Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • pali923

    aktív tag

    válasz thomgrande #50873 üzenetére

    Ha megkérdeznél az utcán 100 embert, hogy mi a neve a vasúti sín alatti rögzítő beton izének, hányan vágnák rá ezt a választ? :)

    A helyzet reménytelen, de nem komoly.

  • thyeby

    őstag

    válasz thomgrande #50873 üzenetére

    Most eszembe juttattál egy régirégi igaztörténetet raktáros életemből.

    OFF lesz. Nagyonnagyon OFF. De nem teszem OFF-ba, hogy a szemüvegesebbek is (mint mondjuk Jimmy_L szenszej) kis energiával élvezhessék mainapi alkotásomat. Tehát:

    OFF

    Aki nem szereti a szépirodalmat, avagy nincs arra momentán ideje, ugorja át ezen hozzászólásomat ízibe!

    Egy raktáros feladata nem egyéb, mint a nyilvántartás. Bevételezés és kiadás. Semmi több, ez mindennek a lényege. Mindezt dokumentálni. Hiba nélkül.
    Baromira egyszerűnek tűnik, de nem az.
    A bevételezés nem más, mint a beérkező anyagoknak cikkszámot adni a megnevezésük alapján. Akkor nem volt még számítógépes nyilvántartás, a vonalkóddal a nyugati rothadó kapitalisták bajoltak az űrtechnikájukkal. Nekünk egy ún. ÉCA cikklistánk volt. Ez kötetekből állt, akárcsak a Révai nagylexikon, csak annál sokkal vaskosabbakból, és sokkal több kötetből állt. Egy targoncának is feladatot jelentett volna az egészet megemelni. Amikor először láttam ezt a cikklista szocealesta csudát, úgy tekintettem rá, hogy hóbazmeg, itt egy könyvsorozat, amiben benne van a világ összes anyaga. Szépen rendszerezve anyagcsoportonként, a világon semmit ki nem hagyva a világmindenségből. Talán benne lesz még a húsleves képlete is. ABC szerint rendezve cikkcsoportonként. A valóságban azonban egyáltalán nem volt ez egyszerű. Ennek ténye akkor kezdett körvonalazódni bennem, amikor az anyagbeszerzőnk odatolatott a raktáramhoz a puttonyos Moszkvicsával, és behordta a raktáramba a teli puttony árut, ami mind csak takarító és tiszttó szerekből és eszközökből állt. Átvettem, és elkezdtem szépen tételesen bevételezni. Kikeresni a cikklistából a cikkszámait, nyilvántartási kartonokat nyitni minden tételnek, és raktári címkékre hímezni minden tételhez elengedhetetlen információt, mint megnevezés, cikkszám, mennyiségi egység. Haláli pontos azonosítók.
    Ment is minden, mint a karikacsapás. Egészen addig, amíg ahhoz a tételhez nem érkeztem, hogy WC pumpa. Nem volt benne a cikklistában. Kerestem így, kerestem úgy, de nem volt sehogyse. Már harmadik napja kerestem, és még mindig nem volt sehogyse. Már minden egyéb áru a helyén volt szépen glédában, felcímkézve, csak egy mákszem vécépumpa árválkodott az átvevő pultomon igen makacsul. Egyszerűen nem tudtam bevételezni. Tudni fontos, hogy raktáros addig semmit ki nem ad, amíg az nincs szakszerűen bevételezve, mert ha mégis megteszi, hát eljövén az agadagamedón, akkor ő automatikusan és garantáltan a poklok poklához induló vagon elé fog besorolni. Magam részéről már úgy voltam vele, hogy mit bánom én, hogy itt most ez a pokol, vagy ott majd amaz, én úgyis oda vagyok a teremtő által rendeltetve vagy így, vagy úgy. Tök égés volt az egész. Először is bevallani a főnökömnek, hogy nem tudok egy szaros (egyelőre mondjuk még teljesen steril) budipumpát bevételezni. Másodszor pediglen belenézni a takarítónőnknek, a karizmatikus, egyszerű észjárású, mégis szerethető Anci néninek a szemébe, és elismételni neki sokadjára:
    - Ancinéni kedves! Sajnos azt a WC pumpát még ma sem adhatom ki. Akkor se, ha elönti a budit a szar.
    Hát csoda lesz, ha Anci mama engem síkhülye kölökgólának titulál? Hát nem.
    A negyedik napon nem volt mese, be kellett valljam a főnökömnek, hogy hiába az iskolai bizonyítványaim, a jólogikám, én alkalmatlan vagyok arra, hogy egy ilyen tételt bevételezzek. A legnagyobb erőfeszítéseim ellenére is meghaladja a képességeimet.
    A főnököm mosolygott szelíden.
    - Nyugi, Tibike, segítek!
    És segíteni kezdett. Már messze járt a cikklistától minden egyes ráülepedett porszem. Azok az orrunkhoz jártak közel. A főnököméhez, az Anci néniéhez, és az enyémhez. De annak a kurva budipumpának a cikkszáma csak nem lett meg.
    A főnökömnek is ciki volt, nekem is, hogy levelet küldjünk a központunkba Szolnokra, hogy adjanak nekünk egy cikkszámot egy budipumpához. Mert azért eléggé ipszilonok voltunk mi az ilyesmihez mindketten. De mert egyre bizonyosabbak lettünk abban, hogy egyszerűen ez a tétel nincs benne a világmindenséget magában foglaló ÉCA cikklistában, a probléma egyetlen lehetséges megoldása csak az lehet, a mi írunk a központunka levelet, a központunk ír az ÉCA központba levelet, az ÉCA központ ad egy cikkszámot, azt megküldi levélben a mi szolnoki központunknak, aki megküldi nekünk levélben a világ legeslegújabb cikkszámát. Mi végre bevételezhetjük, és ha már bevételezve van, akkor kiadhatjuk Ancimamának, hogy kotorja ki vele az időközben kővé változott tőzeget a budiból, és folyhasson tovább a víz, és a világ a maga rendjén.
    Megtettük hát. Elküldtük a levelet. Teljes meggyőződéssel, hogy most mi fogjuk egy tétellel még tökéletesebbé tenni azt a kurva ÉCA cikklistát, amiben immáron tényleg benne lesz a világmindenség - nem fog hiányozni belőle még olyan kivételes és ritka különlegesség sem, mint budipumpa.
    A központunk aztán annak rendje és módja szerint fiókokat tologatott, jelentéseket, kérvényeket írt, valamint kellően eleget kotlott, és megküldte a választ.

    Termék cikkszáma: számszám számszámszámszám számszám
    Cikkcsoport: számszám
    Termék megnevezése: Dugulási gumiharang
    Mennyiségi egység: darab

    Hál'istennek, akkor nem találták még fel a smile-t sem. Teljesen a fantáziánkra volt bízva, hogy mosolygós, sírós, vagy fejet téglafalbaverős szmájlit biggyesztettek volna a mondat végére, ha lett volna már smile.

    És mosmán ON.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák