Spanyolországi internetes, digitális technológiával kapcsolatos jogi ügyek miatt már több fontos uniós bírósági eljárás is lezajlott, és szinte mindegyikre jellemző, hogy iránymutatásul szolgáltak későbbi eseteket illetően. De nagyon valószínű, hogy az Európai Unió Bírósága által tegnap kiadott döntés az eddigi legfontosabb, mivel ebben a bírák roppant határozottan léptek fel az európai adatvédelmi hagyományok érvényesítése érdekében – még akkor is, hogy ha a készülő új uniós adatvédelmi rendelet tervezetéből végül is kikerült egy nagyon fontos elem, az úgynevezett „felejtés joga” („right to be forgotten”). Ez utóbbi elviekben és a gyakorlatban is azt jelentené, hogy a felhasználók számára ne csak lehetőségként legyen adott az adataik törlésének módja, az adatok sorsának ellenőrzése, hanem ez joguk legyen, vagyis teljes mértékben kontrollálhassák a személyes adatok útját, azok felhasználási módját.

Az ügy

A határozat ismertetője szerint 2010-ben a spanyol állampolgárságú Mario Costeja González panaszt nyújtott be a spanyol adatvédelmi ügynökséghez (Agencia Española de Protección de Datos – AEPD) a nagy példányszámban megjelenő napilap kiadója, a La Vanguardia Ediciones SL, valamint a Google Spain és a Google Inc. ellen. A panaszos arra hivatkozott, hogy ha a nevét egy internethasználó beírja a Google keresőmotorjába, akkor a találati listán a napilap két oldalára, egy 1998. januári és egy márciusi oldalra mutató linkek jelennek meg. Ezek az oldalak többek között a panaszos társadalombiztosítási tartozásának behajtására irányuló lefoglalással kapcsolatos ingatlanárverésről szóló közleményt tartalmaznak.

A panaszos emiatt egyrészt azt kérte, hogy kötelezzék a La Vanguardiát arra, hogy törölje vagy módosítsa a szóban forgó oldalakat (oly módon, hogy személyes adatai ne jelenjenek meg), vagy alkalmazzon a keresőmotorok által biztosított bizonyos eszközöket ezen adatok védelme érdekében. González emellett azt is szerette volna elérni, hogy a Google Spaint vagy a Google Inc.-t kötelezzék személyes adatai oly módon történő törlésére vagy felismerhetetlenné tételére, hogy ezen adatok ne legyenek a keresési találatok között, és ne szerepeljenek a napilap linkjeiben. Indoklásként felhozta, hogy e találatok számára hátrányosak, mivel az őt érintő lefoglalás már több évvel azelőtt teljesen rendeződött, és annak említése már egyáltalán nem releváns.

A spanyol adatvédelmi hatóság korábbi határozatában kimondta, hogy a napilapot érintő panasz alaptalan, mivel a szerkesztők jogszerűen tették közzé az adatokat. Ugyanakkor úgy ítélték meg, hogy a Google-nak viszont megállapítható a felelőssége, törölniük kell az indexekből az adatokat. A Google ezzel nem értett egyet, és a spanyol legfelsőbb bíróságon fellebbeztek a határozat ellen. Az Audiencia Nacional ekkor fordult iránymutatásért az Európai Unió Bíróságához.

Az uniós döntés fő elemei

Az Európai Bíróság érvelésében megállapítja, hogy:

