Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • old rocker

    veterán

    Megpróbálok összességében reflektálni.

    Először is, köszönöm a reakciókat.

    Azt nem állítom, hogy manapság nem születik igényes zene és nem csak a hard rock/heavy metal/progresszív rock területén vannak ilyenek ... csak sajnos elvétve.

    Az is igaz, hogy említhettem volna pl. a Led Zeppelint is, de rajtuk kívül még vannak,akiket igencsak jogos lenne megemlíteni, pl. a költői vénával megáldott Stinget. Vagy Bob Dylant a régiek közül. Persze, sokaknak róla a Blowin' in the wind jut eszébe, ami kiváló szövegű és zenéjű, csak a szoci éra alatt elcsépelték... ugyanakkor a megrázó szöveg Master of war ismeretlen maradt, ami valahogy így kezdődik, jöjj, háború ura, aki a puskákat (ágyúkat) építi ... s valahogy úgy fejeződik be, remélem, egy napon meghalsz és én kísérem a koporsódat egy szürke délután, s addig nem mozdulok a sírod mellől, amíg meg nem győződtem róla, tényleg halott vagy.

    Vagy Bob Geldolf ... a The Wall főszereplője, számtalan jótékonysági koncert szervezője ...szóval, lenne még kiket említeni, csak ők mind a rockzene nagy öregjei.

    Az újabb hullámosok között még megemlíthetném a Cramberries-t, a Zombi c. számukat. Vajon hányan tudják, hogy ez a szám nem valódi zombikról szól, hanem töény és megindító tiltakozás az erőszak ellen?

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz Eddie141 #6 üzenetére

    Zappát valóban nem említem, de ... :",John Bonham ágyúlövéssel és svájci órával keresztezett dobolásától" :)

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz Nunder #7 üzenetére

    Már megérte írnom...

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz madgie #21 üzenetére

    Így igaz, akkoriban ezek a zenei inzultusok voltak felkapva hazai vizeken, meg Kordagyuri Lédi Karneválja és egyéb, populáris szemetek, amelyek a maascult kritériumát is alig érték el. A probléma ott kezdődött igazán, hogy kitermelődött mellé a lakodalmas rock, az olyan tartalmas szövegű számok, amelyek arról szóltak, hogy "felmarta a bugyimat az ultra", aztán jött a szájbejgyerek kérjél bocsánatot és a hazai progresszív rock is marginális helyzetbe került. Kerülhetett, mert még az olyan együttesek énekesei is, mint az Edda, Pataki Atilla is beállt lagzilajcsizni.

    Az írásom a saját, "Rocktörténet" című televíziós műsorom alapján született; a kollégáim többsége komplett hülyének néztek, mit akarok, mert ez "rétegműsor". Azt válaszoltam nekik, csesszétek meg, de mekkora? Szűkebb szekta, de fanatikusabb tagokkal, akiket senki sem akar kiszolgálni... Sokat vitatkoztam helyi rádiós kollégákkal, hogy gyerekek, rádióban sokkal egyszerűbb lenne egy ilyen sorozatot megcsinálni, mert nem kell szenvedni a képi alátámasztással, az ezekkel járó jogdíj gubancokkal... (Én legalább 30 évet kaphattam volna várbörtönben, kurtavasban, ha az Artist Just rácsapott volna a műsoromra.) Azt mondták, nincs rá igény... azok a fiatal kollégák, akiknek már a ba-be-ban-ben-ről fogalmuk sincs, szókincsük beszűkült a "nem mondod?"-stb- -re. (Egy interjúban, amiben azon polemizáltak, vajon Győzike, Mónika-só, VV valóban a nézői igény, Schiffer András orgonaművész azt mondta: érdekes, engem soha, senki meg nem kérdezett, milyen műsorokat szeretnék látni a tévében..)
    Visszatérve tehát a szűk réteghez: nem is volt olyan műsorom több, ami miatt felismerve az ortopéd fejemet, 5 évvel később is meghívtak egy sörre. S az illető nem volt a generációm: 35 éves volt.

