A vírusírók közül az okosabbak már jó ideje vírusirtókkal tesztelik új produktumaikat. Amint elkészül az első változat, ráeresztik az ismertebb antivírusokat – vannak olyan weboldalak, mint amilyen a VirusTotal, amelyeken több tucat motorral ellenőrizhető egy adott fájl –, hogy megnézzék, az ismeretlen, még nem dokumentált kártevőket kiszúrni hivatott heurisztikákon fennakad-e. Ha sok vírusirtón vérzik el a program, változtatnak rajta, és addig hegesztik, amíg nem sikerül minimálisra leszorítani a lebukás esélyét. Brit egyetemi oktatók szerint ugyanígy trükköznek a hallgatók is a dolgozatokban internetről bemásolt részletekre vadászó szoftverekkel.

Ezért az Egyesült Királyság néhány egyetemén olyan szabályozást vezettek be vagy terveznek bevezetni, amely korlátozza a plágiumkereső programok használatát. Ma az a bevett gyakorlat, hogy az oktatók kifejezetten bátorítják a diákokat az ilyen szoftverekkel (például a Turnitin-nel) való barátkozásra, mert – szól az általános vélekedés – így könnyebben megtanulják az idézés szabályait. Egyre többen gondolják azonban úgy, hogy ezzel a lehetőséggel visszaélnek a hallgatók, és addig cserélgetik szinonimákkal a lopott vendégszövegek szavait, míg a plágiumszűrőn át nem megy a szöveg. Hogy bedeszkázzák ezt a kiskaput, az elmúlt hónapokban több egyetem is megtiltotta a dolgozatok többszöri ellenőrzését.

A szigorítással azonban nem mindenki ért egyet. Többek között az a szerzőhármas sem, akik a Northumbriai Egyetemen múlt héten rendezett harmadik nemzetközi plágiumkonferencián (igen, ilyen is van) vezették elő érveiket. David Wright, Aurelie Owens és Nigel Donald annak a Cranfieldi Egyetemnek az oktatói, amely tavaly nyáron az elsők között vezette be a korlátozást, szerintük rossz példát mutatva. Ők azzal érvelnek a szabályozás visszavonása mellett, hogy egyrészt nincs bizonyíték a visszaélésekre, másrészt pedig a plágiumkereső program maga jó, nem kellene a használhatóságát csökkenteni egy ilyen potenciális kiskapu miatt.