Új hozzászólás Aktív témák

  • runner 125

    nagyúr

    válasz Polemius #57151 üzenetére

    Hjah.
    Már dacból is felöltözök mindig. Kb. 2x mentem nagy melegben farmerben és utcai cipőben. Szét is qrta a váltó a cipőmet...

    Egyébként a VFR Club-os srác története is tanulságos, benézett egy STOP táblát Szlovákiában és telibevert egy kamiont, csoda h túlélte és ennyivel megúszta:

    [link]

    "Sziasztok!

    Most éreztem úgy, hogy már meg tudom osztani Veletek a történetem:

    2015.08.27-én reggel indultam útnak azzal a céllal, hogy barátommal Rimaszombaton találkozva, majd onnan a Tátra lábáig gyűjtve a kanyarokat, megalszunk egy kis szlovák faluban, majd másnap együtt haza motorozva hagyjuk magunk mögött az idei nyarat...
    ...sajnos nem jutottam el a találkozó pontig, mert néhány km.-el előtte balesetet szenvedtem.
    Egy hosszú egyenes úton haladva, egyszer csak felbukkant velem szemben egy kamion, mely nem haladt el mellettem ahogy azt vártam, hanem hirtelen elkezdett előttem befordulni, keresztezve az útvonalam. Erőteljesen fékeztem és próbáltam kitörni balra, de túl hosszúnak bizonyult a jármű, így az egyik hátsó kerekének csapódva fejeződött be életem egy meghatározó korszaka, majd ugyanabban a pillanatban kezdődött el egy másik, melyet ezentúl szülinapi tortával ünneplünk családommal.
    Az alábbi képeken láthatjátok, amit én NEM LÁTTAM! Az út amin haladtam, beletorkollott egy előttem keresztben elkanyarodó főútba, mely stop táblával volt védve (előlem). Hogy miért nem vettem észre a stop táblát?? Ezt már sosem fogom megtudni, ennek oka, szeretett motorommal együtt odaveszett...
    Most, így kettős bokatörés, térdszalag sérülés, combcsont alsó, -térd feletti részének esetleges repedése, valamint zúzódások elszenvedésének közepette, arra kérlek Benneteket, legyetek a megszokottnál is figyelmesebbek és vigyázzatok magatokra, utasotokra!"

    "Szia!

    ...a becsapódás után nem vesztettem el az eszméletem, mindenre tisztán emlékszem.
    Ahogy földet értem, láttam hogy az út közepén fekszem...nem tudtam megmozdítani a lábaimat, ezért a kezeimmel kúszva vonszoltam magam az út széle felé, nehogy átmenjen még rajtam valami. Iszonyatosan fájt a bokám és alig tudtam kifújni a levegőt a tüdőmből...még a földön fekve jött a kérdés, vajon megvan mindkét lábam? Rettegve próbáltam kitekerdve odafordulni hogy lássam, megvannak.
    A szlovák kórházban nem vágták le rólam a ruhákat hiába kértem, inkább kihámoztak mindenből...amikor a bakancsot vették le rólam, úgy éreztem, megy vele együtt a lábam is...egyszerre ordítottam a fájdalomtól és imádkoztam hogy a lábam megmaradjon... Másnap du. kezdtem megnyugodni, amikor már itthon, betoltak a műtőbe...

    A motor ropogása, a fájdalom és a félelem, minden pillanat örökre beégett az agyamba..."

    "Kinek a pap, kinek a wlan" :-) • A forum arra hivatott, hogy a kérdéseiteket ott tegyétek fel, s ne privát üzenet formájában felém! Köszönöm!

Új hozzászólás Aktív témák