    Valaki írta, minden korszaknak megvolt a maga nehézsége. Természetesen. Ezért fogalmazta úgy, kicsit ironikusan, mi voltunk a történelem középső gyerekei; nekünk nem voltak nagy világháborúink... Mert annak a nemzedéknek a szenvedéseihez még az I. Világháború sem volt mérhető. De gondolj bele: két évtized sem telt el az iszonyatos sok emberéletet követelő világégés után, és mégis az atomháború közelségébe kerültünk, ami példátlan. Példátlan, mert háborúk azóta is vannak, de azért olyan mérvű atom attack fenyegetettségig nem jutottunk el. Az írásom többek között arról szól, hogy a "régiek" legalább tiltakoztak az erőszak ellen, a háborúk eszkalálódása ellen; most nem sok olyan szövegű dalt hallasz, mint a Child in time. Vagy ott volt a balkáni polgárháború. Abban az időben a Guns'N Rose-nak jelent csak meg a Civil War című száma, ami szövegét, dallamát, az interpretációt illetően olyan, mint Salvador Dali önmagát torkon ragadó torzója a Polgárháború előérzete c. képen... A tuc-tuc zenészek, a rapperek, a Fásy mulató nagybecsű dalárdáistái tojnak ezekre... A nagyérdemű meg olyan, amivel etetik.
    Az újságíróknak feladatuk lenne a jó értelembe vett "népnevelés", ezzel szemben nézd meg, mit kapsz. És minden azzal van megindokolva: a nézői igények... a nézettség ... az olvasottság. Dühöngeni szoktam azon, ha valamelyik ker. csatorna műsorára is tűz valamilyen komolyabb filmet, húsz percenként 20 perces reklám és műsorismertető blokkokkal van szétszabdalva. Amikor éppen belemerülnél esetleg, vagy gondolkoznál a mondanivaló, + 6 decibellel hangosabban felharsan a reklámblokk. Aztán műsorelőzetes, esetleg még egy reklámblokk, majd megint egy kis műsorelőzetes. Ami külön felháborító, hogy sokszor az utolsó snitteket félbevágva felharsan a saját gyártású vége stáb, osztott képernyőn azzal, mi következik. A Hamlet vége pl. zseniálisan meg lett csonkítva, azt hiszem, a retek klubbon. Vagy aki ismeri, látta a Fight Club-ot: azért én szívesebben elgondolkozom a Where is my mind zenéjére futó vége stáb alatt azon, mit is láttam...

    [ Szerkesztve ]

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    ... és mellesleg a hippik jelszava "szeretkezz, ne háborúzz volt"; sokan közülük megtagadták a vietnami katonai szolgálatot. Szóval nem lehet így redukálni, hippi = fűben benarkózva fetrengő semmittevő...
    Ajánlom elolvasásra- sajnos a szerző most nem ugrik be - az Üvöltés c. könyvet, gondolatok a beat korról. Vagy a woodstocki fesztivál történetét, nem utolsó sorban a Hair-t...

    "Ha eljössz San Franciscóba, tűzz egy virágot a hajadba ..." Scott-Mckenzye

    [ Szerkesztve ]

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    Még mindig nem értünk egyet teljesen.
    A hippi korszakról egy találóbb idézet - valakitől - :

    Szeretkezz, ne háborúzz! - volt az üvöltő nemzedék jelszava; s most, hogy ennek a generációnak potencia zavarai vannak, politikai klimaxossá tették az országot.

    Zárójelben: Gandhi lázadó volt, vagy passzív ellenálló?

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz hülyegyerek #36 üzenetére

    Érdekes... én a hazai történelemből kapásból fel tudnék sorolni néhány nagyobb szégyent ... pl. Szálasiékat

    [ Szerkesztve ]

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz hülyegyerek #40 üzenetére

    Nem a hippiket akarom védeni minden áron ... de azok legalább nem lőtték le a vietnámi veteránokat; ugyanakkor, pont a korszak egyik legnagyobb szégyene volt a berlini fal; illetve, hogy Nyugat-Berlin vezetése is kapott utasítást a fal védelmére; és mind a nyugat, mind a keletnémetek kiadták a tűzparancsot, amelyet végre is hajtottak...

