Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    Ehhe...

    nem 1/2-ed, hanem 2/3-ad az esélyed a nyerésre az általad vázolt startégiával. Ez a probléma egy amerikai televíziós műsorból kreálódott, de emlékszem, hogy kb 20 éve még a német ker-tévében is ment. Monty Hall "paradoxon" a neve...

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    A könnyen megérthető magyarázat az az, hogy az a pohár amit kezdetben -háttérinformáció nélkül- választottál 1/3-ad eséllyel tartalmazza a nyereményt, a másik két pohár (együttesen) pedig 2/3-ad eséllyel.

    Miután a játékmester a másik két pohár közül kiejt egy olyat amiben nincsen nyeremény, azután is ugyanaz marad a helyzet mint előtte:
    -Az a pohár amit te kiválasztottál 1/3 eséllyel tartalmazza a nyereményt (hiszen itt nem változott semmi)
    -A másik két pohár közül (amelyeket nem választottál) a megmaradt pohár 2/3-ad eséllyel tartalmazza a nyereményt.

    Megéri váltani...

    @1
    dehogynem :)

    [ Szerkesztve ]

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz bkercso #10 üzenetére

    Mármint min siklottam át? A nyerési esélyed 2/3-ad, nem 1/2-ed, innentől pedig maga a megfogalmazás is félrevezető...

    szerk:
    hol a különbség a Monty Hall paradoxon és eközött?

    [ Szerkesztve ]

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    Itt a piros, hol a pirost játszom: van három lefordított pohár, az egyik alatt egy piros gomb. Az a cél, hol eltaláljam, melyik alatt. A játék a következőképpen zajlik: először titkon tippelek az egyik pohárra; nem árulom el, melyikre.

    ez egy teljesen véletlenszerű tipp (1/3-ad esélyes)?

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz bkercso #16 üzenetére

    Honnan tudja a játékmester, hogy melyikre gondoltál (melyiket nem választhatja megmutatásra) ha te azt titokban tartod?

    A játékmester tudja hogy hol a nyeremény, egy esetben nem választaná sosem azt amit te néztél ki magadnak, mégpedig akkor, ha te 100%-os pontossággal már kezdetben a nyerő poharat szemeled ki.

    J.

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz bkercso #16 üzenetére

    Vajon lehet az?

    természetesen lehet teljesen véletlenszerű (1/3-os) a kezdeti tipped, ehhez elegendő félrenézni amikor a keverés történik...

    [ Szerkesztve ]

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz bkercso #21 üzenetére

    a kvantummechanikát meghagyom a tudósoknak, sosem értettem, sosem érdekelt valószínűleg mert magas nekem mint tyúknak az Abc :B

    Kvantum-mechanika ide vagy oda, én furcsának találom, hogy
    (1) hogyan választhatja a játékmester mindig pontosan egy olyan poharat, amilyet te nem néztél ki magadnak, hiszen azt sugallod, hogy titokban tartod a kezdeti választásodat?

    (2) sugallod, hogy a te kezdeti választásod is valamennyire véletlenszerű ("próbálom"), tehát nem 100% vagy 0% eséllyel választod a gombot tartalmazó poharat. Na most ha ez igaz, akkor az szerintem implikálja, hogy a játékmester valamiféle jelből tudja, hogy melyik poharat nem szabad neki választania (amelyiket te titokban kinéztél). Na most innentől kezdve az (1) és a (2) pont már ütköznek.

    (3) Ha eltekintünk attól az "apróságtól" hogy a játékmester valahogyan csak egy olyan poharat választott amit te éppen nem néztél ki, akkor egy feloldása lehet a problémának, hogy a gomb csak akkor kerül a pohárba, amikor a két pohár ténylegesen fel lesz fordítva és akkor 50% eséllyel, addig nincsen eldöntve hogy hol van.

    Btw. limitált tudásommal és rálátásommal ha kvantummechanikáról van szó, mindig az a rémképzet fog el, hogy egy nagy világ-számítógép programjának/szimulációjának részei vagyunk akik magát a programot akarják megérteni, úgy hogy mérésekkel megpróbáljuk megnézni/megjósolni, hogy a világszámítógép egy egy memóriacímén -amit nem kéne látnunk- éppen milyen változó van. Ez a számítógép meg hogy takarékoskodjon véges memóriájával úgy működik, hogy csak akkor rak értéket egy memóriacímre, ha valaki arra ránéz, és akkor is csak valami olyat ami a következő pillanatban eldobható.
    ez persze csak scifi ;]

    [ Szerkesztve ]

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz bkercso #28 üzenetére

    Nekem is hasonló érzésem van, csak másképp fogalmaztam meg: mintha álmodnék, és álmomban egy városban járnék: akármelyik épület akármelyik zugába nézek, ott van valami, így mintha az álmom végtelenül komplex lenne, noha csak akkor álmodom meg, mit látok, amikor épp oda nézek; a többi hely nincs kidolgozva. A természet is mindig frappáns módon kibújik a kategóriaalkotási kísérleteink alól, mintha végtelen lenne.

