Aktív témák

  • gro0ms

    aktív tag

    Jelentem, a lányt megtaláltam, egészen pontosan tegnap este jött éppen arra, amerre én, pedig nem voltam szinte sehol. Elhagyott, sovány utcában, zárt ablakok, ajtók, ahol a közvilágítás annyi fénnyel látott el mint egy fél szentjánosbogár. Lepattogott vakolat borult a földre, a sápadt fényben csak körvonalakat lehetett látni. Veszekedés hallatszik az egyik panelházból, ahol ég a villany. Ez az egyetlen fényforrás a környéken. És Ő ott volt. Sétált, biztos el onnan, ahol volt, mert itt nem lakhat. (később kiderült hogy nem is itt lakik) Érdekesen nézett, amikor megszólítottam, nyilván meglepődött, hogy egy idegen az Ő karkötőjének gravírozásáról próbál egy-két keresetlen szót mondani. Kibogozta a szöveg értelmét elmosolyodott. (ez nem látszott, csak később, mert sötét volt, de ezt már írtam) A karkötőjének örült, mert a nagymamájától kapta, még 5 éve, és mindezt egy tea után mesélte el. Leírhatnám még azt a sokat, amit elmondott, de inkább nem, mert három órán keresztül itt ülhetnék, és folyamatosan, de tényleg megállás nélkül kellene begépelnem az adott szakaszokat a kicsiny életéből (még jegyzetet sem írtam, így ez az egész elmarad) Majd ha írok könyvet megemlítem benne mint múzsát. Persze lehet hogy addigra nem fogok rá emlékezni, csak éppen egy elmosódott foszlány marad belőle a rengeteg csomó emlékem között. Azért jó lenne ha megmaradna a lány, aki csak derékig látszik. Mármint itt benn.

    iMacem van. Na akkor most mi lesz?

Aktív témák