Kormányszóvivő.hu: kérdezni tilos


Nehezen találok szavakat arra, amit ma tapasztaltam a kormányszóvivői oldalt illető kétségeim kapcsán.

A kormányszóvivői portál létrehozása idején az IT café-ban igen sokat írtam különféle aggályaimról, de az világossá vált az elmúlt két év alatt, hogy így-úgy, hazánkban szokásos módon, de az oldal működőképessé vált, ellátta mindazokat a funkciókat, amire tervezték. Nem látogattam túl gyakran, de olyankor mindig, ha IT-vonatkozása volt az élőben adott sajtótájékoztatóknak. Kifejezetten hasznos funkciója az oldalnak, hogy – mivel aznap órákkal korábban értesítést kap az újságíró a tájékoztató témájáról és résztvevőiről – online módon, szövegesen lehet(ett) kérdéseket feltenni. A kérdésfeltevés ebben a rendszerben általában röviddel a kezdés előtt zárult le, bár néha az is előfordult, hogy akár tájékoztató közben is lehetett még kérdezni. Válaszokat mindig kaptam, szóvivőtől és témától függően. Akadt olyan szóvivő, aki olvasta a monitorán a kérdéseket, és ott helyben adott valamilyen választ. Ha nem – ez leginkább akkor fordult elő, ha a kérdés kevéssé függött össze a témával –, akkor írásban később.

Hirdetés

Mivel mostanában igen gyakoriak lettek a tájékoztatók, rendszeresen nézem őket. Nemrég tűnt fel, hogy minden esetben azt olvasom: „A kérdésfeltevés lezárult.” Eleinte azt hittem, hogy azért, mert általában kezdéskor lépek be, de a napokban teszteltem, és kiderült: ez a funkció nem működik (visszanézve az adatokat, látszik, hogy május vége óta szünetel). Kíváncsi lettem az okára, és – egy másik funkciót kihasználva – rákérdeztem erre, majd egy nappal később, tegnap levelet is írtam erről a sajtóosztálynak. Türelmetlen vagyok, ezért ma felhívtam (így szerepel a honlapon) a Kormányzat Kommunikációs Államtitkárság (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, KIM) sajtóirodáját, melyet tegnap nem értem el telefonon.

A kérdésem nagyon egyszerű volt: miért nem működik az online kérdésfeltevés? A sajtóirodán dolgozó egyik hölgy igyekezett gyorsan lerázni, ám – be kell vallanom, a stílusom itt kissé agresszív és számon kérő lett – viselkedésemet tapasztalva a telefonhoz hívta egy illetékes kollégáját. Ő beszámolt arról, hogy megkapták a levelemet, utána fog járni, egyébként pedig hamarosan újra lehet kérdéseket feltenni, és erről majd értesít.

kormányszóvivő

Én, szerencsétlen, ekkor már valóban ingerült lettem, és újra meg újra feltettem azt a kérdést, hogy eddig miért nem működött heteken át. Az elmérgesedő hangnemű beszélgetést nem idézném fel, csak a főbb pontjait. A következő válaszok érkeztek a kérdésre (természetesen nem mindig szó szerint idézem, hangfelvételt – sajnos – nem készítettem):

  • kormányváltás volt
  • átalakul a kormányzati informatika
  • nem tudom
  • mi köze hozzá? ez nem tartozik magára (jeleztem, hogy állampolgárként és újságíróként is jogom van tudni, hogy milyen módon költik a közpénzt, ám erre az volt a válasz, hogy itt szó sincs új összegeket bevonó fejlesztésről, a kérdés irreleváns…)
  • nyilván maga is a lusta újságírók közé tartozik, aki nem jár el a szóvivői tájékoztatókra, pedig ott kérdezhetne (ezt egyébként Pécsről nehezen tehetném meg rendszeresen…)

Amikor arra kértem a hölgyet, hogy ha technológiai oka van az ideiglenes szüneteltetésnek (amit kevéssé értek, mert a teljes portál üzemel, minden funkció, csak ez az egy nem, ahogy láttam), akkor legyen szíves, hozzon össze egy informatikussal, hogy tőle megtudjam az okokat,  kijelentette, hogy a kommunikációért ők felelősek, erről szó sem lehet.

Végül abban maradtunk, hogy majd amikor üzemkész lesz a kérdésfeltevés, akkor küld nekem egy e-mailt, melyben „három mondatban” (ezt megjegyeztem) azt is leírja, hogy eddig miért nem ment.

Fogalmam sincs, hogy mi oka lehet a közvetlen online kérdésfeltevés szüneteltetésének, talán tényleg egyszerű szakmai magyarázata van (persze ezt erősen kétlem a fentebbi körülmények miatt). De ha így van, miért nem kapok egyenes választ: Palikám, elszállt egy szerver, dolgozunk rajta, vagy valami ilyesmi. Nem, inkább kioktattak, ködösítettek, hülyének néztek.

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények