Aktív témák

• #47 Wwitch újonc

  2011-05-28 12:30:02 #47

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Wwitch

  újonc

  Az első virág, az első szerelem

  Ha lefordítva megszárítasz egy virágot, elteheted emlékbe néhány évre. Sajnos, csak néhány évre, mert a poratkák megeszik.
  Én ma dobtam ki az első virágot, amit az első szerelmemtől spontán, szívből, szeretettel kaptam. Muszáj volt, elfogyott szegény virág..

  Valahogy így esett:

  '96. Tavasz vége, meleg. Talán május lehetett. Nagy izgalomban voltam egész nap, mert akkori szerelmemmel eltöltendő első programunkra vártam: suli után (ő 7-es, én 8-os voltam) átjön hozzánk, megnézi, hol lakom. Rettenetes pirulások és szívdobogások között találkoztunk az utolsó óra után.
  Elindultunk. Ám az első néhány méter után azt mondta: - Várj csak, máris jövök! - én lelassítva, egy lányzóval csevegve vártam, hogy visszajöjjön. Nem telt bele három perc, jött is, kezében egy bokorról rövid szárral leszakított aprófejű piros rózsával. Abban a pillanatban úgy éreztem, a felhők között úszom. Hogy kizárt, hogy legyen a világon ennél nagyobb boldogság. Majd szét vetett az életöröm, a szerelem, érzelmek tengere feszített belülről. Elmosolyodtam, és azt mondtam, "Köszönöm!". Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, ölelve-csókolva szeretgettem volna, megpróbálva átadni azt a lángoló, sugárzó rajongást, amit akkor éreztem iránta. De nem tettem. Tapasztalatlanságom, bátortalanságom visszatartott.
  Csodás délutánt töltöttünk együtt. A buszon hazafelé megfogtuk egymás kezét, amitől annyira zavarba jöttünk, hogy egész úton nem mertünk egymáshoz szólni.
  Emlékszem, nem tudtam betelni az illatával, és azzal, ahogyan egymás szemébe néztünk.
  Fantasztikus volt! Felejthetetlen.

  Érdekes, mennyit változunk az évek alatt, ahogyan a környezetünk is.

  De történjék bármi, emlékeimhez mindig hű maradok.

  Átölel az élet. :)

Aktív témák