Tavaly novemberben ti, olvasók nagy többséggel arra szavaztatok, hogy indítsunk egy olyan számítástechnika-történeti sorozatot, melyben az egyik legjelentősebb hazai hardvergyűjtemény izgalmas darabjait mutatjuk be. Néhány hónap szervezés után mostanra eljutottunk az ötlettől a megvalósításig: fogadjátok szeretettel a Hardversztorik első részét. Reményeink szerint 2-3 hetente rendszeresen jelentkezik majd a sorozat, melynek házigazdája a legkülönfélébb hardvereket közel 40 éve időt, pénzt és energiát nem kímélve gyűjtő dr. Kutor László, az Óbudai Egyetem informatikai karának oktatója.
Az első részben a tanár úr a tavaly 79 éves korában elhunyt gépészmérnök-feltaláló Jánosi Marcell korszakalkotó, de támogatás híján befutni nem tudó találmánya, a kazettás mikroflopi történetét meséli el. A sztori onnan indul, hogy az 1971-ben piacra került első, rugalmas flopilemez sérülékeny és nagy volt. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) csoportvezetőjeként dolgozó Jánosi úgy gondolta, ugyanezt a tárolókapacitást kisebb méretben is meg tudja valósítani, és ha a lemezt a magnókazettákhoz hasonlóan műanyag tokba zárja, az jóval ellenállóbb lesz.
Az akkor még világújdonságnak számító invenció megvalósítása azonban rendkívül lassan haladt. Elsősorban azért, mert a BRG vezérigazgatója ellenezte a projektet, mely nem illett bele a szocialista blokk számítógépes fejlesztéseinek irányvonalába sem. Hiába jegyezték be már 1974-ben a szabadalmat („Kazettás forgó hajlékonylemezes tároló rendszer”), az első működő prototípussal csak 1979-re készült el Jánosi Marcell. Az MCD-1 nevű mikroflopi kazettája egy 3 hüvelyk átmérőjű mágneslemezt tartalmazott, ennek egyik oldalát használta adattárolásra. Tervezett elméleti kapacitása 200 kilobájt volt.
Róluk esik szó a videóban:
Alan Shugart (1930–2006) mérnök, a lemezes adattárolás egyik úttörője. Az IBM alkalmazottjaként részt vett az első mozgófejes merevlemezes tároló, az 1956-ban bemutatott IBM 350 kifejlesztésében, majd a 1960-as évek végén ő vezette azt a csoportot, amelyik megalkotta a hajlékonylemezes tárolót, az akkor még memórialemeznek hívott floppy disket. 1973-ban saját vállalatot alapított Shugart Associates néven. Ez a cég találta ki és készítette el a túl sérülékenynek és nehezen kezelhetőnek tartott 8 hüvelykes eredeti flopi kisebb, 5,25 hüvelykes utódját – a legenda szerint ennek méretéhez mintául egy szalvéta szolgált. 1979-ben Shugart egy merevlemezgyártó társaságot hozott létre Shugart Technology néven, mely később a nevét Seagate Technologyra változtatta.
Jack Tramiel (1928– ) lengyel származású amerikai üzletember, a kezdetben író-, aztán számológépeket, majd rendkívül sikeres otthoni számítógépeket gyártó, legendás Commodore alapítója. Jánosi Marcell visszaemlékezése szerint Tramiel 1981-ben magánrepülőgéppel érkezett Magyarországra, hogy tárgyaljon a kazettás mikroflopi jogairól, de mint a többi érdeklődő, a BRG vezetőségének ellenállása miatt ő is üres kézzel távozott.
A Smithsonian Intézet az Egyesült Államok kormánya által finanszírozott oktatási és kutatási intézet, illetve múzeumhálózat. A 19 múzeumot és galériát működtetőt intézmény gyűjteményében több mint 137 millió tárgy található, melyből 6,4 millió digitalizált formában az interneten is megtekinthető.
Ekkorra a kisméretű lemezes meghajtó híre a nemzetközi szaksajtóban annak ellenére is elterjedt, hogy az nem került tömeggyártásba. A BRG-ben egymásnak adták a kilincset a Jánosi-féle lemez iránt érdeklődő nyugati nagyvállalatok. Többek között kizárólag ezért látogatott 1981-ben Magyarországra Jack Tramiel, a Commodore alapítója, de ahogy ő is, a többi érdeklődő is csalódottan távozott: a magyar vállalat vezetése elutasított minden megkeresést. A korabeli politika „elgáncsolta, megtiltotta” a találmány nyugati elterjedését – mesélte keserűen egyik utolsó interjújában Jánosi.
Mire 1982-ben néhány ezer darabbal beindult az MCD-1 próbagyártása, a nyugati konkurencia is felzárkózott. A rivális fejlesztéseket segítette, hogy a BRG külföldön nem védette le a megoldást, és a magyar szabadalmi oltalom fenntartási díját sem fizette, amivel Jánosi Marcell, a vállalat és az ország egyaránt egy óriási gazdasági lehetőségtől és jelentős bevételektől esett el. A 3”-os flopit végül japán vállalatok kezdték el gyártani, majd 3,5”-os változatát a Sony dolgozta ki az 1980-as évek elején – ez utóbbi formátumból nőtt ki az évtizedeken át széles körben használt mikroflopi.
Jánosi Marcell a kazettás flopin kívül több számítástechnikai eszközt, többek között kazettás adattárolót és plottert is tervezett. A magnetofon-technika hazai fejlesztésében végzett munkásságáért 1975-ben a Magyar Népköztársaság Állami Díjának II. fokozatával tüntették ki, 2010 decemberében pedig az Óbudai Egyetem tiszteletbeli professzori címet adományozott neki
