Az európai uniós irányelven alapuló intézkedés célja a nemzeti szabályok egységesítése, ezáltal az áfacsalások és egyéb visszaélések kiküszöbölése – írja a változásokat magyarázó BDO Magyarország könyvvizsgáló és tanácsadó hálózat közleménye. Felhívják arra a figyelmet, hogy míg a termékértékesítések esetében a termék útja viszonylag jól nyomon követhető, a szolgáltatások (különösen a magánszemélyeknek nyújtott szolgáltatások) esetén egy-egy ügylet könnyen kerülhet a nemzeti adóhatóságok látóterén kívülre.
Hirdetés
Az eddigi szabályozás a telekommunikációs szolgáltatások, a rádió és audiovizuális médiaszolgáltatások, illetve az elektronikus úton – online – nyújtott szolgáltatások teljesítési helyét a szolgáltatás nyújtójának székhelye alapján határozta meg, függetlenül attól, hogy az igénybe vevő magánszemélyek a közösség mely tagállamában használták a szolgáltatást. A legtöbb szolgáltató logikus reakciója egyértelmű volt: bejelentkeztek a legalacsonyabb adókulccsal rendelkező tagállamban, esetleg az EU területén kívül és onnan nyújtottak online szolgáltatást, mentesülve a magasabb áfateher alól.
Fordul a kocka: nem a cég az alap, hanem a felhasználó
A 2015. január 1-jétől érvényes új rendelkezések (itt olvasható a törvényjavaslat szövege) értelmében a fenti szolgáltatások esetén a teljesítési helyét a szolgáltatást igénybe vevő magánszemély lakhelye fogja meghatározni. Az adózó szolgáltató vagy minden érintett tagállamban regisztrál és áfaazonosítót kér, vagy nyilatkozatával belép egy egyablakos bevallási és befizetési rendszerbe, amelynek alapján elegendő lesz csupán egy összevont bevallást elkészítenie, amely tartalmazza a valamennyi érintett tagállamban felmerülő adófizetési kötelezettségét. (Az „egyablakos rendszer” [One Stop System – OSS]: ahogy arra a kifejezés maga is képletesen utal, az érintettnek elegendő csak egy tagállamban adóalanyként nyilvántartásba vettetnie magát [de egy kell, még akkor is, ha a szolgáltató egyáltalán nem telepedett le az Európai Unió egyik tagállamában sem]. Az itt »nyitott ablakon« keresztül kell nemcsak az adott tagállamot megillető forgalmi adót bevallania és megfizetnie, hanem az összes többi olyan tagállamot megilletőt is, ahol letelepedés nélkül szolgáltat.)
„Az EU következő lépése valószínűleg a telephely fogalmának újragondolása lesz majd, párhuzamosan a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények újraértelmezésével – magyarázza Kertész Gábor, a BDO Magyarország adótanácsadási üzletágának adótanácsadó partnere. – Ma ugyanis ezekben a szektorokban a társasági adó szempontjából a képződő jövedelmek adózása szinte követhetetlen, mivel a technikai felszerelések földrajzi elhelyezkedéséhez kötődik. Ezt a helyzetet ma egy szolgáltató könnyen kihasználhatja úgy, hogy offshore országba települ, ahonnan minimális társasági adó megfizetése mellett nyújthatja nagy nyereséget hozó szolgáltatását amellett, hogy az áfa-szabályok alól is mentesül.”
Kertész Gábor megjegyzése roppant fontos, ugyanis rávilágít arra, hogy az igazi nagy trükk, a társasági adóval való játék lehetősége (a cégek oda jegyeztetik be magukat, ahol kevesebb adót kell fizetniük: az Európában tevékenykedő, globális tevékenységet folytató amerikai cégek esetében egy ilyen menedék Írország), vagyis az offshore még megmaradt. De egész biztos, hogy ez ügyben is lesznek lépések, mivel egyrészt az Egyesült Államokban egyre nagyobb nyomás nehezedik az internetes nagyvállalatokra (az Írországban megfizetett csekély adó helyett otthon szeretnék látni a pénzt), másrészt főként Európában vannak olyan törekvések, hogy a globális szolgáltatók fizessenek komoly adót azokban az országokban is, ahonnan megszerzik a nyereséget.
