Új hozzászólás Aktív témák

• #14 shabbarulez őstag ntomka #6

  Új Válasz 2010-08-31 23:05:07 #14

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  shabbarulez

  őstag

  válasz ntomka #6 üzenetére

  Ez nem így nem számold, mert a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Alma és körte esete. $5-10/Mbps költségszintet maximum a legnagyobb centralizált csomópontok közötti pont-pont kapcsolódások között elérni, ott ahol nagyon sok szolgáltató, nagyon sok kábele fut össze, igen nagy kapacitásokat kínálva. Ennek hatására a Mbps-re vetített költségszint itt a legolcsóbb. Nem véletlen hogy a nagy tartalom szolgáltatók az ilyen centralizált csomópontokhoz rakják a kiszolgáló szervereiket, mert fajlagosan itt tudják a legolcsóbban rárakni a netre a tartalmat.

  Ráadásul ezt az $5-10/Mbps-et ne úgy érts hogy ha veszel 10Mbps-et akkor az $100. Ez az alacsony fajlagos költségszint minimum 10 Gigabites kapacitás esetén jön ki, szóval akkor ha a vásárló legalább száz ezer dollárt kiköhögött, akkor az 1 Mbps-re vetített fajlagos költségszint kijöhet $10-ra. És ez is persze csak a nagy csomópontok között, mondjuk egy LINX, AMS-IX, DE-CIX vagy nagy amcsi POP-ok közötti pont-pont kapcsolódások esetén.

  A sávszélesség ára viszont nem egy fix költség hogy mindenhol ugyanannyi legyen. Egyre kisebb csomópontok felé, ahova egyre kevesebb szolgáltatónak van kábele és azok is egyre kisebb kapacitást képesek kiszolgálni fajlagosan egyre drágul. Ráadásul az eltérő hálózati szakaszokon: gerinc, felhordó, elérési az alkalmazott technológiáktól függően is egész mások a fajlagos Mbps-re vetített költségszintek.

  Két földrajzi pont között más és más a sávszél ára. Mondjuk egy frankfurti DE-CIX és londoni LINX-es csomópont között $10-ért kapsz 1Mbps-et, ha legalább 10GE vonalat veszel, de mondjuk egy London Perking között egész más lesz a díjszabás, vagy egy London-Budapest kapcsolatra szintúgy. Nyugat-európában sok nagy szolgáltató van jelen, sok kábellel és nagy szabad kapacitásokkal így az ottani nagyobb városok közötti kapcsolódás olcsóbb mint Kelet-Európai városok felé, ahol más sokkal kevesebb szolgáltató van jelen, jóval kisebb hálózati kapacitásokkal. Ázsia felé szintúgy.

  De ezek még csak a nagyobb városok közötti gerinc összeköttetések. Ott vannak a regionális kapcsolódások, amelyek ára megint más költségszint. Pl. egy Budapest-Kecskemét-Szeged-Békéscsaba útvonal fajlagos Mpbs költsége megint magasabb lesz mint egy London-Budapesté.

  Szintén egész más a költségszint ha egy nagyobb város egyes kerületrészei között kell elvinni a felhordó hálózati szakaszt. Vagy arról leágazva egy konkrét épületig kell elvinni az elérési hálózati szakaszt. Ezeken megint más a Mbps költségszint, a felhasználóhoz közeledve egyre magasabb.

  Egy internet szolgáltatónak minden szakaszon jelentkező költséget össze kell gyúrni és abból a felhasználók számosságát szem előtt tartva egy olyan átalány díjas konstrukciót kell kialakítania ami képes fedezni ezeket a költségeket. Persze egy szolgáltatónak nem csak az adatutak költségeivel kell kalkulálnia hisz vannak még ezen kívül más költségei is. Vannak hálózati eszközei amik fokozatosan cserélődnek, vannak alkalmazottai akik után bért, járulékot fizet, jellemzően vannak hitelei, aminek a részleteit törletenie kell, adóznia is kell, stb, stb.

• #15 shabbarulez őstag ntomka #11

  Új Válasz 2010-08-31 23:36:53 #15

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  shabbarulez

  őstag

  válasz ntomka #11 üzenetére

  Ezt megint felejtsd el így ebben a formában mert totál hülyeség. Köszönhetjük a volt NHH-knak aki pár éve behozták a marketing garantált sávszélesség definicióját, mert elégedettlenek voltak a valóságot jobban tükröző, de szerintük túl alacsony minimál értékekkel. Most vannak a valóságtól totál elrugaszkodott garantált értékek, minden szolgáltatónál csak úgy repkednek a megabitek, ami totál komolytalanná teszi az egészet. A valós garantált értékeket száz kilóbit/s-os nagyságrendek közelében keresgéld, ez az aminek realítása van egy best effort lakossági szolgáltatás esetén, ezek a Mpbs-es értékek amik most vannak csak parasztvakítás kategória.

