Március 31-ével bezár Magyarország utolsó olyan online zeneboltja, amely mind a négy nagy nemzetközi lemezkiadó dalait kínálta. A Songo oldalán olvasható tájékoztató szerint vásárolni már most sem lehet az internetes felületen, de a korábbi ügyfelek a már megvásárolt zeneszámokat a hónap végéig még letölthetik a szerverről. Mivel a zenék másolásvédelemmel vannak ellátva, és azok licencei a határidőt követően nem lesznek elérhetőek, az üzemeltetők azt tanácsolják a vásárlóknak, hogy még márciusban írják ki a fájlokat CD-re – másként a későbbiekben nem fogják tudni meghallgatni őket.
Csak egy maradt: A Songo kiesését követően egyetlen jelentősebb zeneáruház marad életben a hazai piacon, a magyar előadók számait kínáló dalok.hu. Ezt a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetéhez tartozó Magyar Élőzene Művészeti Kht. indította el 2006-ban, elsősorban azzal a céllal, hogy a zeneszéknek egy átlátható és korrekt díjazást biztosító terjesztési modellt kínáljon, a profit itt eleve nem cél az üzemeltetők számára. A Songóénál jellegénél fogva jóval kisebb repertoárt kínáló oldalon mp3- és FLAC-forumátumban vásárolhatók zenék.
A Songo két évvel az első nagy hazai online zenebolt, az Origo>play után startolt el és két évvel élte túl azt. (Az Origo boltjának bezárását elemző 2009-es cikkünk itt olvasható.) Mindkét weboldal ugyanarra az üzleti modellre épült, ugyanúgy másolásvédett wma-formátumú zenéket árult, ami nem véletlen: mindkettő szoftveres infrastruktúráját ugyanaz a cég, az eMusic Kft. fejlesztette. Ez a vállalkozás volt az Origóéval szinte megegyező dalválasztékot kínáló Songo üzemeltetője is.
„2003-ban az eMusic Kft. létrehozásának célja az volt, hogy a magyarországi internetes felhasználók számára is lehetőséget biztosítsunk zenei tartalmak legális, ellenérték fejében történő letöltésére. Ez korábban csak a tőlünk nyugatabbra élők számára volt elérhető” – írta most a cég a partnereinek küldött búcsúlevelében. A Songo 2006-ban indult el, és 2010-re több mint egymillió dalra bővült a letöltésre kínált repertoárja. „Külön hangsúlyt kaptak a hazai előadók és kiadók, így több mint 100 magyar kiadó 49 000 dalát lehetett megvásárolni az áruházban” – emelték ki.
A cég 2009-ben még jelentős sikerként kommunikálta, hogy a zeneboltban elkelt a százezredik szám, hogy az indulás óta eltelt közel két és fél év alatt ennyi dalt vásároltak és töltöttek le a felhasználók. Már ez a mutató és annak értékelése is a hazai digitális zeneértékesítés súlyos betegségének tünete volt. Hiszen ennyi dalból legfeljebb 25-30 millió forint bruttó árbevétel folyhatott be, amely abszolút értékben sem sok, akkor meg pláne nem, ha tudjuk, hogy a nagy része eleve a jogtulajdonosokhoz és a közös jogkezelő szervezetekhez kerül. Nem véletlen, hogy az online bolt sosem vált képessé az önfenntartásra.
A modell megbukott
Horváth Szabolcs, az oldalt üzemeltető eMusic Kft. ügyvezető igazgatója 2009 tavaszán még optimistán nyilatkozott lapunknak az áruház jövőjéről, és bízott abban, hogy rövid időn belül be tudják vezetni az előfizetéses modellt. „Akkor voltunk a csúcson, 2008 volt az utolsó növekedéssel zárult évünk, utána beütött a gazdasági válság” – mesélte most. Az akkoriban rekordnak számító 2 milliós havi forgalom után stabil lejtmenet következett, az idei első két hónapban annak töredéke, tizede, huszada folyt csak be.
Az áruház másolásvédett, wma formátumú zeneszámokat árult, ami egyre inkább behatárolta a lehetőségeket, hiszen egyre több olyan médialejátszó terjedt el itthon, amelyik ezzel nem volt kompatibilis. A kiadók éveken át makacsul ragaszkodtak a DRM-hez, és bár a cég tervezte az átállást a DRM nélküli mp3-dalokra, amikorra ez reális lehetőséggé vált volna, a forgalom alakulása alapján világossá vált, hogy a váltás költségei sosem térülnének meg. „Ez nem lett volna megoldható egy gombnyomással, gyakorlatilag újra kellett volna építeni az egész áruházat” – magyarázta a nehézségeket Horváth.
A cégvezető szerint az elmúlt években a zenefogyasztási szokások radikálisan átalakultak. Ma legális és illegális internetes források tömege kínál ingyenesen zenéket, kezdve a YouTube-tól a torrentig. De a digitális repertoárbőségnek köszönhetően amúgy is rövidebb ideig hallgatunk egy-egy számot, melyek így nem is érnek annyit számunkra, mint korábban. Horváth Szabolcs azt mondja: a kiadók nem voltak hajlandóak a megváltozott helyzethez igazítani az árakat. „Egy drasztikus árcsökkentésre lett volna szükség, az árat még csak nem is a felére, hanem a tizedére vagy még annál is alacsonyabb szintre kellett volna leszorítani. Ma Magyarországon dalonként 5-10 forint lenne a zene reális ára: hogy egy buszjegy áráért két CD-nyi anyagot kaphassunk. Ehhez képest a legolcsóbb számok nálunk 199 forintba kerültek, amiből 70 forint ment a közös jogkezelőkhöz. Innen tudtunk indulni” – vázolta, miért volt fenntarthatatlan az üzleti modell.
Jön az ingyenesség kora?
Horváth szerint azonban nemcsak a Songóval volt baj, hanem az egész koncepció hibás. Meggyőződése, hogy az az értékesítési módszer, amelyet a kiadók a digitális tartalmak terjesztésére az offline hanghordozók mintájára létrehoztak, zsákutca, megbukott, nemcsak Magyarországon vagy Kelet-Közép-Európában, de globális szinten is. „Ne áltassuk magunkat: ma a világon nincs egyetlen olyan működő üzleti modellen alapuló zeneáruház, legyen előfizetéses vagy letöltéses, amelyik nyereséges. Csak a zeneértékesítésen még a mindig példaként felhozott iTunest üzemeltető Apple sem keres semmit. Ez a hajó már elment” – állította.
A cégvezető víziója szerint a zene 3-5 éven belül teljesen ingyenessé válik, miközben kialakulnak a terjesztésének a fogyasztók által is elfogadott csatornái. A zenekaroknak pedig maradnak a koncertekből és a kiegészítőkből befolyó bevételek, meg az örömzenélés.
