Új hozzászólás Aktív témák
-
VIC20
őstag
válasz remington2 #16 üzenetére
A királynevekhez még egy szót: bevallom, nem tudom, hogyan másképpen lehetne ezeket leírni, kimondani, illetőleg használni.
Gondolom, annyi tiszteletet megadhatunk a nyelvünk iránt, hogy elfogadjuk alaptételként: az írott szöveg a kiejtett szavak írott mása. Vagyis a kettő nem válhat el.
Na, most akkor hogyan is néznének ki az uralkodók eredetibe'? *Prinszviliem*? Meg *Prinszesszketrin*? (kimondott alakok). Nem is beszélve azokról a szerencsétlenekről, akik eljutottak a trónig, mint a már említett XIV. Lajos.
Az ám, nála mi a helyzet?
*Luilökátorz*? Esetleg *Tizennegyediklui*? Leírva: Louis le XIV vagy XIV. Louis? Borzalmas!
Ui: Nem értem, mi a baj a flopival. (Illetve mi volt a baj: merthogy béke poraira.) Szerintem a nyelv életképességnek egyik jele, ha magához hajlítja az idegen szavakat.
"Olyan, mint az ország: megy valamerre, aztán lesz valami. "
Mert szerinted más nyelveket tudatosan fejleszt mindenki, az utolsó francia vagy angol paraszt, amerikai gyapotszedő is nyelvművelő lapokat járat, és tudományos vitákat folytat, konferenciákra jár? Nem lehet, hogy inkább ez a nyelvek fejlődésének természetes módja, csak te ennyit fogsz föl belőle?
[ Szerkesztve ]