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz bandiras2 #42 üzenetére

    Azzal, hogy a jelen zenéje egyre igénytelenebb, azzal egyetértek. Azzal, hogy a rock 69 után egyre primitívebb és ócskább lett, azzal már nem. Legalábbis nem ilyen ex chatedra kijelentés formájában.
    A Deep Purple-nek 1970-ben jelent meg pl.a Concertoo For Group and Orchestra. Addig is, de utána is jóformán példátlan volt az ilyen vállalkozás: hard rock zenekar és szimfonikus nagyzenekar. Legalábbis nem úgy, hogy nem a saját számaikat kísértették nagyzenekarral - lásd Metallica - hanem az egész művet az utolsó kottafejig megírták a teljes zenekarra.
    Kivétel a komoly klasszikus zenei tudással rendelkező gitárvirtuóz, Y. J. Malmsteen, aki a Prágai Filharmonikusokkal együtt készített lemezt, amelyben nem csak a saját, korábbi heavy metal zenéjéhez rittyentett nagyzenekari kíséretet, hanem új, klasszikus hangzású darabokat írt. Csak - Beethowenékkel ellentétben - a szerző nem zongorán, hanem elekromos, vagy elektroakusztikus gitáron játszott.
    De példának vehetném az újgenerációs sztárzenekarok közül pl. a Dire Straits-et. Mark Knopfler különleges, addig nem alkalmazott barokkos hangzású gitárjátékkal írta be nevét a 20. század rockzenéjébe. A Brohers in Arms nagylemez gyakorlatilag az együttes lemezeinek csúcspontját jelentette mind szimfonikus nagyzenekarokat idéző hangzásvilágával, mind a szövegek színvonalaival.
    "Most a nap a pokolban van,
    s a hold magasan jár.
    Engedd, hogy elbúcsúzzak,
    minden embert elér a halál.
    De meg van írva a csillagok fényében
    s a tenyered minden vonalában,
    hogy bolond dolog háborúzni
    a bajtársakkal."
    Kíváncsi vagyok, az általad idézett két szerző erre a számra hogyan húzná rá az egyre igénytelenebbé váló rockzenét, illetve a hatalmi elit manipulatív törekvései c. kaptafát.
    De példálódzhatnék Stinggel is, a szólókarrierjében "elkövetett" számok dallamával és szövegével, Shape of my heart, How fragile we are stb.
    Az ilyen szövegekre mit mondana Dr. Day (már a neve is egy felvett pózt sejtet, nyilván nem a Dr. Nap családnévvel született bele a világba) erre, amit sajna fejből nagyon pontatlanul tudok idézni, a könyvet meg nincs most időm előkotorni:
    Kalapom szegélye rejti dúvad szemem
    mert bűnös az arcom,
    de papé két kezem.
    Nem láthatsz, nem hallod lépteimet,
    csak ha hold ül a Bourbon Street felett.
    manipulatív... ehhh
    Annak idején Vikidálék, a Dinamit együttessel pl. nagy valószínűséggel államilag finanszírozott együttes volt, a szövegeikkel egyértelműen az akkori regnumot szolgálták ki.

    Az igénytelenség a diszkók hangzásvilágára jellemző; meg nagyon élvezem, amikor az úttesten gördülő személygépkocsiból kasznitrepesztően szól a dallamtalan osztinátó: dur-durr-durr-durr (tuc-tuc).
    Azt nem vitatom, hogy ezeknek a zenei inzultusoknak a maguk dallamtalan, primitív ritmus lüktetésével van tudatmódosító hatásuk.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz bandiras2 #45 üzenetére

    Elolvastam, lettek is gondolataim, bár nem mindent írtam le :)
    Amit felsoroltál... mit mondjak, inkább nem kapcsolom be. Tudod, mit szoktam csinálni, ha nem saját készletemből akarok zenét hallgatni? Van egy lastfm nevű alkalmazás, ez PC-re telepíthető és van egy mobbler nevű mobilra telepíthető része. (Azért írom le, ha valaki nem ismeri...) Telepíted, választasz egy felhasználó nevet és egy rádiónevet. (Mondjuk Deep Purple rádió) Vagy előadónevet, vagy stílust írsz be és indítod. A szolgáltatás elvileg attól az előadótól és annak a stílusához hasonló zenéket fog lejátszani. Ha valami tetszik, megjelölheted, ha utálod, szintén. A kedvenceid lesz a te könyvtárad, a moblerrel azokat játszhatod le (ha nem indítasz új "adót". Lehetnek barátaid, akik komálják a zenéidet és hallgathatjátok egymás zenéit. Zenehallgatás közben megnézheted az éppen kornyáló előadó zenei életrajzát; a hallgatott zenéket meg is veheted, jó minőségű mp3 formátum pl. 1 szám 0.90 Euró.

