Aktív témák
-
gro0ms
aktív tag
Akkor kezdenék valami olyasmivel, ami mindenkit érdekel.
Tegnap, éppen fűnyírás közben pillantottam meg, Őt, aki el vagy hazafelé igyekezett, ezt nem láttam, mert azt sem, hogy hol lakik. Fehér ruhában volt (általában mert volt rajta piros is, de felül) és fekete volt az Ő haja (remélem még most is az, mert ez tegnap volt, és nem hiszem hogy átfestette volna. Egy alacsony kerítés mellett ment, és így félig nem látszott, de a felső fele nagyon szép volt. Sietett. Megbotlott és elesett szegény, mindezt roppant aranyosan és természetesen. Én közben szorgosan rövidítettem a pázsitot. A lány, amilyen gyorsan elesett, olyan lassan felállt, és ment tovább egészen addig, amíg el nem tűnt két ház között.
Itt szeretném üzenni neki (mert ezt biztos olvassa) hogy elszakadt egy karkötője és leesett a földre. Ezüst. Kerestem már minden felé, de nem találtam sehol, felzargattam a fél utcát (pedig nagy körút ám). Szép volt (a lány, aki csak derékig látszik) A karkőtő olasz és fémesen csillog... inkább ezüstösen. Kérem, aki ismeri a szóban forgó személyt, írjon nekem ide, hogy visszaadhassam neki a karkötőjét.
Csillának hívják, vagy csak nagyon szerette ezt a nevet, mert bele volt gravírozva a karkötőbe (még mindig bele van), de ez már nem látszik nagyon, mert elkopott picit. :UiMacem van. Na akkor most mi lesz?
-
gro0ms
aktív tag
Megpróbáltam lerajzolni az illetőt, de sosem megy, ha valamit rajzolni akarok, tuti más lesz. Sanos megint ez lett, de álljon itt a lány, aki csak derékig látszik.
Sajnálom hogy ilyen tompa és esetlen lett a fénykép, ez annak tudható be, hogy este (reggel) 00:00 van, és ilyenkor kevés a természetes fény. :(
[Szerkesztve]iMacem van. Na akkor most mi lesz?
-
gro0ms
aktív tag
Jelentem, a lányt megtaláltam, egészen pontosan tegnap este jött éppen arra, amerre én, pedig nem voltam szinte sehol. Elhagyott, sovány utcában, zárt ablakok, ajtók, ahol a közvilágítás annyi fénnyel látott el mint egy fél szentjánosbogár. Lepattogott vakolat borult a földre, a sápadt fényben csak körvonalakat lehetett látni. Veszekedés hallatszik az egyik panelházból, ahol ég a villany. Ez az egyetlen fényforrás a környéken. És Ő ott volt. Sétált, biztos el onnan, ahol volt, mert itt nem lakhat. (később kiderült hogy nem is itt lakik) Érdekesen nézett, amikor megszólítottam, nyilván meglepődött, hogy egy idegen az Ő karkötőjének gravírozásáról próbál egy-két keresetlen szót mondani. Kibogozta a szöveg értelmét elmosolyodott. (ez nem látszott, csak később, mert sötét volt, de ezt már írtam) A karkötőjének örült, mert a nagymamájától kapta, még 5 éve, és mindezt egy tea után mesélte el. Leírhatnám még azt a sokat, amit elmondott, de inkább nem, mert három órán keresztül itt ülhetnék, és folyamatosan, de tényleg megállás nélkül kellene begépelnem az adott szakaszokat a kicsiny életéből (még jegyzetet sem írtam, így ez az egész elmarad) Majd ha írok könyvet megemlítem benne mint múzsát. Persze lehet hogy addigra nem fogok rá emlékezni, csak éppen egy elmosódott foszlány marad belőle a rengeteg csomó emlékem között. Azért jó lenne ha megmaradna a lány, aki csak derékig látszik. Mármint itt benn.
iMacem van. Na akkor most mi lesz?
-
gro0ms
aktív tag
Újrafestettük a szobámat. Szép piros lett a fala és iszonyat hangulatos az egész. Nincs szék, alacsony asztalok, gyertyák, fehér képek a falon. Reggel kezdtük újra berendezni. És nagyon szép lett, tényleg. Már csak egy ágy kéne. Fekete, és max. matrac-keret feelin. De olyat nehéz találni, szal majd barkács. És az ágynak fehér lesz (sőt ilyen okkeres, kissé kekhis) a szövetborítása. Remélem. Holnap neki is látok, a tervrajzok már megvannak. Csak ki kell vágni. Mahagóni lesz. :)
Ma azzal foglalom le magam, hogy képeket rajzoljak a falra. Erre a célra van 20m pergamenem, amit még édesapám hozott egyiptomból. Neki is állok.iMacem van. Na akkor most mi lesz?
