Egy hosszú ideje tartó jogi vita és csatározás érkezett újabb állomásához, amikor a hónap elején a nagyon fontos uniós tanácsadó testület, az adatvédelmi kérdésekben meghatározó Article 29 Working Party, melynek tagjai többek között a tagállamok adatvédelmi biztosai, közreadott egy „vélemény” dokumentumot, melynek lényege, hogy a munkaadók csakis akkor vizsgálhatják meg az állásokra jelentkezők közösségi profiljait és tevékenységét, ha erre „megfelelő jogi alapjuk van”.

A dokumentum szerint a munkaadóknak először is azt kell megnézniük, hogy az adott Facebook- vagy Twitter- (vagy bármi más, hasonló) fiók személyes vagy üzleti célokat szolgál-e. Emellett – elvileg – csak olyan adatokat nézhetnek meg, melyek összefüggésbe hozhatóak a betöltendő állással. Emellett plusz, nyilvánosan nem elérhető információk – pl. profil, esetlegesen ismerősök, követők stb. – kiadására nem kötelezhetik a jelentkezőket.

A vélemény szerint ugyanezen szabályok vonatkoznak a már meglévő alkalmazottakra is: a cégvezetés nem kötelezheti arra munkavállalóit, hogy a nem nyilvánosnak szánt bejegyzéseikhez, a közösségi oldalakon folytatott tevékenységükhöz hozzáférjenek. Alapszabály, hogy a közösségi tartalmakat csak célhoz kötötten és jogilag megalapozott módon lehet vizsgálni. Végül leszögezik, hogy a munkavállalókat nem lehet arra kötelezni, hogy csak a vállalkozás által létrehozott közösségi fiókokat használják: a munkavállalónak mindig van joga személyes fiókot használni, és ennek biztosítását, ezt a jogot a munkaszerződésben le kell fektetni.

A későbbi döntéseknél igen fontos tényezőnek számító tanácsadó munkacsoport egyébként azért fogalmazott meg egy ilyen dokumentumot, mivel a jövő év májusában életbe lépő új általános adatvédelmi szabályozás (GDPR) egyes részleteinek értelmezését tisztázni kellett, és fő mondanivalója, hogy adatvédelmi szempontból a munkavállalók jogai és a munkáltatók érdekei között egy egészséges egyensúlyt szükséges kialakítani.

Ugyanakkor a munkahelyi adatvédelem mindig is szürke terület volt, valószínűleg a jövőben is az marad, hiszen hiába léteznek már most is a munkavállalók jogait védő szabályozások, ezek betartása, betartatása finoman szólva sem működik tökéletesen – ráadásul ez egy olyan szegmens, ahol a tiszta viszonyok és viselkedések biztosítása szinte lehetetlen, legfeljebb csak törekedni lehet rá.