Peter Hustinx

Azt nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy Jóri András adatvédelmi biztos és csapata az Információszabadság Napjára idén olyan konferenciát szervezett, melynek első fele a világon bárhol első osztályúnak számított volna, míg a délutáni része olyan magyar vonatkozású témákkal foglalkozott magas színvonalúan, hogy több szakterület képviselőit is messze kielégíthette – nem egy szokásos unalmas konferenciát tartottak szeptember 28-án.

A tudósítót először is a meghívott előadók személyisége nyűgözte le: kiderült, hogy az adatvédelemmel, adatnyilvánossággal foglalkozó vezető európai szakemberek döntő része előadóként is izgalmas, sőt szórakoztató: például a Google wifiadat-gyűjtési botrányát kirobbantó Peter Schaar német adatvédelmi és információszabadságért felelős biztos mintha szárnyakat kapott volna, amikor technikai okból a PowerPoint-bemutatója nem jelent meg a kivetítőn, szuggesztív előadása visszahozott valamit „az ősi, a PPT előtti korból”. Személyes kedvencem lett a hallatlan energiával rendelkező Nataša Pirc Musar, a szlovén információs biztos, aki nemcsak hogy igen okos dolgokat mondott, de – bizonyítandó azt a rég ismert tényt, hogy Európában Szlovénia az egyik éllovas az idegennyelv-tudásban – megmutatta azt is, hogy egy idegen ajkú előadó akár jobban is beszélhet (szabadon, nem papírból) angolul, mint azok, akik anyanyelvként használják ezt a nyelvet.

Európai színvonal

A délelőtti előadók névsora valóban impozáns volt, Jóri Andráson és a fent említetteken kívül előadást tartott még Peter Hustinx, az EU adatvédelmi biztosa, Graham Smith, a brit információs biztos információszabadságért felelős helyettese, valamint a magyar gyökerekkel is rendelkező Melanie Ann Pustay, az amerikai igazságügyi minisztérium információs ügyekért felelős igazgatója. Amint azt a konferencia címe is mutatta (Adatvédelem kontra adatnyilvánosság – új egyensúly?) a téma az volt, hogy – különösen a közelmúlt változásait figyelembe véve – milyen módon kell átalakítani az egyébként hosszú-hosszú idő alatt, sok munkával kialakított adatvédelmi szabályozásokat, az adatvédelem intézményeit.

Nem árt, ha az ember vigyáz az értékeire egy konferencián a pesti belvárosban

Nem a nemzeti büszkeség mondatja velem, hanem a tények mérlegelése, hogy a délelőtt legfontosabb előadása a napot elindító Jóri Andrásé volt – egyrészt azért, mert ez érint bennünket igazából, másrészt azért, mert az európai trendeket figyelemmel kísérő biztos olyan koncepciót vázolt fel, mely az e téren kiemelkedő minőségűnek számító magyar hagyományokat kívánja folytatni.

Szükséges változtatni

Ha van, amire büszkék lehetünk, akkor az a magyar adatvédelmi szabályozás, mely már igen korán, sok európai országot megelőzve adott olyan kereteket, melyek igyekeztek biztosítani e téren a polgárok jogait. Ugyanakkor – Jóri András külön kitért erre – e kifejezetten progresszív törekvés nemcsak az átlagember előtt ismeretlen, de még a szűk szakmai közösség is viszonylag tájékozatlan – a biztos példaként felhozta, hogy hajdan politikusok és jogászok egyaránt felhozták, hogy szükségünk lenne egy adatvédelmi törvényre, és akkor fel kellett hívni a figyelmüket arra, hogy elkötelezett szakembereknek köszönhetően nekünk már van ilyen, a legmodernebb normáknak megfelelő törvényünk.

De azt be kell látni, hogy a törvények korfüggőek, folyamatos felülvizsgálatra szorulnak, hiszen eredeti céljuk a társadalmi kapcsolatok releváns szabályozása. Az igen korán, úttörő módon létrehozott magyar törvények, illetve az ehhez kapcsolódó intézmények, gyakorlatok ma már nem szolgálják eredeti céljukat, emiatt újra kell gondolni őket – jelentette ki Jóri András. Bekövetkezett az, ami minden törvény esetében be szokott: öncél lett a szabályozás, bürokratikussá, idegenné vált a végrehajtás. Ebből a helyzetből csakis úgy lehet kilépni, ha radikális változtatásokat hajtunk végre. Jóri András előadásában azt fejtette ki, miképp képzeli el ezt a folyamatot, melyet jogköréből adódóan, már kezdeményezett is.