-
gro0ms
aktív tag
Trigal Mardek fütyörészve baktatott le a töredezett csigalépcsőn a mélybe a nagy darab, véres marhasódarral a bal vállán, Vérfoltos hentesköpenyét viselte, azt, amelynek már nem árthatott a húsról lecsöpögő vér és lé. Bal kezében egy nagy kulcsot tartott, a jobbjában lobogó fáklyát; ez utóbbi füstölgő lángjai világították meg léptei előtt a megkopott lépcsőfokokat.
Hat láb magas, jó kötésű, vállas, rendkívül fürge eszű parasztlegény volt, akit az apja – hirtelen felindulásból – négy évvel ezelőtt varázstanoncnak adott a híres-hírhedt Mokharai Toronyba, Kukhonal Thublog magiszter saját kezei közé. A messze földön ismert, miterón mágus elmés tesztekkel felmérte a fiú képességeit, s sokak meglepetésére alkalmasnak találta a tudományok megismerésére. Ám a mágia tanulása természetesen nem olyasmi, amit egyiknapról a másikra elsajátíthat az ember, s hogy a tanulás unalmas óráit megtörje valamivel, a magiszter eleinte nem is foglalkozott vele, inkább őt foglalkoztatta – kétkezi munkákkal, Mint például a takarítás, anyagok mozgatása, vagy mint ez a mostani munkája. Trigalt eleinte nem zavarta, hogy amíg a magiszter minden nap szentelt időt arra, hogy hat régebbi tanítványával külön-külön is foglalkozzon, neki csak régi irományokat hajított oda, hogy másnapra oldalakat tudjon meg belőlük betéve. Igen, eleinte zavarta ez is, de aztán belenyugodott a dolgok rendjébe. Végül is nem volt rossz az élete. Dolgoznia kellett ugyan, de hát, ha az apja mellett marad, akkor tízszer ennyit kellett volna. Hiszen már siheder korától kezdve a kakasokkal együtt ébredt, megfogta a munka végét, s alkonyatkor holtfáradtan úgy zuhant be az ágyba, hogy hortyogni is alig maradt ereje. Csak néhanapján jutott neki csekélyke kis pihenés vagy szórakozás. Míg itt, a Mokharai Toronyban napi hat-nyolc óránál többet szinte sohasem kellett dolgoznia, s bár a szórakozásra itt sem nyílt túl sok lehetőség, a bemagolandó anyag néha meglepően érdekesnek bizonyult. És mellesleg, ahogy teltek az évek, a magiszter egyre több időt szentelt az okítására – néha heti tíz-tizenöt percet is! -, s megnyilatkozásaiból úgy tetszett, elégedettnek tűnik fejlődésével. Szavát adta, hogy hamarosan eljő az ideje annak, hogy a legidősebb tanítványát hosszú útra küldi, új legényt vesz magához a piszkos munkákra, akkor Trigal is előrébb lép majd a rangsorban, s kezdetét veszi az igazi tanulás. Ez a várva várt nap persze egyre csak váratott magára. Trigal azonban mégsem keseredett el teljesen; legfeljebb akkor volt egy kicsit kedvetlen, ha hibázott valamit, s a magiszter példásan megbüntette. Sajnos a meglehetősen nagy fantáziával kiagyalt büntetésekben töltött idő többszörösével túlszárnyalta a tanulásra fordított heti időszakaszt.
Ám Trigal idővel a büntetésekhez is hozzászokott, s magadó belenyugvással viselte sorsát.
Barna szeme mindig vidáman csillogott, karakteres orra enyhe ívben hajlott erős ajkai fölé, s szögletes állán ritkás szakállkezdemény pelyhedzett. Fura dolog volt, míg az állszőrzete kezdetleges volt, szája fölött már ritkás, ám annál határozottabb formájú, szőke bajusz díszelgett. Haja fehér volt, akár a len, s fülét eltakarva hullott a vállára. Alapjában véve jó kiállású, jó formájú, jóképű legény volt, alig túl a tizenhatodik életévén, és talán az egyetlen dolog, amit sajnált, hogy az apja épp akkor hozta be mágusjelöltnek, amikor a falubéli formás fehércselédek között babérokat arathatott volna külső megjelenésével és éles eszével.
De hát a jó életért és a hatalomért mindenhol áldozatokat kell hozni. És ő alapvetően elfogadta ezt az áldozatot; jó kedélyű fiatalember volt, aki minden rosszban megtalálta a jót is, s mindent megtett hogy kiélvezze azt.
Fütyörészett most is.