    [ Szerkesztve ]

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz #27483136 #46 üzenetére

    Szegény, jobb sorsra érdemes Anderson...

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz #27483136 #52 üzenetére

    ...és Emersonék mikor jönnek?

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz #27483136 #54 üzenetére

    nem, nem ismerem.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    Valakitől hallottam, hogy lesz Scorpions koncert is...?

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz k. #62 üzenetére

    "Ugyanúgy más albumoknál van, hogy azt érzem, hogy én most a homokos parton lépkedek, és a világ bajai eltűnnek, vagy épp kína ősi kúltúráját nézegetem."

    Tudnál nekem is szerezni abból a jó kis anyagból? :D

    [ Szerkesztve ]

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz rgqjx #65 üzenetére

    É n meg örülök neki, hogy az én (de)generációm zenéi egy 3 X-nek is közel áll.

    Mellesleg ebben a zenében is el lehet merülni, csak másként. Gondolatokat ébreszt, még ha filozofikusabbakat is, nem pusztán egyszerű emóciókat, tájképpel.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz hülyegyerek #67 üzenetére

    Ér :D A saját lányom olyan populáris zenéket hallgat, hogy ... ajjaj... Igaz, szegénykém nem az apja hallását örökölte, mert a sztereót nem tudja a monótól megkülönböztetni. Na, most részletezzem, miket hallgat a fia, vagyis az unokám?

    Szerencsére a legnagyobbik fiam apja nyomdokába lépett, sőt, az ő zenei világa sokkal szétágazóbb, mint az enyém. Én eléggé rászikkadtam a hard rock, progresszív rock, igényes heavy metal irányzatra; sajnos klasszikus komoly zenét egyre ritkábban hallgatok. Pedig 9 évig gordonkáztam:-)

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz hülyegyerek #69 üzenetére

    Érdekes, amit írsz. Mert a nagyobbik fiam volt fogékony az én zenei ízlésemre, a Dire Straits, Pink Floyd, Rainbow, Purple, Crosby, Stills, Nash and Young stb. A nővére és az öccse.... hát igen-igen "elfajzottak" zenei téren. A nagyobbik fiam is az anyjától örökölte a zenei hallását, akinek olyan botfüle van, hogy kutyát lehetne verni vele; ennek ellenére a fiam próbálkozott azért pl. gitározás tanulással, rá hatással volt az apja, aki (asszem) én vagyok.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz #27483136 #76 üzenetére

    Én csak annyit fűznék hozzá, hogy a zene - még ha az emóciókon keresztül is - de a tudatra is hat.

    Amúgy minden együttesnek van giccse; a Floydnak is. De vannak együttesek, akiknek csak az van...

    Ha valaki emlékszik a Rainbow (Purple utód zenekar) történetére: 1977 után Ritchie Blackmore rájött, a mind szűkebb szektába tömörülő hard rock, heavy metal rajongók szemében lehet ő akár az isten is, de a kommerciális sikerek mást diktálnak. A stílusváltással kapcsolatos tervét előadta Ronnie James Diónak (nyugodj békében, kis ember), aki határozottan nemet mondott.
    Blackmore pedig gondolkodás nélkül megvált sikereinek kovácsától. Az eredmény: a Rainbow 1978- al lezárta progresszív korszakát és átment a zenei sz@rfűrészelés irányába. Nevenincs zenészek váltogatták egymást az együttesben, Blackmore szobra pedig megingott a talpazatán.
    Aztán szépen fel is oszlottak. A 84-ben kiadott válogatásaik a mítosz morzsáinak felcsipegetéséről szóltak.

    Nézd meg, mi lett a 20. század második felének egyik meghatározó gitáros egyéniségéből: cicanadrágos, Horváth Pistára emlékeztető, feleségét kísérgető gitáros trubadúr. Oké, az Under a violent moon fülbemászó dallam, biztos, hogy van arra is közönségigény, mégis, valahol szomorú ... mintha Beethowen beült volna kávéházakba Lehár operetteket zongorázni.