Az egyik legfontosabb teendő, hogy az adatvédelem és az adatnyilvánosság közötti egyensúly újra megteremtődjön (erre utal az „új egyensúly” kifejezés). Habár senki sem vitatja, hogy a személyes adatok védelme nem egyszerűen egy jelszó, hanem európai civilizációs érték, nagyon sok eset van, amikor mérlegelni szükséges: a személyiségi jogok vagy a közösségi érdekek fontosabbak a társadalom számára (itt gondolhatunk a korrupciós ügyektől kezdve a térfigyelő kamerák elhelyezéséig sok mindenre; a biztos szerint az a  fontos, hogy a cél határozza meg ezekben az esetekben az alkalmazások szabályozását, ne pedig egy rigid jogi felfogás). A szigorú, időnként valóban indokolt adatvédelmi előírások, pontosabban azok betű szerinti alkalmazása, sok esetben gátolják olyan információk megismerhetőségét, melyeknek nyilvánosságra hozatala a közösség érdekeit szolgálná. Ez a gond sok terepen látható: Peter Hustinx is arra tért ki előadásában, hogy az adatvédelem jelenlegi felfogása és alkalmazása káros lehet akkor, ha a politikai színpadon azért nem kérhetők számon a hatalom (vagy az ellenzék) képviselői, mert védi őket az adatvédelmi szabályozás – ez az alkalmazás ellentétes az adatvédelmi törekvések eredeti szellemével, melyek semmiképp sem kívánják korlátozni az információszabadságot (egy nagy port felvert eset, a Bavarian Lager ügye jól példázza, hogy abszurd helyzetek jöhetnek létre a konokság okán). Mind Jóri András, mind a többi neves előadó kiemelte, hogy olyan átalakításra van szükség, mely azt biztosítja, hogy a személyiségi jogok nem sérülnek, de a közösségre tartozó információk elérhetőek lesznek.

Ha a fent említetteket summázni kívánjuk, felvázolhatunk egy durván egyszerűsítő programot: a közszereplők nem tagadhatják meg információszolgáltatási kötelezettségüket a személyiségi jogaikra hivatkozva. Ez – a konferencia résztvevőit nézve igen súlyosan megjelenő – kijelentés azt is jelenti, hogy egy politikus, egy volt politikus nem bújhat az adatvédelmi törvények falai mögé, ha számon akarják kérni tetteit.

Információs biztos adatvédelmi biztos mellett/helyett

Jóri András előadása egy más szempontból is igen fontos volt. A szakember az általa felvázolt „új egyensúly” programot sok más nézőpontból is megvilágította. A legfontosabb az, hogy „ideális jogászként” arra hívta fel a figyelmet, hogy ami régen jó volt, ma már nem az, hiszen megváltoztak a körülmények. Az „új egyensúly” véleménye szerint azt jelenti, hogy az adatvédelemnek minden területen alkalmazkodnia kell a kihívásokhoz: a jogalkalmazásban, a jogalkotásban is, de magát az intézményt is meg kell újítani. Ennek fő indokai: az adatnyilvánosság növekvő igénye (egy átlátható, ellenőrizhető társadalom iránti igény), a múltfeltárással kapcsolatos elvárások, valamint a technológiák fejlődése következtében robbanásszerűen növekvő közösségi hálózatok által megteremtett generációs szakadékok áthidalása. Az adatvédelmi szakember láthatóan nem osztja Mark Zuckerberg, a Facebook alapítójának elképzelését a személyes adatok súlytalanná válásáról, ő másképp látja: épp e tendenciák miatt kell sokkal szigorúbban szankcionálni az adatokkal való visszaélést, ám ezt a korábbinál jelentős mértékben rugalmasabb, a jelenlegi társadalmi viszonyokat nagyságrendekkel reálisabban szemlélő szabályozás keretei között (érzékletes példaként felhozta azt, hogy jogászként nem érti, miért olyan nehézkes eljárás alá vonni azokat – erre a közelmúltban magyar példa is akadt –, akik barátnőjükről készült intim fotókat töltenek fel az érintett engedélye nélkül az internetre; Jóri felfogása szerint ez szimpla bűncselekmény).

Összességében elmondhatjuk, hogy Jóri András felfogása, javaslata egy életközeli, a közösség és az egyén érdekei között egyensúlyozó felfogást, törvényeket és végrehajtó intézményt vizionál. Épp emiatt lenne fontos, hogy – nyugati mintára – ne csak egy adatvédelmi ombudsman feleljen ezekért az ügyekért, hanem a Jóri által javasolt információs biztos is osztozzon a terhekben, akinek már nem olyan egysíkú a működési terepe, mint az adatvédelmi biztosé. Ha jól vettem ki, az információs biztos egyszerre felelne az adatvédelmi szabályozások, illetve az adatnyilvánosság által megkövetelt információszolgáltatási kötelezettségek betartatásért. Igen fontos (és pontos) volt Jóri András azon megállapítása, hogy az adatvédelmi biztos eddig sem volt a klasszikus értelemben vett ombudsman, s ha szeretnénk, hogy az információ-hozzáférés mind az egyének, mind a közösség számára kielégítő keretek között folyjon, akkor szükség lesz egy ilyen magyar hivatalra is, mely nem bürokratikus útvesztőkben tévelyeg, hanem határozottan jogvédő szerepet tölt be.