Bővült a kör
Augusztus 1-jétől a beépített merevlemezzel rendelkező DVD-felvevő és televíziókészülékekkel, valamint a Blu-ray és HD DVD formátumú írható lemezekkel bővítette az Artisjus azoknak az adathordozóknak, illetve készülékeknek a körét, amelyek után szerzői jogdíjat kell fizetni, így szeptembertől már e termékkör is kizárólag hologramos matricával kerülhet legálisan forgalomba. A műsorrögzítésre alkalmas, merevlemezes berendezések esetében a díj – amint az az egyesületnek az érintett forgalmazókhoz kiküldött értesítőjéből kiderül – a tárolókapacitás függvénye: 40 gigabájtig 4000, 160 gigabájtig 5000, 250 gigabájtig vagy a felett pedig 7000 forint rakódik a termék árára.
A közös jogkezelő egyesület az írható Blu-ray- és HD DVD lemezekre 25 gigabájtos határig 400 forintos, azaz a termék mai árának körülbelül 10 százalékára rúgó jogdíjat állapít meg, arról azonban nem rendelkezik, hogy az ennél nagyobb kapacitású diszkeket – ilyen a kétrétegű BD-R és BD-RE, valamint HD DVD-R és HD DVD-RW – milyen összeg terheli. Így – legyen ez bármennyire következetlen is – a hatályos díjtáblázat szerint ezek után nem kell jogdíjat fizetni, igaz, ilyen új generációs lemezeket Európában még kapni sem igen lehet. Egyelőre kimaradnak a jogdíjkörből az egyébként több európai országban „megadóztatott”, merevlemezt tartalmazó televíziós vevőegységek (ún. set-top boxok) is, olvasóink számára azonban az lehet végképp megnyugtató, hogy az Artisjus a PC-kre egyáltalán nem tervez szerzői jogdíjat kivetni.
Írható Blu-ray lemez: túlnőtt a szabályozáson
A jogdíjköteles termékek nyár közepi bővítése derült égből villámcsapásként érte az érintett kereskedőket – legalábbis ezt állítja a magyarországi felhasználók és forgalmazók érdekeit képviselő Digitális Adathordozók Felhasználóinak Közhasznú Egyesülete (DAFKE). Amint a szervezet elnöke, Kalinovits Béla az IT.newsnak elmondta: több szempontból is sérelmezik az eljárást. Úgy gondolják, hogy az Artisjus szándékosan időzítette a bejelentést július közepére, a nyári szabadságolások idejére, amikor gyakorlatilag nincs esély az érdekeltekkel való, törvényben előírt egyeztetésre. Erre egyébként az elnök szerint halovány szándék sem volt a jogkezelő szervezetben, amely a DAFKE-nak nem, csupán a forgalmazóknak küldte meg az értesítést. Konzultációval – állítja az elnök – elkerülhető lett volna egy ilyen „hiányos, piacellenes és szakmailag ellentmondásos lépés”.
Az Artisjus szerint azonban újabb egyeztetésekre ilyen esetekben nincs szükség. „Az év közben felmerülő változások miatt az érdekeltekkel, érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetett, elfogadott és kihirdetett éves jogdíjközleményben szerepel egy olyan kitétel, hogy az Artisjus a jogdíjközleményben elfogadott jogdíjtételek elveit figyelembe véve, egyedileg külön egyeztetés nélkül állapíthatja meg az újabb termékekre alkalmazandó jogdíjtételeket” – mondta el lapunknak Dr. Sajó Zsuzsanna, a jogkezelő egyesület illetékes osztályvezetője. Ilyen kiegészítésekre – noha ritkán – már korábban is volt példa, például a kisebb kapacitású CD- és DVD-lemezeknél alacsonyabb díjakat állapítottak meg, ám akkor senki sem panaszkodott – tette hozzá.
Védett lemezek
A DAFKE szerint azonban szakmailag is megalapozatlan volt a termékkör szélesítése. A DVD-felvevők esetében például felmerül a kétszeres díjfizetés – magyarázza Kalinovits –, amikor a jogdíjjal terhelt merevlemezes készülékekkel ideiglenesen rögzített tartalmat később ugyancsak jogdíjjal terhelt írható lemezre menti majd a felhasználó. Az új generációs optikai lemezek esetében pedig egyáltalán nem látható, hogy milyen elv szerint került kiszámításra a jogdíj. A Blu-ray és HD DVD diszkeken kínált tartalmak – nagy felbontású filmek – a másolást korlátozó, többszörös védelemmel vannak ellátva, ami ellentétben áll az ilyen adathordozók írható változatainak jogdíjas kezelésével. „A helyzet tragikomikumát mutatja, hogy a közös jogkezelő ugyanakkora jogdíjjal terhelné a 15 és 25 GB-os lemezeket is, valamint hogy jogdíjközleményükben egyetlen új generációs adathordozó nevét sem voltak képesek helyesen leírni” – sorolja a szakmai és helyesírási hibákat Kalinovits. (Az Artisjus levelében „Blue Ray” szerepel a helyes Blu-ray helyett.)
Sajó szerint azonban ezek az új termékek is kifejezetten magáncélú felvételek készítésére szolgálnak, és „mind a jogosulti kör, mind a magáncélú másolásra szolgáló termékek importőrei jelezték, hogy az uniós országok többségében már alkalmazzák [ezekre] ezt a fajta jogdíjat.” S hogy mi lesz a 25 GB feletti tárolókapacitású lemezekkel? „Amennyiben e termékek is piacot nyernek, úgy a DVD jellegű hordozókra megállapított jogdíjakat fogjuk érvényesíteni” – mondja az osztályvezető.
