Aktív témák

• #3 stevve nagyúr

  2005-02-27 00:10:16 #3

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  stevve

  nagyúr

  Megértettem amit sugalltál. Megértettem és felküzdöttem magam. Felálltam a padlóról és szembe tudtam nézni a világgal. Vártam a holnapokat, a reggeleket, hogy új reményt hozzanak. Talán holnap megváltozik minden. Holnap már emberként érezhetem magam. Lassú és fájdalmas gyógyulás volt.
  
  De megérte, mert mostmár a szemébe tudok nézni a világnak, azoknak, akik szembejönnek az utcán. Nem hajtom le a fejem, nem nézem semmibe magam.
  
  Most van egy barátnőm, aki megért, odaadó és szeret. Ezt azelőtt el sem tudtam képzelni. Most is sokszor csak nézem ahyogy alszik és arra gondolok, vajon ez tényleg igaz?
  
  De a magány valahogy sose tűnik el szívemből. Érzem, hogy itt van és néha rámtör és a padló felé taszít. Azt hiszem, az ember a legnagyobb tömegben is magányos lehet. Ez egy létforma...
  
  Mára ennyi.

Aktív témák