Hirdetés

Díjazott másolatok

Megérett a reformra

Az üres adathordozók és másolásra alkalmas berendezések árába épített jogdíj persze korántsem hungarikum, Európa legtöbb országában ez szolgál a jogtulajdonosoknak a szabadon készíthető magáncélú másolatok utáni ellentételezésére. Csupán öt európai államban nincs ilyenfajta kompenzáció: Írországban, az Egyesült Királyságban és Máltán azért, mert ott – a time-shifting, azaz a tévéműsorokról későbbi megtekintés céljából készített felvételek kivételével – nem engedélyezett a magáncélú másolás, Cipruson és Luxemburgban pedig egyszerűen nem vezették be ezt a fajta átalánydíjat.

Hirdetés

A rendszer azonban – és ezt többnyire szinte minden érintett elismeri – reformra szorul. Az Európai Bizottság (EB) az idén nyilvános konzultációra hívta a tagállamokat a szerzői jogdíj intézményének felülvizsgálatára, tavasszal pedig öt potens IT- és médiatömörülés gründolt egy lobbiszervezetet Szerzői Jogdíjak Reformszövetsége (CLRA) néven ugyanebből a célból – tehát a DAFKE erőfeszítései sem lebegnek légüres térben, hiszen részben illeszkednek ezekhez a nagyobb ívű, nemzetközi reformmozgalmakhoz. Az EB mai állás szerint hajlamosnak látszik a változások központi kikényszerítésére, miután a tagországok maguk láthatóan képtelenek voltak hozzáigazítani a kompenzációs szisztémát a digitális kor – és a 2001-es, szerzői és kapcsolódó jogokat érintő jogharmonizációs EU-direktíva – követelményeihez.


DVD-felvevő: felvették a listára

Vitaindító dokumentumában Brüsszel felhívja a figyelmet arra, hogy az analóg technika idejében megszületett és a kópiák készítésére alkalmas berendezésekre ráhúzott jogdíjintézmény gyakorlatilag teljesen elavultnak tekinthető abból a szempontból, hogy a digitális korban összemosódik a másolás, a közvetítés és az adatátvitel fogalma. Márpedig ilyen alapon nem csupán készülékekre, hanem például az internet-hozzáférésekre is ki lehetne vetni jogdíjat, ami aligha harmonizálna a lisszaboni program digitális gazdaságra vonatkozó célkitűzéseit összefoglaló i2010 stratégia szellemiségével. Ráadásul a technológiai konvergenciának köszönhetően ma már alig lehet olyan eszközökről beszélni, amelyeket csupán egyetlen célra lehet használni – mint amilyen volt a jogdíj megálmodása idején egy kazettás vagy videomagnó.

Az EB szerint problémás a magáncélú másolatok által okozott kár számszerűsítése, valamint a teljesen átláthatatlan kedvezménypolitika is. (Több országban, így Magyarországon is lehetősége van egyes forgalmazóknak a hivatalos díjaknál akár jelentősen kedvezőbb összegekről különmegállapodást kötni a jogkezelő szervezettel.) Ezek mellett – ahogy azt Kalinovits is sérelmezi – a legtöbb tagországban egyáltalán nem megoldott az egyre gyakrabban alkalmazott technikai védelmi megoldások (TPM) és DRM-technikák figyelembevétele sem. Ezek lehetővé teszik a készíthető másolatok számának korlátozását vagy akár a másolás teljes tiltását, és ezzel a szerzői jogdíj intézményét redundánssá teszik.

Nálunk a PC kimarad

Brüsszel nem örül a tagállamokra bízott szabályozás miatt előállt páneurópai heterogenitásnak sem. Vannak olyan országok, ahol szinte kizárólag az üres adathordozókat vonják be a jogdíjfizetés hatálya alá, míg máshol az adathordozók és különféle készülékek után is fizetendő jogdíj. Franciaországban például a kazetták és lemezek mellett csak a felvételre alkalmas set-top boxok, valamint a zenelejátszók jogdíjkötelesek. A másik véglet a kompenzációs rendszert igen kiterjesztően alkalmazó Németország, ahol az adathordozókon túl a video- vagy hangfelvételre alkalmas berendezések, nyomtatók, szkennerek, multifunkciós berendezések és a PC-k árában is jelentkezik az ellentételezés. Érdekesség, hogy Görögországban a törvény, Ausztriában pedig bírói végzés zárja ki a PC-ket a kompenzációs adó alól. A hazai fogyasztók megnyugtatásául Sajó Zsuzsanna lapunknak elmondta: a számítógépeket az Artisjus nem tervezi bevonni jogdíjköteles termékek körébe.

Barna József

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt

Előzmények