A Magyar Nemzet mai száma egy olyan cikket közölt Törvénytelen segítség az IBM-nek címmel, melyben a lap által megszerzett dokumentumokra hivatkozva törvénysértésre igyekeztek felhívni a figyelmet a digitális táblák közbeszerzési eljárása kapcsán.

A tudósítás kivonatát az MTI-n keresztül számtalan online lap is átvette, annak ellenére, hogy ez a szöveg némiképp homályos volt, s az eredeti írás kissé bukdácsoló gondolatmenetéről erősen szűkített értelmezést adott.

A birtokukba jutott összes dokumentumot a Magyar Nemzet nem közölte, ezért ez ügyben a szerző, Farkas Melinda értelmezésére kell hagyatkoznunk. A lényeg röviden: a digitális tábláknak a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSZF) által kiírt, a lebonyolítást végző Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) tenderén az IBM eredetileg egy olyan pályázatot nyújtott be, melyben az előző három évben előírt, informatikai eszközök forgalmazásával elért húszmilliárdos nettó bevételt nem igazolták (a beadott iratok szerint 18 milliárd alatt maradt ez az érték), majd ezt a problémát hiánypótlás benyújtásával kívánták orvosolni. A nem közölt dokumentumok szerint emiatt a tender bírálóbizottsága érvénytelennek minősítette az IBM pályázatát (az indoklás szerint ilyen esetben a hiánypótlás nem megengedhető).

És itt kezdődnek a meglehetőst tendenciózus cikk furcsaságai. A tudósítás szerint a bírálóbizottság nem javasolta a pályázat elfogadását a közbeszerzési törvényre hivatkozva, majd Puskás Imrét, az NFÜ jogi főosztályvezetőjét idézik – ő a szöveg logikáját alapul véve nyilván tagja volt e bizottságnak –, aki szerint az elfogadás elbukna a törvényességi vizsgálaton. A főosztályvezető – szól a híradás – ennek ellenére mégis azt ajánlotta Vági Mártonnak, az NFÜ elnökének, hogy a versenyhelyzet fenntartása végett mégiscsak nyilvánítsák az IBM ajánlatát érvényesnek (ha elutasítják, akkor csak a HP marad egyedüliként a placcon, akik eleve magasabb árakat kínáltak, mint az IBM).

És itt végre egy dokumentum (fénymásolata). Ezen a tender hivatalos elfogadása („...az IBM Corporation Magyarország Kft. részvételi jelentkezését érvényessé nyilvánítom. Kérem a részvételi jelentkezés további vizsgálatát/elbírálását.") után május 12-ei dátummal a következő kézírásos megjegyzés áll az indoklás rovatban: „Az ajánlati szakaszban a versenyhelyzet fenntartása érdekében, az önkéntes hiánypótlás figyelembevételével! Dr. Vági Márton elnök"

A cikk írója úgy véli ezek után, hogy az NFÜ a korábban már szabálytalanul pályázó IBM szekerét tolja, vagyis burkoltan felveti a korrupció gyanúját.

Az érintettek hallgatnak

Ezek után igyekeztünk az érintettektől első kézből információt szerezni. Az ügy egyik nevesített szereplője, a telefonban dühösnek és elkeseredettnek tűnő Puskás Imre, közhivatalnoki státuszára hivatkozva (vagyis hogy neki nincs nyilatkozattételi joga jóváhagyás nélkül) nem kívánt beszélni a történtekről, s az NFÜ elnökét javasolta mint illetékest. A kőkemény titkárnők által védett elnök úr természetesen elérhetetlen, csakúgy, mint az NFÜ sajtóosztályának illetékes munkatársa. Az ő véleményüket tehát nem ismerhettük meg.

Az IBM képviselője készséggel nyilatkozott, ám csak annyit mondott, hogy folyamatban lévő ügyről lévén szó, nem kívánják semmilyen módon sem kommentálni a sajtóértesüléseket.

Megkerestük még a digitális táblák területén piacvezető SMART magyarországi képviseletét is, legfőképp azért, hogy vajon miért nem olvashatjuk a nevüket a pályázók között. A cég munkatársa egyszerűen válaszolt: a már évek óta húzódó, átláthatatlan közbeszerzési eljárásban nekik esélyük sincs az indulásra, mivel a 20 milliárdos határ olyan magas, hogy csak egy-két cég képes ezt prezentálni – s mint látjuk, még ők sem könnyen.

És most visszakérdeznék, Farkas Melindának címezve ezt a véleményt: a magas bevételi feltétel valóban gyanússá teszi a közbeszerzési eljárást, ám a fentiek ismeretében a tényeket úgy is lehet olvasni, hogy ha valakinek előnyös ez a megoldás, az a HP, és nem az IBM. És esetleg a szó szerinti törvényességet áthágó NFÜ-vezetők talán mégiscsak azért fogadták el az IBM pályázatát, hogy legalább a versenyhelyzet minimális esélyét (látszatát?) fenntartsák.(?)