Jól indult a nap: frissen ébredt alaposan bereggelizett, időben elvégezte a reggeli takarítást, percek alatt bemagolta az e napra kirótt, megtanulandó szabályokat – s ez idáig még nem kapott semmilyen megrovást, vagy büntetést. Mindent összevetve ez a mai nap igencsak kellemesnek ígérkezett.iMacem van. Na akkor most mi lesz?
-
gro0ms
aktív tag
Pontosan száznyolcvanhét lépcsőfokon kellett lebaktatnia a dohos, penészes falak között, de most nem volt kedve számolgatni, hiszen több tucatszor megszámolta már ezt ezelőtt. Negyvenhét lépcső az első pinceszintig, az élelmiszer- és anyagraktárakig, ahonnan a lépcsők a már megkopott szerkezetű rejtekajtó mögött folytatódtak további száztíz lépcsőfokban a második pinceszintig, ahol három hatalmas bronzajtó további raktárakat takart. Hogy az ajtók mögött miféle titokzatosságok rejtezhetnek, arról Kukhonal Thublog önként nem mesélt, Trigal pedig nem merészelte kíváncsi kérdésekkel zaklatni nagy tudású tanítómesterét. Már csak azért sem mert egyszer véletlenül kileste magiszter Kukhonal Thublogot, amint titokban munkálkodik ezen a szinten, s úgy döntött, hogyha a leghatalmasabb mokharai mágus valamit titokban akar tartani, abba egy tejfeles szájú, kezdő varázslóinasnak nem illik beleütnie az orrát.
Éppen ezért nem kíváncsiskodott soha. És mellesleg mire ilyen mélyre leért a vállán a súlyos teherrel, már nem volt kedve az ajtók körül puhatolózni, inkább folytatta útját az egyre hűvösebb mélység felé, le a legalsó katakombákba, hogy elvégezze mindennapi teendőjét.
Most azonban, ahogy leért erre a titokzatos szintre, megállt egy pillanatra, mert úgy hallotta, mintha valami vagy valaki mocorogna az egyik ajtó mögött. A fáklyát a falikarba dugta, átvette a tenyérnyi vaskulcsot a jobb kezébe, és a katakombákba vezető lépcsőkre nyíló rácsos ajtó zárába illesztette.
- Ah!
Egy pillanatra megállt. Ez már nem képzelődés volt. Az egyik ajtó mögül hangokat és kaparászást hallott.
Azt tudta, hogy a mestere nem lehet az, hiszen amikor Ő a vállára vette a ma reggel vágott marha terjedelmes sódarját Kukhonal Thublog épp vendégeket fogadott; egy khatír nemesurat és két apródját. A karvalyorrú, cicomás, nemes egyszer már járt Kukhonal Thublog rezidenciájában, a hírhedt Mokharai Toronyban, s akkor egy arannyal és drágakövekkel megrakott ládikát hagyott itt - valószínűleg nem valamiféle nagylelkű adományként. De hogy miféle megbízást vállalt el a nagytekintélyű mokharai mágus a sunyi képű nemesúrnak, azt nem kötötték a Trigalhoz hasonló, alacsony rangú varázslóinasok orrára.
Trigal - vállán a jó húszkilós konccal - megállt, és kíváncsian hallgatózott.iMacem van. Na akkor most mi lesz?
-
gro0ms
aktív tag
Ha érdekel valakit tovább a történet írjon fel egy lapra egy szöveget, és tépje szét szorja el a szélrózsa minden irányába, és ha megvan , akkor reménykedjen hogy megtalálom az elszakadt papírdarabokat, és elolvasom.
Vagy dobjon e-mailt. :UiMacem van. Na akkor most mi lesz?
-
gro0ms
aktív tag
Hmm ezt még elég régen fényképeztem, de nagyon a szívemhez nőtt. Kinnt is van a falon. Elgondolkodtató, miként élte túl a tüzet ez az egy... ( Nem beállított kompozíció, spontán jött. )
És itt az 5mpx-es verzió: [L]http://koba.eof.hu/grooms/survivor.jpg[/L]iMacem van. Na akkor most mi lesz?
Aktív témák
- AMD Radeon Pro W7900 48GB GDDR6
- ZBook Firefly 14 G9 14" FHD+ IPS i7-1255U T550 32GB 512GB NVMe SSD IR kam gar
- PowerColor RX 6800 XT Red Dragon 16GB GDDR6 256bit - Számla + Garancia, Ár alatt! BeszámítOK!
- MacBook Pro M1MAX 64gb ram 1TB SSD Áfás
- Konzolok karbantartása - hűtőpaszta csere - takarítás (minden 10. karbantartás INGYENES)