    Igen, jobban megfogalmaztad amit -olyan ritka alkalmakkor amikor a kvantummechanika eszembe jut- gondolok, mint én magam. :C

    Aztán ilyenkor jut eszébe az embernek, hogy ha létezik valahol (akár körülöttünk) egy vagy akár sok komplex világszimulációs-számítógép, amiben egy komplett univerzumot/világot szimulálnak (valakik) amely világban értelmes gondolkodó lények is laknak. Nos ezek az értelmes gondolkodó lények előbb utóbb elkezdik feszegetni/kutatni saját létük és a világ értelmét etc.

    A szörnyű kérdés pedig az, ha egy értelmes gondolkodó (akár valójában hús vér, akár csak a világ-számítógép részét képező) lény felteszi azt a tudományos kérdést, hogy ő maga valódi-e vagy csak egy világ-szimuláció része, akkor mi az esély arra, hogy a válasz (ha véletlenül megválaszolható lenne) az, hogy ő tényleg eredeti és nem csak egy entitás egy világ-szimulációban.

    Aki dolgozott számítógéppel, az tudja, hogy abban szimulálni nagyszámú valamit lényegesen könnyebb mint fizikailag felépíteni, létrehozni... Ha létezik ilyen világszimulációs-számítógép, akkor bizony nagyon-nagyon magától értetődő a konklúzió, hogy az a számítógép vagy számítógépek lényegesen több gondolkodó entitást tartalmaznak, mint az igazi világ. Tehát ha egy gondolkodó lény felteszi a kérdést, hogy ő csak egy számítógép része-e vagy tényleg valódi, akkor ha csak nem tudja biztosra magáról, hogy valódi, akkor szinte biztos, hogy csak egy szimuláció része.

    Na a mi kvantummechanikánk amennyit én laikusként látok belőle inkább utal arra, hogy ez a mi világunk egy igen komplex szimuláció ami megpróbálja elrejteni saját határait mintsem egy valódi világ...

    J.

    [ Szerkesztve ]

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz bkercso #37 üzenetére

    Nézzük meg, a klasszikus világban hogyan lehetne ezt játszani!

    Rendben, ebben az esetben ez viszonylag könnyű lesz...
    Nézzük az opciókat amelyeket felvázoltál, egyelőre mindenféle százalékok nélkül, csak a procedúrát vizsgálva:
    Ami egyből leugrik a vászonról
    -(i)
    D opció kiesik, mert állításod szerint a játékvezető sosem azt a poharat fordítja fel, amire tippeltél

    -(ii)
    C opció is kiesik, mert tippelsz, és mert a játékvezető valahogyan sosem azt fordítja fel, amire tippelsz

    -(iii)
    Az A és a B opció két esetben egyenlő:
    iii/1: függetlenül attól, hogy megmondod-e mire tippelsz, a játékmester képes kilesni a fejedből mire tippeltél és ez alapján választ poharat
    iii/2: //levezetem, hogy ez miért nem lehet, de unalmas és át lehet ugrani
    a játékmesternek nincsen szüksége arra, hogy kiolvassa a fejedből hogy mire tippelsz, mert egyéb mechanizmus alapján képes eldönteni, hogy te hogyan tippeltél. Ilyen lehetne (százalékokat meg azt hogy más miatt kiesik-e ez a lehetőség egyelőre hagyjuk) az, hogy tudja (például megfigyelt téged etc) hogy te mindig eltalálod a gombot vagy sosem találod el a gombot. Ne felejtsük te azzal kezdted a dolgot, hogy nézed az itt-a-piros-hol-a-piros-t, tehát ha a játékmester például olyan lassan kever, hogy biztosan tudja, hogy te azonnal jól tippelsz, akkor ő egyszerűen választ egy rossz poharat és akkor teljesül az, hogy nem azt választja amit te.

    Az ii/2 opció alapvetően tarthatatlan (a te és a játékmester választásának ütközéséhez vezet előbb utóbb) minden olyan esetben amikor te nem nem vagy képes determinisztikusan vagy mindig az első tippedet jól kiválasztani vagy az első tippedet mindig rosszul kiválasztani.

    Az ii/2 opciónál ha te valamiért először mindig jól választasz, akkor mivel az első választásod után mindig váltasz, ezért végül 0% eséllyel kéne nyerned. Ez nem stimmel, tehát az ii/2-nek az az alesete, hogy előszörre mindig eltalálod hamis.
    Ugyanígy, ha az ii/2-nél maradva először mindig szisztematikusan hibázol, akkor utána mivel csak a jóra válthatsz ezért 100%-nak kellene lennie a végső nyerési arányodnak. ez szintén nem stimmel. Tehát én a teljes ii/2 ágat levágnám.