• a vonatkozó érvényes uniós irányelv alapján a Google adatkezelést végez
• a fentiekből következően a Google adatkezelőnek minősül, és így „a keresőmotor működtetőjének felelősségi körén, hatáskörén és lehetőségein belül biztosítania kell, hogy tevékenysége megfeleljen az irányelvben foglalt követelményeknek”
• a Google akkor is felelős az adatok kezeléséért, ha maga a kereső nem közvetlenül az unió területén működik, mivel a Google Spain jogi alanynak, „szervezetnek” minősül
• megállapítják, hogy megkeresésre – ez nagyon fontos kitétel! – a keresőmotor üzemeltetőjének mindenképp törölnie kell a kért adatokat saját indexéből – még akkor is, ha az eredeti adatok a weboldalakon továbbra is (jogszerűen) megtalálhatóak
• indoklásként kifejtik, hogy a keresőmotor működtetőjének azért kell a kért törlést végrehajtania, mivel tevékenységükkel olyan, más módon nem, vagy csak nehezen elérhető lehetőséget adnak emberek kezébe (a profilozás végrehajtása), amivel bizonyos esetekben kárt okozhatnak felhasználóknak – a bíróság szerint a keresőmotort üzemeltető cég „adatkezeléshez fűződő gazdasági érdeke nem igazolhatja” a törléssel szembeni ellenállást
• kijelentik azt is, hogy az adattörlés kérése egyes esetekben másoknak az információkhoz való jutási jogát sértheti, ezért bár „főszabály szerint az érintettet megillető jogok megelőzik az internethasználók említett érdekét is, ez az egyensúly azonban egyes egyedi esetekben a kérdéses információ jellegétől, illetve attól is függhet, hogy az információ mennyire érzékeny az érintett személy magánélete szempontjából, illetve hogy a nyilvánosságnak milyen érdeke fűződik ezen információ megszerzéséhez, ami többek között attól függően változhat, hogy e személy játszik‑e valamilyen közéleti szerepet” – kissé leegyszerűsítve: egy politikus valószínűleg a legtöbb esetben nem hivatkozhat az irányelvre, ha az adattörlést kéri, mivel itt nagyobb súllyal esik a latba a közösségi érdek
• és a talán legfontosabb: a bíróság a főszabály lefektetése után hangsúlyozza, hogy minden egyes törlési kérelem egyedi ügynek minősül, ahol alaposan meg kell vizsgálni, hogy az egyéni és a közösségi érdek egyensúlya milyen módon jöhet létre – épp ezért nincs általános eljárás: ha valaki törlést akar elérni, akkor a keresőmotor üzemeltetőjéhez kell fordulnia, és ha az elutasítja a kérést, akkor „az érintett a felügyelő hatósághoz vagy a bírósághoz fordulhat annak érdekében, hogy az lefolytassa a szükséges ellenőrzéseket, és ennek következtében az adatkezelőt konkrét intézkedések megtételére kötelezze”.

Frissítés Időközben a Google magyarországi képviselete közölte a cég hivatalos álláspontját a döntéssel kapcsolatban. Ezek szerint: „Ez egy csalódást keltő határozat úgy a keresőmotorokra, mint általánosságban az online kiadókra nézve. Nagyon meglep bennünket, hogy a határozat ilyen drámai mértékben eltér az Európai Unió Bíróságának munkáját segítő főtanácsnok szakvéleményétől, és mindazoktól a figyelmeztetésektől és következményektől, melyeknek ő korábban hangot adott. Most időre van szükségünk ahhoz, hogy elemezzük a határozat következményeit.”

Mivel várhatóan lesznek következményei a bíróság elvi állásfoglalásának, megkérdeztem Jóri Andrást, Magyarország eddigi utolsó adatvédelmi biztosát arról, hogy ő hogyan értelmezi a döntést. A szakember így fogalmazott: „A felejtés joga az új európai adatvédelmi rendelettervezet része volt, de a jogalkotók, talán túl radikálisnak ítélve, végül törölték. Az EU Bírósága most mégis elfogadta ezt a felfogást, méghozzá a jelenleg hatályos EU-irányelv alapján. A döntés két kérdésben is igen radikális: adatkezelőnek, vagyis az keresési eredményekben szereplő személyes adatokért felelősnek minősíti a keresőmotort, másrészt alkalmazandónak tartja az EU adatvédelmi jogát olyan esetben is, amelyben az adatkezelés nem az EU területén történik, csak egy más tevékenységet végző leányvállalat működik itt. Kíváncsian várom a Google reakcióját, amelynek most a korábbiakhoz képest jóval összetettebb eljárással kell biztosítania azt, hogy bárki törölhesse a rájuk vonatkozó adatokat; nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy egy ilyen törlésre vonatkozó döntés előtt minden eseten alaposan mérlegelni kell a szólásszabadsághoz fűződő érdeket is.”