  Két féle szolgáltatási formát alapból érdemes elkülöníteni. Az egyik a bérelt vonali garantált elérésű, ahol valóban kapsz dedikáltan egy akkora adatcsatornát amire előfizetsz a nap 24h-ra és senki nem fog ferde szemmel nézni rád, ha azt 100%-ban ki is használod. Persze ezért keményen fizetni is kell majd 20Mbps-et nem 2500-ért adják majd mint a Digi, hanem száz ezerben lesz mérhető, ha még külföld felé is garantált szakaszokat akarsz akkor meg még jóval föntebb.

  A másik a best effort, a tipikus lakossági elérési internet szolgáltatás. Itt az olcsó árszint értelemszerűen annak köszönhető hogy nem kapod meg garantáltan, 24h-ban a maximális sávszélt amit megrendeltél és ennek megfelelően elég ferde szemmel fog rád nézni a szolgáltató, ha mégis arra próbálsz törekedni hogy ezt te teljesen kihajtsd a vonalból. Mivel a garantált sebesség itt töredéke a maximálisnak így az ár is ezzel arányosan csökkenthető egy a lakosság által széles körűen megfizethető árszinte. Cserébe ésszerű és moderált használat szükségeltetik.

  20 Mbps garantált bérelt vonali sávszélnél, ha napi 24h-ban maxon járatják 6TB havi adatforgalmat lehet elérni. Egy tipikus hálózati kihasználtság görbe nem egy maxon futó egyenes, hanem sziniuszosabb kinézető, hisz az emberek este jellemzően alszanak is nem használják a netet, napközben jellemzően suliban, munkában vannak, este jobban előjön a csúcsidő használatban, akkor jobban ráérnek az emberek netezni így a használat is jellemzően ide csoportosul. Így az előző példánál maradva egy 20 Mbps-es bérelt kapacitásból ha havi 3TB adatátvitel el lehet érni az már reálisabb érték. Egy internet előfizető átlag havi 30GB-nál nagyobb forgalmat nem igazán generál, így ez a kapacitás akár 100 best effort előfizetőt is ki tud szolgálni, akár sok Mbps-es marketing maximum és garantált értékek mellett is a nélkül hogy az esetek döntő többségében ebből bármi problémája lenne a usereknek, hisz a nethasználatuk időben elszórt, nem egyidőben történik. És azt még zárójelben érdemes hozzátenni hogy az átlag 30GB/hó nem azt jelenti hogy minden előfizető annyit el is használ. Az előfizetők döntő többsége alig havi pár GB-ot forgalmat, míg értelemszerűen a mérleg másik serpenyőjében kell lennie jóval kisebb számú, de igen magas, akár havi több száz GB forgalmat generáló hardcore ügyfélnek is. A szolgáltató arra törekszik hogy a nagy átlag forgalma olyan szinten legyen, amekkora forgalmat a hálózata megfelelően ki tud szolgálni és a bevétel/költség mutatói is megfelelőek hogy gazdaságosan tudjon működni. Ha a mérleg kibillen és túl sok a hálózati forgalom, akkor értelemszerűen nem a pár GB-os, az előfizetők döntő többségét kitevő fogyasztót fogják korlátozásokkal megregulázni, hanem azt a bevétel kisebb részét adó nagyfogyasztót, akik miatt mérleg egyensúlya kibillent.

  Erről szól a best effort, a közös hálózati erőforrások, ésszerű és optimális elosztásáról, annak érdekében hogy a költségek is ésszerű, a nagy többség számára megfizethető ársávba legyenek leszorítható. Ha nem lenne ez a konstrukció jó tíz év óta, akkor a mai napig csak igen kevesen engedhetnék meg maguknak az internetet. Gyakorlatilag csak nagy cégek vagy állami intézmények lennének hajlandók több száz ezret fizetni bérelt vonali garantált elérésekét, ha csak az lenne, a lakosság számára ez nem elfogadható árszint, amit széleskörűen hajlandó megfizetni. Nem véletlen hogy a 90-es évek elején nem volt túl sok előfizető és ma sem lenne 500 millió vezetékes előfizetés világszerte, ha a best effort jellegű szolgáltatási modell ezt nem tette volna lehetővé.

Új hozzászólás Aktív témák