Mondhatjuk, hogy releváns Patricio Robles, az econsultancy.com-on megjelent blog szerzőjének felvetése: nem tudhatjuk, hogy a Google-hoz mint vállalathoz hogyan viszonyuljunk, ugyanis az elmúlt néhány napban közzétett nyilatkozatok és közlemények nem igazítanak el – ha jóhiszeműek vagyunk, azt mondhatjuk, bizonyos mértékig csapdában van a cég.
Az egyik közlemény arról szól, hogy a Google megelégelve az őt ért politikai támadásokat, létrehozott egy olyan oldalt, ahol azt jelzik, hogy a céghez a világon hány, később elfogadott vagy elutasított kormányzati kérés érkezett, amikor a kérelmező politikai testületek azt kérték, hogy ilyen vagy olyan módon módosítsa a vállalat a keresőben alkalmazott gyakorlatot, illetve tegyen meg ezt-azt; ennek két fő formája volt: mikor és mit tiltson le a Google az adott országban, illetve azt kérték, hogy az amerikai cég ossza meg a felhasználókról szóló információkat az adott kormányzattal. A Google hivatalos bejegyzése szerint e kérések nagyobb része teljesen jogszerű volt: egyszerűen azt kívánták a magáncégtől, hogy tartsák be az adott ország törvényeit, s ennek a vállalat mindig eleget is tett.
A Google mostani akciója nyilvánvalóan a Kínával létrejött konfliktus nyomán született meg, mely ügy újra előtérbe hozta azt az alapvető gondot, hogy egy nemzetközi internetes vállalkozás vajon miképp tud működni a globális gazdaság által meghatározott, ám nemzeti kormányok szabályozta térben. A fenti Google-közlemény igyekszik a kompromisszum felé irányítani a figyelmet: a vállalatnak be kell tartania a helyi törvényeket, ugyanakkor elhatározásuk, hogy e döntések, az azokból fakadó következményekkel minél nagyobb nyilvánosságot kapjanak, és a felhasználók tisztán lássák, a cég vezetői mit miért tesznek.
E törekvés mindenképp tiszteletre méltónak mondható, de nem szabad elfelejteni, hogy a lépés az időrend miatt szinte azonnali reakciónak tekinthető egy nemzetközi keresetre, melyet a kanadai adatvédelmi biztos kezdeményezésére tíz kormányzat nyújtott be a Google ellen. E panasz tartalmának lényege a Zümm (Buzz) bevezetésekor tapasztalt botrányhoz kapcsolódik, ám túl is lép ezen: a konkrét ügy mellett általánosságban fogalmazzák azon aggodalmukat, hogy a Google az általa bevezetett szolgáltatások következtében egyre inkább a személyes adatok „fejedelmévé” válik, akiknek a tevékenységét mind nehezebb ellenőrizni. A háttérben az a vitatható, ám meggondolásra érdemes felfogás rejtőzik, hogy ha egy cég a személyes adatok kezelésével ér el profitot, akkor az egyébként elfogadható kapitalista logika arra fogja terelni őket, hogy a bizalmas adatok törvényileg előírt kezelését háttérbe szorítsák, ha a profit növeléséről van szó. Egyszerűbben: a panasz lényege az, hogy az információk százmillióit birtokló Google adott esetben a cég érdekeit fogja előtérbe helyezni, még akkor is, ha törvényszegésre kényszerül.
E vita szinte eldönthetetlen, és a személyes adatok kezelése felfogásának várható újradefiniálási folyamatára mutat rá: a Google-nak muszáj egyre beljebb merészkednie a személyes szférába, mivel a cég 9x százalékban a hirdetésekből él, és a legutóbbi idők azt mutatják, hogy a felhasználói profil lehető legmélyebb ismeretére alapozott célzott reklámok az igazán hatékonyak, a hirdetők is ezt várják el – ráadásul a fogyasztók egy része is úgy gondolja, hogy ha reklámokkal bombázzák őket az ingyenes használat fejében, akkor legalább olyan reklámok jöjjenek, melyek őket személy szerint érdekelhetik. Ezzel szemben áll az a szintén létező fogyasztói felfogás, hogy a „fél internetet” lefedő Google túl nagy, túl sokat tud az egyes fogyasztóról, s ezek az információk akár a cégen keresztül, akár illegális úton visszaélésekre adhatnak lehetőséget. Ez utóbbi szkeptikusok véleményét erősíti az a vélekedés – mely ellen a Google határozottan igyekszik most is fellépni –, hogy az átlagpolgár nem tudhatja, hogy a cég által összegyűjtött adatok mikor kerülnek például az állami szervekhez vagy más magánvállalatokhoz, hogy ezeket számukra káros módon használják fel.
