Feladtam. Jómagam – ahogy e lap hasábjain visszakövethető – nagy kedvvel foglalkozom a Google-lal, mert igen fontosnak tartom e vállalat működését. De szeptember eleje óta oly mértékben uralja az informatikai sajtót a Google nevű amerikai multi neve, hogy az már kezd – elsőre csak így ízlésből meg ösztönből fakadóan – elviselhetetlenné válni. Természetesen nem minden területen, de ami a szolgáltatásokat és szoftvereket illeti, elképesztő az a dömping, amivel a kaliforniaiak megnyitották az őszi idényt.
Az elmúlt néhány napban a hírportálok informatikai szekcióiban a hírek harmada-negyede-ötöde ezzel a céggel foglalkozott, s ezt azért nem alaptalan dominanciának nevezni. Általában igyekszem a legfontosabbakról, vagy a legtöbbeket érdeklő fejlesztésekről beszámolni, de ha tegnap például ez alapján mérlegelek, akkor lapunk már a Google hivatalos közlönyévé vált volna. Tolom, késleltetem a híreket, hogy mégse… de nem lehet ezeket említés nélkül hagyni.
Nem írtunk részletesen a Google adatvédelmi elveinek változtatásáról (csak egy másik hírbe beágyazva); nem írtunk a böngészőbe épített Suggest (a keresést segítő javaslatokat kínáló funkció) frissítéséről; nem írtunk arról, hogy biztonsági javítás érkezett a Chrome-hoz; nem írtunk arról, hogy digitalizációs adatbázisát újságokkal bővíti a cég; nem írtunk azokról a kezdeményezésekről, amelyet a Google, illetve kapcsolt szolgáltatásai az amerikai elnökválasztás, illetve a közösségi újságírás felé indítottak el – s legfőképp nem írtunk arról, hogy a Google valóban komolyan veszi a hálózatok fejlesztését, mivel az irdatlan mennyiségű készpénzével egyre több helyen száll be befektetőként az új hálózatok kiépítésébe: hiszen mai hír, hogy leginkább ők adják az anyagi bázisát egy konzorciumnak, mely a fejlődő országok internetes hálózatainak bővítését műholdak segítségével igyekszik elérni; ez egy, az Egyenlítő felett keringő műholdakra alapozott fejlesztés (O3b Networks – az O3b a „the other 3 billion”, „a többi 3 milliárd” rövidítése), ami nagy sebességű internetkapcsolatot biztosítana ezekben az országokban. Na és már csak körülbelül egy hónapot kell várni, s az Androiddal a cég elkezdi hadjáratát a mobilpiacon is.
Ha nagyon jóindulatú vagyok, akkor azt mondhatom, hogy hál’istennek van egy (a napokban tizedik születésnapját ünnepelő) világcég, mely még örökölt annyit alapítói idealizmusából (Don't be evil!), amely sikeresen egyensúlyoz a kapitalista vállalatokat mozgató haszonéhség, illetve a közösség számára mind többet nyújtó szolgáltatások és termékek kínálata között.
De az orrom mégis azt mondja, hogy tündérek csak a mesékben vannak. Valamikori eleink azért űzték el a királyokat, azért igyekeztek megszüntetni az egyeduralmi rendszereket, mert sok száz év tapasztalata bizonyította számukra, hogy a túlhatalom roppant veszélyes az emberek kezében – többek között ezt szolgálják a gazdaság területén ma a trösztellenes szabályozások is. Jelenleg azt látom, hogy a Google nem úgy tör (már ha tör, egyáltalán) az életünkre, mint más multinacionális cégek, hogy bizonyos termékek hozzájutási útjának korlátozásával érnek el monopóliumot, hanem egyrészt az „ingyenesen” nyújtott szolgáltatások nyomán kialakuló függőségek kialakításával, másrészt pedig az ebből a töretlen bizalomból fakadóan, a hozzájuk áramlók felmérhetetlen mennyiségű adat birtoklása, ezek felhasználásának valójában teljes mértékű ellenőrizhetetlensége útján.
E sorok után bizonyosan megkapom majd, hogy: bezzeg az X cég az így, az Y úgy, meg hogy addig, amíg egészséges a kompromisszum, addig csak örüljünk, hogy mennyi jó dolgot kapunk ingyen a Google-tól.
Persze, örüljünk. De valószínűleg mindannyiunk nagyszüleinek szájából elhangzott már az a mondat, hogy: semmi sincs „ingyen”. S a minimális, mondhatni életvédelmi paranoiát muszáj működtetni, és – hogy a sok lehetséges példából csak egyre utaljak – azt már Tolkien is tudta, amikor a Gyűrűk urát írta, hogy a Jó szavai nem Szarumán édesen csengő hangján, hanem Aragorn érdes baritonján hangzanak el.
