Roppant érdekes tudósítás jelent meg a múlt héten a hwsw.hu-n, mely egy – saját interpretációja szerint – független vizsgálat eredményeit taglalja, melynek végkövetkeztetése: „A kutatók szerint egész egyszerűen egy globális árazási problémával nézünk szembe, a fejlett országok lakóinak pénztárcájához igazított lemezek és filmek aránytalanul drágák a kevésbé fejlett országokban.”

Az eszerint.blog.hu-n Tóth Péter Benjamin, az Artisjus jogi főosztályának vezetője száll vitába a kanadai felmérés szerinte leegyszerűsítő megállapításával:

„Nézzük először magát a jelenséget, amit meg kívánunk érteni. Ez nem más, mint hogy a közönség tartalomfogyasztási igényeit tömegesen illegális forrásokból elégíti ki. Aki akarja, hívhatja kalózkodásnak, én nem szeretem így hívni, és a szerzői jogi nemzetközi egyezmények is csak a kifejezetten üzletszerű jogsértésekre tartják fenn a fogalmat.

Az árazás az ok?

Nos, nem hiszem, hogy e jelenség megerősödésének az árazás lenne a meghatározó kiváltó oka. A magas ár önmagában nem feltétlenül jelent problémát – itt van például a Ferrari, amelyet az egész világ férfilakosságának 80%-a, legalább kétmilliárd ember szeretne magának, mégis évente csak 6.400-at adnak el belőle. És megy a szekér.

A »kalózkodáshoz« a magas ár mellett nyilván szükség volt az internet megjelenésére is. Ez tette technikailag lehetővé, hogy az eddig fizetség ellenében elérhető tartalmak széles körben ingyenesen is elérhetővé váljanak, szerzői jogi engedélyekkel nem rendelkező forrásokból.”

Az érvelés folytatása az eszerint.blog.hu-n olvasható.