Aktív témák

  • gro0ms

    aktív tag

    Pontosan száznyolcvanhét lépcsőfokon kellett lebaktatnia a dohos, penészes falak között, de most nem volt kedve számolgatni, hiszen több tucatszor megszámolta már ezt ezelőtt. Negyvenhét lépcső az első pinceszintig, az élelmiszer- és anyagraktárakig, ahonnan a lépcsők a már megkopott szerkezetű rejtekajtó mögött folytatódtak további száztíz lépcsőfokban a második pinceszintig, ahol három hatalmas bronzajtó további raktárakat takart. Hogy az ajtók mögött miféle titokzatosságok rejtezhetnek, arról Kukhonal Thublog önként nem mesélt, Trigal pedig nem merészelte kíváncsi kérdésekkel zaklatni nagy tudású tanítómesterét. Már csak azért sem mert egyszer véletlenül kileste magiszter Kukhonal Thublogot, amint titokban munkálkodik ezen a szinten, s úgy döntött, hogyha a leghatalmasabb mokharai mágus valamit titokban akar tartani, abba egy tejfeles szájú, kezdő varázslóinasnak nem illik beleütnie az orrát.
    Éppen ezért nem kíváncsiskodott soha. És mellesleg mire ilyen mélyre leért a vállán a súlyos teherrel, már nem volt kedve az ajtók körül puhatolózni, inkább folytatta útját az egyre hűvösebb mélység felé, le a legalsó katakombákba, hogy elvégezze mindennapi teendőjét.
    Most azonban, ahogy leért erre a titokzatos szintre, megállt egy pillanatra, mert úgy hallotta, mintha valami vagy valaki mocorogna az egyik ajtó mögött. A fáklyát a falikarba dugta, átvette a tenyérnyi vaskulcsot a jobb kezébe, és a katakombákba vezető lépcsőkre nyíló rácsos ajtó zárába illesztette.
    - Ah!
    Egy pillanatra megállt. Ez már nem képzelődés volt. Az egyik ajtó mögül hangokat és kaparászást hallott.
    Azt tudta, hogy a mestere nem lehet az, hiszen amikor Ő a vállára vette a ma reggel vágott marha terjedelmes sódarját Kukhonal Thublog épp vendégeket fogadott; egy khatír nemesurat és két apródját. A karvalyorrú, cicomás, nemes egyszer már járt Kukhonal Thublog rezidenciájában, a hírhedt Mokharai Toronyban, s akkor egy arannyal és drágakövekkel megrakott ládikát hagyott itt - valószínűleg nem valamiféle nagylelkű adományként. De hogy miféle megbízást vállalt el a nagytekintélyű mokharai mágus a sunyi képű nemesúrnak, azt nem kötötték a Trigalhoz hasonló, alacsony rangú varázslóinasok orrára.
    Trigal - vállán a jó húszkilós konccal - megállt, és kíváncsian hallgatózott.

    iMacem van. Na akkor most mi lesz?

Aktív témák