Július végén – hosszan tartó, súlyos betegség után – 79 éves korában elhunyt Jánosi Marcell gépészmérnök, feltaláló. Noha számos fejlesztés fűződik a nevéhez, legismertebb találmánya a számítástechnikában egészen az utóbbi évekig széles körben használt mágneses adathordozó, a kazettás flopi volt.
Jánosi Marcell 1931. december 5-én született Budapesten, és már gyerekkorától kezdve élénk érdeklődést mutatott a konstrukciós munka iránt. A Kemény Zsigmond Gimnáziumba járt, de az 1940-es évek végén több szakmát – többek között hegesztő, marós – is elsajátított. 1954-ben a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán diplomázott, ám már egyetemi tanulmányai alatt is folyamatosan dolgozott.
A diploma megszerzését követően először a Kohó és Gépipari Minisztérium híradástechnikai igazgatóságán helyezkedett el csoportvezető mérnökként, majd 1957-től a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) főtechnológusa lett. Itt számos eszköz tervezésében vett részt, míg 1960-től már egy saját tervezőcsapat élén, főkonstruktőrként a magnótechnikával kezdett foglalkozni. Első munkája a nemcsak Magyarországon népszerű Calypso orsós magnetofon volt, melyből jó százezer darabot gyártottak. Ezt követően számos hobbi- és professzionális magnót tervezett az általa vezetett csoport.
A flopi kálváriája
1970-től fordult a figyelme a számítógépes adattárolás felé, csoportjával ekkor kezdték meg egy kazettás adatrögzítő család tervezését SLK-4 néven. Ekkoriban került piacra az első flopilemez, melyet az IBM a System/370 mainframe-hez fejlesztett ki: ez egy rugalmas műanyag tokba helyezett, 8 hüvelyk átmérőjű hajlékonylemezes tároló volt. Ennek konstrukcióját gondolta tovább Jánosi.
Amint a találmány sorsát felidéző előadásában írta: „A 8"-es drive fő adatai: körülbelül 10 literes befogadó méretek és 250 kbyte-os kapacitás. Az előbbiek alapján az az ötletem támadt, hogy a 8 inches floppy tárolólemezének egy kis tenyérnyi darabját zárjuk be egy szilárd műanyag kazettába, hasonlóan a magnószalagos kazettához, és egy kisméretű meghajtószerkezetbe behelyezve annyit tudjon, mint egy 8 inches floppy. Az ötletet kidolgoztam, és 1974-ben beadtam a magyar szolgálati szabadalmat az alábbi alapelvekkel: szilárd műanyag dobozban legyen egy hajlékony, kör alakú mágneslemez, közepén egy szilárd maggal, amely elvégzi a központosítást és a forgatónyomaték-átadást.”
Az akkoriban világszerte úttörőnek számító megoldás megvalósítása azonban rendkívül lassan haladt, elsősorban azért, mert a BRG vezérigazgatója ellenezte a projektet, mely nem illett bele a szocialista blokk számítógépes fejlesztéseinek irányvonalába sem. Hiába jegyezték be már 1974-ben a szabadalmat („Kazettás forgó hajlékonylemezes tároló rendszer”), az első működő prototípussal csak 1979-re készült el Jánosi Marcell. Az MCD-1 nevű mikroflopi kazettája egy 3 hüvelyk átmérőjű mágneslemezt tartalmazott, ennek egyik oldalát használta adattárolásra. Tervezett elméleti kapacitása 200 kilobájt volt.
A Jánosi-féle flopimeghajtó (Fotó: IT café)
Ekkorra a kisméretű lemezes meghajtó híre a nemzetközi szaksajtóban annak ellenére is elterjedt, hogy az nem került tömeggyártásba. A BRG-ben egymásnak adták a kilincset a Jánosi-féle lemez iránt érdeklődő nyugati nagyvállalatok. Többek között kizárólag ezért látogatott 1981-ben Magyarországra Jack Tramiel, a Commodore alapítója, de ahogy ő is, a többi érdeklődő is csalódottan távozott: a magyar vállalat vezetése elutasított minden megkeresést. A korabeli politika „elgáncsolta, megtiltotta” a találmány nyugati elterjedését – mesélte keserűen egyik utolsó interjújában Jánosi.
Mire 1982-ben néhány ezer darabbal beindult az MCD-1 próbagyártása, a nyugati konkurencia is felzárkózott. A rivális fejlesztéseket segítette, hogy a BRG külföldön nem védette le a megoldást, és a magyar szabadalmi oltalom fenntartási díját sem fizette, amivel Jánosi Marcell, a vállalat és az ország egyaránt egy óriási gazdasági lehetőségtől és jelentős bevételektől esett el. A 3”-os flopit végül japán vállalatok kezdték el gyártani, majd 3,5”-os változatát a Sony dolgozta ki az 1980-as évek elején – ez utóbbi formátumból nőtt ki az évtizedeken át széles körben használt mikroflopi.
Jánosi Marcell a kazettás flopin kívül több számítástechnikai eszközt, többek között kazettás adattárolót és plottert is tervezett. A magnetofon-technika hazai fejlesztésében végzett munkásságáért 1975-ben a Magyar Népköztársaság Állami Díjának II. fokozatával tüntették ki, 2010 decemberében pedig az Óbudai Egyetem tiszteletbeli professzori címet adományozott neki.
