Új hozzászólás Aktív témák

• #17873 #71562240 törölt tag gelbelex #17867

  Új Válasz 2013-10-25 09:23:43 #17873

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz gelbelex #17867 üzenetére

  Továbbgondolnám. Szerintem van új a nap alatt. Mondhatnám "fejlődünk", a civilizációs máz interiorizálódik is, nem csak lepereg.

  Szerencsénkre a régi korokkal szemben manapság annyiban előnyben vagyunk, hogy (sokféle úton) hozzá tudunk férni az "elitkultúrához" is, még akkor is, ha az anyagi életkörülményeinket tekintve a "néphez", a "tömeghez" tartozunk. A felosztásod alapján értelmezve: az anyagi helyzetem a "néphez", a "tömeghez" köt, ízlésem, kultúrafogyasztásom, a szellemi életem az "elithez". Ma átjárhatóbb a társadalom és nagyságrendekkel terjedőképesebb az információ. Bach korában munkáscsaládba születvén nem nagyon jutottam volna hozzá, hogy Bach-ot mint zenét hallgassam, csak a csepűrágókhoz jutottam volna hozzá hetente a vásárban - esetleg a templomban, ha Bach korában netán hívő lettem volna. Ma hozzájuthatok bármihez, a mai "elit" ikonjaihoz is hozzájuthatok (szinte abban a percben, amikor az illető megnyilvánul), ha másképp nem felvételről, reprodukciók formájában meg tudom ismerni, sőt sokféle módon "fogyasztani" is tudom az "elitkultúrát". Eljut az "elitkultúra" bárkihez, aki akarja/hagyja, hogy eljusson hozzá. No persze Szomáliában, Sierra Leonéban, Bangladesben... még ma sem ilyen egyszerű a helyzet, de itt Európa szélén szinte mindenkinek szinte minden lehetősége megvan ahhoz, hogy megtapasztalja és fogyassza a jóízlést megcélzó civilizációt-kultúrát-művészetet. És ez szerintem hatással van, főleg hosszútávon, még akkor is, ha a globális kultúrának most éppen valószínűleg egy olyan negatív kilengését éljük, ami a giccs és az agresszív giccs "kulturális" formáinak tobzódását eredményezi - elég csak megnézni, hogy tizenöt évvel ezelőtt mik mentek a Spektrumon vagy National Geographic-on és mi megy ma, hogy mennyivel több kábelcsomagban volt benne a Mezzo TV vagy valamiféle "art channel" és mennyiben van benn ma, hogy milyen volt a Music Televison húsz évvel ezelőtt és milyen ma... és hasonlók.
  A minősítés fontosságában való egyetértésünkhöz annyit tennék hozzá (írtam már ezt itt korábban is), hogy szerintem elsősorban azért fontos a jóízlés, a műveltség terjedése, mert a művelt-jóízlésű embert nem nagyon lehet gonosz célokkal megtévesztve háborúba vinni, a művelt ember a mindennapi környezetében sem az agresszióit éli ki, hanem a lelkiismeretét, és a művelt ember tud és hajlandó tenni a katasztrófák megelőzéséért, lásd például a valószínűleg néhány évtized múlva már kivédhetetlenül bekövetkező globális klímakatasztrófát...

  (#17868) schawo Lásd a fentebbiek alapján azért azt túlzónak tartanám kategorikusan így mondani, hogy a példaként felhozott művészek a tömegízlést szolgálták ki. A "tömegízlés" kiszolgálására elsősorban a "csepűrágók" szolgáltak, élükön a vaskos vásári komédiákkal és rémdrámákkal, szakállas nőkkel, kétfejű tehenekkel, csodaelixírekkel, nyilvános kivégzésekkel... Kétségtelen, hogy Mozart "világi" operáinak (vagy ha túlmegyünk a zenei példákon, Shakespeare és társai színműveinek) előadásában alkalmaztak olyan elemeket, hogy a kakasülőn ülő "plebs" is harsányan szórakozhasson, de Bach, Liszt, Beethoven, Verdi nem igazán veheti magára, hogy tömegízlést szolgáltak volna ki, kevés kivétellel a műveik az "elitízlés" részei voltak akkortájt is.
  A képzőművészettre utaló példád szerintem nem jó, a képzőművészet területén is mindig igaz volt, hogy a legnagyobbak (a ma legnagyobbakként számontartottak) is nagy-nagy ismertségnek és népszerűségnek örvendtek, legnagyobbként voltak számontartva a saját korukban is - amely népszerűség persze lehetett botrányos, lásd például impresszionisták, de viszonylag kevés volt az olyan pályaív, mint például az e téren sokat emlegetett Van Gogh-é, aki csak halála után lett a legnagyobbak része. Ma talán még ritkább az ilyen vangoghi pályaív a képzőművészetben is. Az ilyen vangoghi pályaív valószínűleg a zenében se ritkább. Amint tudjuk, éppen J.S. Bach is évszázadokig a feledés homályába veszett, szinte véletlennek köszönhető az (újra)felfedezése, hasonlóképpen Vivaldi...
  Azt írod, hogy "Akkor viszont a tömegízlés nyer, csak az lehet jó.". Hát, általában ez így van, a tömegízlés szokott "nyerni", de szerintem még ez sem mindegy, hogy hogyan. Mint fentebb állítottam, szerintem "fejlődünk", mint ember, a civilizációs-kulturális máz nem csak lepereg a "tömegekről", de sokminden interiorizálódik is. A mai európai "tömegízlés" többek között a Blikkben, a Story Magazinban olvasgatja, hogy Clau vagy Toncsi punciját éppen azon a héten tömögette-e valaki, vagy a Mónika show-ban nézi, hogy a különös gonddal kiválogatott szélsőbunkó lumpenek hogyan ordítoznak egymással és kvázi ütik egymást megrendezett koreográfiában, vagy a távfrekvenciagyógyász a tévén keresztül veszi le a rontást az unokahúguk sógorának a testvéréről, de még ez is sokkal(???) másabb, minthogy ugyanezt a kikapcsolódási-szórakozási formát régebbi korokban a nyilvános kivégzések, a kereszteshadjáratokban az útvonal környékének módszeres végigrablása (beleértve természetesen a terhes anyák megerőszakolását és felkoncolását), népcsoportok módszeres kiirtása jelentette - ma már az ilyesmi "a fejlett országokban" nem komilfó, és talán nem is jutunk bizonyos szintekre vissza, talán még akkor sem, amikor majd az a kétmilliárd ember idejön lakni, akinek a lakhelyét elönti a megemelkedő óceán.

Új hozzászólás Aktív témák