A DAFKE ugyanakkor nem csak a mostani lépés miatt tiltakozik, hanem általánosságban is úgy látja, hogy hazánkban a szerzői jogdíjak megállapítása a jogkezelő szervezet számára törvény által biztosított túlzott hatalomnak köszönhetően egyoldalú és önkényes – e panaszával az egyesület idén februárban az Alkotmánybírósághoz is fordult. A jelenleg érvényben lévő, túlzottan magas díjak ellehetetlenítik a legális kereskedelmet, és egyedül a feketegazdaságot, no meg a szomszédos országok kereskedőinek forgalmát erősítik – indokolják, miért lobbiznak a díjcsökkentés mellett is.
Megérett a reformra
Az üres adathordozók és másolásra alkalmas berendezések árába épített jogdíj persze korántsem hungarikum, Európa legtöbb országában ez szolgál a jogtulajdonosoknak a szabadon készíthető magáncélú másolatok utáni ellentételezésére. Csupán öt európai államban nincs ilyenfajta kompenzáció: Írországban, az Egyesült Királyságban és Máltán azért, mert ott – a time-shifting, azaz a tévéműsorokról későbbi megtekintés céljából készített felvételek kivételével – nem engedélyezett a magáncélú másolás, Cipruson és Luxemburgban pedig egyszerűen nem vezették be ezt a fajta átalánydíjat.
A rendszer azonban – és ezt többnyire szinte minden érintett elismeri – reformra szorul. Az Európai Bizottság (EB) az idén nyilvános konzultációra hívta a tagállamokat a szerzői jogdíj intézményének felülvizsgálatára, tavasszal pedig öt potens IT- és médiatömörülés gründolt egy lobbiszervezetet Szerzői Jogdíjak Reformszövetsége (CLRA) néven ugyanebből a célból – tehát a DAFKE erőfeszítései sem lebegnek légüres térben, hiszen részben illeszkednek ezekhez a nagyobb ívű, nemzetközi reformmozgalmakhoz. Az EB mai állás szerint hajlamosnak látszik a változások központi kikényszerítésére, miután a tagországok maguk láthatóan képtelenek voltak hozzáigazítani a kompenzációs szisztémát a digitális kor – és a 2001-es, szerzői és kapcsolódó jogokat érintő jogharmonizációs EU-direktíva – követelményeihez.
DVD-felvevő: felvették a listára
Vitaindító dokumentumában Brüsszel felhívja a figyelmet arra, hogy az analóg technika idejében megszületett és a kópiák készítésére alkalmas berendezésekre ráhúzott jogdíjintézmény gyakorlatilag teljesen elavultnak tekinthető abból a szempontból, hogy a digitális korban összemosódik a másolás, a közvetítés és az adatátvitel fogalma. Márpedig ilyen alapon nem csupán készülékekre, hanem például az internet-hozzáférésekre is ki lehetne vetni jogdíjat, ami aligha harmonizálna a lisszaboni program digitális gazdaságra vonatkozó célkitűzéseit összefoglaló i2010 stratégia szellemiségével. Ráadásul a technológiai konvergenciának köszönhetően ma már alig lehet olyan eszközökről beszélni, amelyeket csupán egyetlen célra lehet használni – mint amilyen volt a jogdíj megálmodása idején egy kazettás vagy videomagnó.
Az EB szerint problémás a magáncélú másolatok által okozott kár számszerűsítése, valamint a teljesen átláthatatlan kedvezménypolitika is. (Több országban, így Magyarországon is lehetősége van egyes forgalmazóknak a hivatalos díjaknál akár jelentősen kedvezőbb összegekről különmegállapodást kötni a jogkezelő szervezettel.) Ezek mellett – ahogy azt Kalinovits is sérelmezi – a legtöbb tagországban egyáltalán nem megoldott az egyre gyakrabban alkalmazott technikai védelmi megoldások (TPM) és DRM-technikák figyelembevétele sem. Ezek lehetővé teszik a készíthető másolatok számának korlátozását vagy akár a másolás teljes tiltását, és ezzel a szerzői jogdíj intézményét redundánssá teszik.
Nálunk a PC kimarad
Brüsszel nem örül a tagállamokra bízott szabályozás miatt előállt páneurópai heterogenitásnak sem. Vannak olyan országok, ahol szinte kizárólag az üres adathordozókat vonják be a jogdíjfizetés hatálya alá, míg máshol az adathordozók és különféle készülékek után is fizetendő jogdíj. Franciaországban például a kazetták és lemezek mellett csak a felvételre alkalmas set-top boxok, valamint a zenelejátszók jogdíjkötelesek. A másik véglet a kompenzációs rendszert igen kiterjesztően alkalmazó Németország, ahol az adathordozókon túl a video- vagy hangfelvételre alkalmas berendezések, nyomtatók, szkennerek, multifunkciós berendezések és a PC-k árában is jelentkezik az ellentételezés. Érdekesség, hogy Görögországban a törvény, Ausztriában pedig bírói végzés zárja ki a PC-ket a kompenzációs adó alól. A hazai fogyasztók megnyugtatásául Sajó Zsuzsanna lapunknak elmondta: a számítógépeket az Artisjus nem tervezi bevonni jogdíjköteles termékek körébe.
Barna József