    Marad az i/1.
    Tehát a játékmester kiolvassa a fejedből, hogy melyik pohárra gondolsz, azt is tudja, hogy melyik alatt van a gomb (mert ugye ezt te már lefektetted egy hsz-szel feljebb). Innen kezdve a játékmesternek egyetlen feladata lenne, mégpedig, azokban az esetekben amikor ő rendelkezik a választás szabadságával, hogy melyik poharat eliminálja akkor úgy választ, hogy a te nyerési esélyednek a várható értéke 50% legyen. Itt nagyon fontos, hogy a játékmesternek csak akkor van arra nézve szabadsága, hogy melyik poharat eliminálja, amikor te elsőre a jó poharat választottad. (egyébként a játékmester keze megvan kötve, hiszen a jó és a rossz pohár közül mindenképpen a jót kell elvegye).
    Tehát a játékmester összes választása annyi, hogy a két rossz pohár közül melyiket vegye el.
    Ez nem igazi választási lehetőség és ezzel ő nem tudja befolyásolni a játékot semmilyen irányban, hiszen te attól függetlenül, hogy ő melyik rossz poharat eliminálja Te úgyis a másik rosszra váltasz. Neki itt nincsen játékbefolyásoló ereje.

    Innentől kezdve Te vagy az egyetlen aki befolyásolni tudja a játékot, mégpedig azzal, hogy elsőre milyen valószínűséggel találod el a gombot és milyen valószínűséggel hibázol.

    Számoljuk ki:
    tegyük fel, hogy elsőre p-eséllyel találod el a helyes poharat.
    ha éppen olyan eset van (feltételes valószínűség) hogy elsőre eltaláltad a helyes poharat, akkor a végén biztosan veszítesz
    ha éppen olyan eset van, hogy elsőre nem találod el a helyes poharat, akkor a végén biztosan nyersz.
    na most p eséllyel vesztesz, 1-p eséllyel nyersz.

    A mérésed pedig az, hogy p=1-p=0,5
    tehát p=0,5

    A megoldás pedig köznyelven:
    azért nyersz a végén 0,5 eséllyel, mert te az első próbálkozásodra túl ügyes vagy és a három pohár közül 50% eséllyel találod el a helyeset. Ha ügyetlenebb lennél és csak 20% eséllyel találnád el elsőre a helyes poharat, akkor a végső nyerési arányod 80% lenne.
    Sőtt!!
    Ha oda sem figyelnél amikor a keverés történik, csak magadban ráböknél egy pohárra, akkor is 66,7% lenne a nyerési arányod.

    [ Szerkesztve ]

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz bkercso #41 üzenetére

    igen-igen: levezettem, hogy onnantól kezdve, hogy te tippeltél, a játékmester nem tudja már befolyásolni a nyerési esélyedet. Azt te magad tudod a tippeddel, annak függvényében, hogy mennyire jól-rosszul teszed meg az első tippedet.

    A C-D eleve nem jó (leírtam miért), azt a döglött lovat fölösleges tovább verni...

    Ki vele!

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz bkercso #44 üzenetére

    Ehh ez nagyon kvantummechanika :U

    Ez a pairtrigger elmélet ami a linkek között van a te szüleményed? Mindenesetre üdítő hogy létezik próbálkozás a determinisztikus vonalon is...

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz bkercso #54 üzenetére

    Köszi! Igazából nem ezzel foglalkozom, ez csupán foglalkoztat. :D Mágneses anyagokkal foglalkozom.
    az olyan egyszerű emberek agyát, mint jómagam, rendesen szét tudja csapni
    Ez vagy a természet "hibája", vagy a mienk.

    Egyszerű a dolog, várni kell :)
    Amikor kisiskolás voltam emlékszem egyszer a kezembe került valami ismeretterjesztő füzet csillagokról (volt benne kvazárokról meg pulzárokról is szó) illetve volt otthon régi tekerős vetítőhöz a sok gyermekmese (Lúdas Matyi etc) mellé még szintén csillagokról egy film. Mennyit néztem azt esténként :)

    Na így visszagondolva azok az anyagok amelyek akkor 25+ éve kerültek kezembe (és így lehettek vagy 30 évesek) elég naivak voltak a jelenlegi tudásunkhoz képest, rengeteget fejlődtek a megfigyelések és a rájuk adott válaszok is.

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz bkercso #59 üzenetére

    Nem tudok elképzelni más megoldást, mint hogy a játékvezető segítése befolyásolja az én titkos tippemet.

    mint írtam: 50% eséllyel választod ki a három pohárból már eleve a jó / nem-jó poharat, így a végén a végső nyerési esélyed is 50% lesz. Ha megváltoztatod a kezdeti tipped pontosságát, akkor ennek függvényében változik a végső nyerési esély is.

    Az hogy
    opció 1:
    a játékmester szuggerálja néha-néha a fejedbe hogy hol van/nincs gomb (hogy megváltoztassa a kezdeti tipped 33%-os találati arányát 50%-ra) vagy
    opció 2:
    te figyelsz jobban a keverésnél és ezért vagy a kezdeti választásnál hatékonyabb mint 33% az már édesmindegy a példa szempontjából.

    Sőt mivel itt nem volt a feladatkiírásban semmiféle kvantummechanikáról szó, ezért a két opció közül (opció1 vs opció2) az egyes opció tűnik sokkal kevésbé valószínűbbnek, mivel itt egy csomó képtelenséget kell feltenni ahhoz, hogy működhessen, míg a második opciónál erre nincsen szükség.

    Occam pengéje ahogy korábban mondtad ;)

Új hozzászólás Aktív témák