Aktív témák

  • gro0ms

    aktív tag

    Trigal Mardek fütyörészve baktatott le a töredezett csigalépcsőn a mélybe a nagy darab, véres marhasódarral a bal vállán, Vérfoltos hentesköpenyét viselte, azt, amelynek már nem árthatott a húsról lecsöpögő vér és lé. Bal kezében egy nagy kulcsot tartott, a jobbjában lobogó fáklyát; ez utóbbi füstölgő lángjai világították meg léptei előtt a megkopott lépcsőfokokat.
    Hat láb magas, jó kötésű, vállas, rendkívül fürge eszű parasztlegény volt, akit az apja – hirtelen felindulásból – négy évvel ezelőtt varázstanoncnak adott a híres-hírhedt Mokharai Toronyba, Kukhonal Thublog magiszter saját kezei közé. A messze földön ismert, miterón mágus elmés tesztekkel felmérte a fiú képességeit, s sokak meglepetésére alkalmasnak találta a tudományok megismerésére. Ám a mágia tanulása természetesen nem olyasmi, amit egyiknapról a másikra elsajátíthat az ember, s hogy a tanulás unalmas óráit megtörje valamivel, a magiszter eleinte nem is foglalkozott vele, inkább őt foglalkoztatta – kétkezi munkákkal, Mint például a takarítás, anyagok mozgatása, vagy mint ez a mostani munkája. Trigalt eleinte nem zavarta, hogy amíg a magiszter minden nap szentelt időt arra, hogy hat régebbi tanítványával külön-külön is foglalkozzon, neki csak régi irományokat hajított oda, hogy másnapra oldalakat tudjon meg belőlük betéve. Igen, eleinte zavarta ez is, de aztán belenyugodott a dolgok rendjébe. Végül is nem volt rossz az élete. Dolgoznia kellett ugyan, de hát, ha az apja mellett marad, akkor tízszer ennyit kellett volna. Hiszen már siheder korától kezdve a kakasokkal együtt ébredt, megfogta a munka végét, s alkonyatkor holtfáradtan úgy zuhant be az ágyba, hogy hortyogni is alig maradt ereje. Csak néhanapján jutott neki csekélyke kis pihenés vagy szórakozás. Míg itt, a Mokharai Toronyban napi hat-nyolc óránál többet szinte sohasem kellett dolgoznia, s bár a szórakozásra itt sem nyílt túl sok lehetőség, a bemagolandó anyag néha meglepően érdekesnek bizonyult. És mellesleg, ahogy teltek az évek, a magiszter egyre több időt szentelt az okítására – néha heti tíz-tizenöt percet is! -, s megnyilatkozásaiból úgy tetszett, elégedettnek tűnik fejlődésével. Szavát adta, hogy hamarosan eljő az ideje annak, hogy a legidősebb tanítványát hosszú útra küldi, új legényt vesz magához a piszkos munkákra, akkor Trigal is előrébb lép majd a rangsorban, s kezdetét veszi az igazi tanulás. Ez a várva várt nap persze egyre csak váratott magára. Trigal azonban mégsem keseredett el teljesen; legfeljebb akkor volt egy kicsit kedvetlen, ha hibázott valamit, s a magiszter példásan megbüntette. Sajnos a meglehetősen nagy fantáziával kiagyalt büntetésekben töltött idő többszörösével túlszárnyalta a tanulásra fordított heti időszakaszt.
    Ám Trigal idővel a büntetésekhez is hozzászokott, s magadó belenyugvással viselte sorsát.
    Barna szeme mindig vidáman csillogott, karakteres orra enyhe ívben hajlott erős ajkai fölé, s szögletes állán ritkás szakállkezdemény pelyhedzett. Fura dolog volt, míg az állszőrzete kezdetleges volt, szája fölött már ritkás, ám annál határozottabb formájú, szőke bajusz díszelgett. Haja fehér volt, akár a len, s fülét eltakarva hullott a vállára. Alapjában véve jó kiállású, jó formájú, jóképű legény volt, alig túl a tizenhatodik életévén, és talán az egyetlen dolog, amit sajnált, hogy az apja épp akkor hozta be mágusjelöltnek, amikor a falubéli formás fehércselédek között babérokat arathatott volna külső megjelenésével és éles eszével.
    De hát a jó életért és a hatalomért mindenhol áldozatokat kell hozni. És ő alapvetően elfogadta ezt az áldozatot; jó kedélyű fiatalember volt, aki minden rosszban megtalálta a jót is, s mindent megtett hogy kiélvezze azt.
    Fütyörészett most is.
    Jól indult a nap: frissen ébredt alaposan bereggelizett, időben elvégezte a reggeli takarítást, percek alatt bemagolta az e napra kirótt, megtanulandó szabályokat – s ez idáig még nem kapott semmilyen megrovást, vagy büntetést. Mindent összevetve ez a mai nap igencsak kellemesnek ígérkezett.

    iMacem van. Na akkor most mi lesz?

Aktív témák