    A Deep Purple/Rainbow történetével rövidesen jelentkezem.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz #27483136 #79 üzenetére

    A Rainbow-nak a korai lemezei: Ritchie Blackmore"s rainbow;Rainbow rising, Long live to .... és a Purple Made in Japan-nal vetekedő On stage: remekművek.
    Pink Floyd: érdekes, nekem A fal nagyon bejön, A csészealjnyi titok is, az Animals is, de Wall utáni Final Cut, vagy a Waters nélküli Pillanatnyi elmezavar, vagy a Division Bell egyes számai szintén. Én nem a zenéjükre értettem, hanem arra, hogy vannak giccsesebb szövegű számaik.
    Én nagyon szövegcentrikus vagyok, The Wall szövegre is zseniális, A pillanatnyi elmezavar-ról pl. az Elfordulásban ...
    "Amikor elfordulsz a sápadtaktól és a gyöngéktől
    nem értheted meg szavaikat, amelyekkel arra kérnek:
    Ne nyugodj bele, hogy az egész csak mások szenvedése
    különben egy nap arra döbbensz rá,
    azok közé tartozol, akik hátat fordítanak.

    Bűn, hogy valamiképpen (valahogy)
    a fény árnnyá változik
    és halotti leplét veti (teríti)
    mindenre, amit ismerünk
    Nem tudván, hogy a rangok hogyan nőttek
    kőszív által tovább hajtva
    arra ébredhetünk, hogy egyedül vagyunk
    a büszkék álmában

    Az éjszaka szárnyain
    ahogy a nappal ébredezik
    ahol a szótlanok (némák) egyesülnek
    egy csendes összhangban (harmóniában)
    számodra furcsának tűnő szavakat használva
    és hipnotizál, ahogy meggyújtják a lángot
    érezd a változás új szelét
    az éjszaka szárnyain

    Többé ne forduljuk el
    a gyengéktől és a kimerültektől (fáradtaktól)
    Többé ne forduljunk el
    a belső hidegtől (hidegségtől)
    Csak egy világ (van), amin mindannyiunknak osztoznunk kell
    Nem elég csak állni és bámulni
    Csak álom az, hogy többé nem fordulunk el?

    De a Lost for words is zseniális:

    Sötét gondolatok közt töltöttem időmet
    A gyűlölet katlanjának fogja voltam
    Elgyötörtnek és bénultnak éreztem magam
    Azt gondoltam, minden más várhat

    Amíg ellenségeidre pocsékolod időd
    És a rosszindulat tüze borít el
    Csőlátásodon túl a valóság megfakul
    Mint az árnyak az éjszakában

    Ha az óvatosság mártírjává leszel,
    Az egyáltalán nem fog segíteni,
    Mert a számok nem fognak biztonságot nyújtani, amikor a Nagy Ő kimegy az ajtón

    Látod, hogy napjaidat a sötétség üszkösíti?
    Igaz, hogy ököllel vered a padlót?
    Az elszigeteltség szavába ragadva,
    Amíg a repkény benövi az ajtót

    Így kitárom ajtóm az ellenségeim előtt
    És megkérdezem, hogy kezdhetnénk-e tiszta lappal
    De azt mondják, b@szódjak meg (vagy: elküldenek a picsába) ( please go and please fuck myself)
    Tudod, hogy nem nyerhetsz

    Emerson? Rongyosra hallgattam 3 éven át: Welcome back my friend to the show that never end... még 30 éves koromban.

    [ Szerkesztve ]

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz hülyegyerek #82 üzenetére

    Érdekes, hogy ez az Ansioról szóló rész, amikor áttörtek a Tigrisek csak a filmben található, viszont kimaradt belőle a Hey You...

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz #27483136 #84 üzenetére

    Nem ... melyikhez?

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz #27483136 #86 üzenetére

    Csakugyan...

    [ Szerkesztve ]

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz Vidala #88 üzenetére

    Igazad van. és: "Confussion will be my epitah" Crimson rulez

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Új hozzászólás Aktív témák