Kinek fáj ez?
A történetben gyakorlatilag minden résztvevő (a jogtulajdonos, a fogyasztó és még a kalózoldal üzemeltetője is) sérül. A különbség csupán annyi, hogy van aki előbb, és van aki utóbb.
A jogtulajdonosok, illetve a forgalmazói hálózatot érő károkról hallunk eleget, ebbe most részletesebben nem mennék bele. Annak, aki esetleg eddig egy másik bolygón élt, és még nem hallott a szerzői jogsértésekről: elkészül egy szellemi termék (legyen az zene, film, szoftver, könyv, bármi), ami rettentő gyorsan, sokszor még megjelenés előtt felkerül az internetes kalózoldalakra, így lényegesen szűkebb kör vásárolja meg a boltban, vagy a webshopban az adott terméket, inkább letöltik ingyen. Persze erre az állításra is van cáfolat, az esetek többségében azonban komoly bevételkiesést okoz mind az adóbevétel-kiesés, mind a cégek bevétele szempontjából.
A fogyasztó a legtöbb esetben nem is érti, hogy miért lassul be a számítógépe, mitől ugrálnak elő a legváratlanabb helyekről teljesablakos hirdetések MLM-rendszerekről vagy éppen online kaszinókról. Sőt, bizonyos esetekben még fel is háborodnak az illegálisan beszerzett film vagy program minőségén, hiányosságain. A járműfenntartó iparban már-már mindennapos, hogy a feltört szoftverek hiányosságait az abból dolgozni próbáló szerelők az autógyáron kérik számon. Általában kiderül, hogy több éves programokkal dolgoznak, melyeket a különböző torrent- és P2P, illetve fájlmegosztó oldalakról szereztek be.
Ez nyilván presztizsveszteség a gyártónak, hiszen a szervizes nyilván nem teszi majd hozzá baráti körben, hogy lopott volt a szoftver ami még egy rohadt hibakódot se bírt kiolvasni az autóból.
Általánosságban ismerjük a történet végkimenetelét harmadik oldalról is, elhúzódó perekre, nehézkes bizonyításra, formai hibákra számíthatnak a kalózoldalak üzemeltetői, akiket sikeresen fülöncsípnek. Ez pedig igazából csak idő kérdése. Gondoljunk például Kim Dotcom úr esetére a Megaupload lefoglalások során.
Van azonban egy nagyon különleges szelete ennek a tanulmánynak, amellyel kapcsolatban néhány napja az Európai Unió Bírósága (EUB) megállapította, hogy egy adott tartalom továbblinkelése nem lehet jogsértő abban az esetben, ha az eredeti tartalomhoz bárki, korlátozások nélkül hozzáférhet Az EUB szerint az internet ilyen. Tipikusan erre a modellre építenek a linkgyűjtő oldalak, melyek különböző algoritmusokkal vadásszák a tartalmakat, majd osztják tovább.
Nem úgy tűnik, mintha a családi kiránduláson készültek volna...
Azonnal más fényt kap így az eddig gyengének és elesettnek tartott linkbirodalom. Ha vagyunk annyira pofátlanok, hogy a tolvajoktól lopunk, azaz néhány ismertebb torrentoldal köré a saját reklámfelületeinket helyezzük, vagyis ha csak hivatkozzuk (linkeljük) mások torrentjeit és letöltési linkjeit, az az EUB szerint rendben van. Ne feledjük el, hogy itt egy 4.6 millió dolláros éves bevételű szegmensről van szó, amelyről az EUB azt mondta, hogy nem jogsértő!
Persze kellemetlenségek a linkoldalak tulajdonosait is sújtják, például a DMCA alapján történő felszólításoknak nekik is eleget kell tenniük, illetve polgári perben magyarázkodhatnak a rajtuk keresztül történő kattintásszám alapján.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
