Új hozzászólás Aktív témák

• #69 #54625216 törölt tag D1Rect #67

  Új Válasz 2020-04-01 13:34:11 #69

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #54625216

  törölt tag

  válasz D1Rect #67 üzenetére

  Ilyenre mondják az ultraliberálisok, hogy hát minden munkaerő árát a piaci kereslet-kínálat határozza meg.

  Bár én messze nem értek egyet azzal, hogy a közszolgáltatásokat is 100%-ban ki kellene tenni a piaci hatásoknak, azt azért tudomásul kell venni, hogy a világ egyetlen államának sincs annyi pénze, hogy a közoktatásban dolgozók bére versenyképes legyen az alacsonyabb végzettséget igénylő, ámde keresett szakmákhoz képest.
  Az USA-ban pl. egy illegális bevándorló, feketemunkás szobafestő a többszörösét keresi egy általános iskolai tanárénak.
  Tehát bezony, aki humánértelmiségi pályára megy az az állami rendszerben sehol se keresi halálra magát.
  Vagy a nálunk gyakran bezzegországként emlegetett Svédországban a durván sávos adózásnak is hasonló a hatása.
  Ott a magas fizetésekre olyan magas az állami elvonás, hogy az komoly munkaerőhiányhoz vezetett a nagy felelősséggel járó és komoly szakértelmet igénylő munkakörökben. Minek tanuljon 15 évig és dolgozzon 12 órákat sebészként, ha ezzel alig keres többet egy átlagos szakmunkásnál?
  De ha belegondolsz ugyanez a dilemma a művészetekben is: az alkotóművészek a sovány állami támogatásból sosem lesznek versenyképesek az alkalmazott művészekhez vagy a haknizó kommerszhez képest.

  Ennek feloldására sehol sincs rendszer szinten recept, mert a piac és a közszolgáltatások vagy az állami támogatások között mindig jelentős szakadék lesz.
  Egyéni életstratégia szinten ugyanakkor létezhet megoldás, de ezért mindenkinek magának kell pedáloznia.
  A nyugati országokban - ahol eleve nem szokás az államtól követelőzni -, általában úgy oldják meg, hogy az értelmiségi munkásember ingázik a magas presztízsű de rosszul fizető és a jól fizető, de alacsony presztízsű melók között, amíg fel nem küzdi magát a magas presztízsű és jól fizető elit munkaerőpiacra.
  Pl. a pályakezdő pedagógus lehúz jópár évet minimálbéren az állami rendszerben, amíg tapasztalatban el nem éri a jól fizető magániskolák szintjét, ahol taníthat is és meg is fizetik érte. Már ha ez a vágya.

  Nálunk tehát első sorban nem azon érdemes hirigelni, hogy a tanár keressen többet, mint az eladó, vagy hogy általában véve öntsenek több pénzt az oktatási rendszerbe, hanem hogy a tanári hivatás ne valamiféle szakmai zsákutca legyen (aki nem tudja tanítja, ugye), hanem az egyéni szakmai fejlődés egy állomása.
  Egyetemi szinten pedig még inkább így kellene lennie: egy egyetemi tanári állás ne a kiégett, a munkaerő piacon elhelyezkedni nem tudó/akaró szakemberek nyugdíj előtti elfekvője legyen, hanem ugródeszka a szakmai, tudományos karrierjükben.
  Na itt vagyunk baromira lemaradva a nyugati államokhoz képest, nem a piaci és az állami fizetések arányában.

  [ Szerkesztve ]

• #77 Elf aktív tag D1Rect #67

  Új Válasz 2020-04-02 13:20:21 #77

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Elf

  aktív tag

  válasz D1Rect #67 üzenetére

  Ebből két dolog derül ki számomra:
  1. alul vannak fizetve a tanárok.
  2. ennek ellenére sokan elindulnak a pályán és 6 év és a diploma megszerzése kell hozzá hogy ez feltűnjön nekik.
  Nyilván semmi közöm hozzá, de minek vágott bele ha kevesli a pénzt? Nem azt történt hogy amikor elkezdte az iskolát még 800ezret kerestek a tanárok aztán mire végzet már csak 160-at.

Új hozzászólás Aktív témák