi vezettél az átlagnál jobb autót; az egyedüli dolog, ami "hagyományos" értelemben vett vezetést jelent, kb. a gyorsítás, fékezés és indexelés. (ráadásul ugye sokan ezt is lehagyják...). a kormányzás sokszor annyira rásegített, hogy két külön dolognak tűnik, hogy te tekersz valamit és valahol elöl történik valami, sebességet vált az automata, a futómű a legborzasztóbb útegyenletlenségeket is kirugózza, ablakot az esőérzékelő töröl, a fényszórót az automata kapcsolja fel, a motor gombnyomásra indul, a központ zár automatán zár be, az egész autóban olyan csönd honol, hogy 200-nál beethoven 9. szimfóniája mellett is lehet halkan beszélgetni, stb.
    ezek mind persze baromi kényelmessé teszik az utazást. az *élményt*, a vezetőre ható ingereket azonban csökkentik.
    talán éppen ez a kényelmes, ingerszegény környezet az, ami miatt sok esetben boldogtalannak érzik magukat a tehetős emberek.

    úgy tervezték, hogy kibirjon egy atomtámadást is. De nekünk komolyabb fegyvereink vannak, mint pl Béla bá, a földmunkagépkezelő

  • tkazmer

    addikt

    válasz enerdzsájzer #32 üzenetére

    és attól nem leszel boldog, amikor a gyereked végre megkapja mondjuk a fél éve áhított bőr focilabdát, amiért mindketten megküzdöttetek? szerintem ez (amikor megküzdesz valamiért és az sikerül) sokkal nagyobb boldogság, neked is és a gyerekednek is, mint amikor a gyerek kér egy labdát és te munkából hazafelé beugrasz a boltba veszel neki 250€-ért egy eredeti EB-set.
    visszatérve rám: igen, legelőször ezután a tavaly nyári élmény után, majd idén februárban nekem is támadtak hasonló gondolataim, mint amiket a szerző a cikkjében leírt. ezt le is írtam fentebb:)

    végezetül madáchtól idéznék:
    "A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga."
    az "ingerszegény környezetben" a küzdés nincs meg. ettől kezdve az ember céltalanná válhat - aminél az is jobb, ha az a célod, hogy be tudd fizetni a gázszámlát. mert legalább van célod.
    és ezért nem érzem magamat már boldogtalannak, mert találtam új célt. ennyi.

    [ Szerkesztve ]

    úgy tervezték, hogy kibirjon egy atomtámadást is. De nekünk komolyabb fegyvereink vannak, mint pl Béla bá, a földmunkagépkezelő

  • Jhonny06

    veterán

    válasz enerdzsájzer #34 üzenetére

    Erről csak annyit, hogy az nem különösebben nagy cél, hogy a már meglévő, napi szinten elkölthetetlen pénzből megvalósíts valamit. Persze, lehetnek különböző dolgok, de azért az mégiscsak más, amikor még a pénzért is meg kell küzdeni és csak utána jöhet a többi. A tehetősebbeknél az előbbi (részben) kimarad.

    Ez az egésznek a lényege.

  • brumesz

    aktív tag

    válasz enerdzsájzer #36 üzenetére

    Erre a csöpögő gúnyra csak ennyit: szerintem nem tudod megérteni hogy milyen az az érzés amikor már nem kell semmi, mert mindened megvan, és nincs célod, mert bármi amit elképzelsz egy pillanat alatt valóra válhat. Ahogy leírom, én sem érteném meg, tehát nem csodálkozom. Szerintem egyszerűen képtelenség belegondolni magad másnak a helyzetébe ha nem voltál olyan helyzetben. Aki születésétől kezdve palotában lakik, az sem tudja átérezni azt hogy milyen a kevésbé tehetős rétegnek...

    cserebere, beszamitas, mennyitengedszafelebol nalam nincs, bocsi mindenki!

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz enerdzsájzer #39 üzenetére

    "szerintem nem tudod megérteni hogy milyen az az érzés amikor már nem kell semmi, mert mindened megvan, és nincs célod, mert bármi amit elképzelsz egy pillanat alatt valóra válhat." - Aki ilyenre képes, az a társadalom igazi szennye, nagyobb kárt okoz, mint bármely tolvaj, csaló.

    A családom kiskoromban nem küszködött semmi anyagi problémával, és én azt a gondolkodást viszem ma is tovább, felnőtt fejjel. Azt tehát nem lehet mondani, hogy a mostani gondolkodásom az anyagi helyzetünk eredménye volna. Ezt az ember jelleme határozza meg, ez az, amiért mégsem mindenki egyenlő, és amiért az egyén értékét nem lehet vagyonban vagy intelligenciában mérni.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák