Nincs törés az átszervezés után sem
Nyitrai Zsolt távozása után az egyik lap egy nyilatkozót idézve a következőket írta: „egyes vélekedések szerint ha valaki, akkor a helyettes államtitkár, Vályi-Nagy Vilmos igazán alkalmas a kormányzati informatika rendbetételére”. Mit szól ehhez? Nyitrai Zsolt rendetlenséget hagyott maga után? Mit kell rendbetenni? És tényleg ön az (ön tényleg az?), aki képes ezt elvégezni?
Egyáltalán nem maradt rendetlenség és a korábban megkezdett középtávúnak számító tervek végrehajtása folytatódik. Irányváltás nincs, hiszen továbbra is én viszem azt az informatikai konszolidációról szóló kormányhatározat sarkalatos pontjaira épülő programot, amelyet a kormányváltás után kezdtünk el megvalósítani. A siker kulcsa, ahogyan már korábban is említettem, az együttműködés. Minden találkozón arra sarkallom a piaci partnereinket, hogy az informatikai segítséggel a feladatokat olcsóbban, gyorsabban és egyszerűbben tudjuk megoldani. Ugyanez a szoros együttműködés természetesen elengedhetetlen a közigazgatáson belül is.
De végül is miért szűnt meg az önálló infokommunikációs államtitkárság?
Egy szervezet felépítését minden esetben a rábízott feladatokhoz kell igazítani. Az informatikához kapcsolódó szervezetrendszer átstrukturálódott a feladatok átalakulása miatt, és így közvetlen miniszteri irányítás alá került a kormányzati informatika. A hírközléshez kapcsolódó ügyek egy része pedig átkerült a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz, de házon belül is történtek mozgások, nem csak az infokommunikációs területen.
Érvényben marad még a Digitális megújulás cselekvési terv a jövőben is? Nem gondolja, hogy túl sokat vállal magára ez a stratégia négy év alatt, ráadásul úgy, hogy igen bizonytalan, hogy mire is lesz fedezet?
A kormányzati informatikához kapcsolódó akciók, így például a hálózatkonszolidáció is minden további nélkül megvalósítható a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel a kitűzött határidőig. Az más kérdés, hogy a DMCST tartalmaz sok más, több területet érintő infokommunikációs elképzelést is, amely célok elérése további anyagi források előteremtését feltételezi. A cselekvési terv megjelenése óta eltelt egy év alatt mindannyian tapasztalhattuk, hogy a pénzügyi lehetőségek tovább szűkültek mind az állami, mind a piaci oldalon. Ez nyilvánvalóan átalakítja a DMCST-n belüli prioritásokat is, de az az idő még nem jött el, amikor felül kellene vizsgálnunk azokat a projektelemeket, amelyek esetlegesen a szükséges pénzügyi háttér hiányában nem valósíthatóak meg. Ha körülbelül fél év múlva már lesz rálátásunk a következő két év anyagi lehetőségeire, akkor természetesen újra át kell tekinteni azokat a célokat, amiket a DMCST tartalmaz.
Amint az a cselekvési tervből is kirajzolódik, a kormány kiemelt területként tartja számon az állami hálózatok egyesítését, és prioritásként jelölte meg azt a célt is, hogy az állam a hálózati fogyasztásait saját magától vegye igénybe. Az elmúlt években több olyan nagy kapacitású állami optikai hálózat épült, amelyeket aztán külön üzemeltettek, és messze-messze nem használják ki a kapacitását – példaként csak a három nagyot, a vasúti, a közúti és a villamos energetikai országos hálózatokat említeném, de több mint tíz kisebb is létezik még. Ezeket nem lehet szétszórtan, alacsony hatékonysággal üzemeltetni, össze kell őket vonni. Mivel egy összevont hálózat képes az állam szükségleteit teljes mértékben kielégíteni, logikus, hogy használjuk ezeket erre a célra is. Jelenleg a hálózatok egységesítése zajlik, aminek az első lépcsője decemberben lezárul, és akkor az állami fogyasztást már át is tereljük ide. Ez sávszélesség-bővítést jelent, így emelkedik az állami szolgáltatások színvonala, jelentős költségcsökkenéssel is számolunk.
Ez a lépés is illeszkedik abba a világméretű trendbe, amely szerint a piac nem mindenható, és egyáltalán nem biztos, hogy olcsóbban, biztonságosabban és jobb minőségben old meg feladatokat, mint az állam. Jól érzékelhető egy olyan tendencia, hogy egyre több helyen váltja fel az outsourcingot az insourcing, vagyis az állam egyes területeken igyekszik maga megoldani a feladatait a kiszervezés helyett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy pl. az állam maga végezné az informatikai fejlesztéseit a jövőben.
Az egyik alapvető eleme a stratégiának, és az Európai Unió is hathatósan igyekszik fellépni ennek érdekében, az ország teljes széles sávú internetes lefedettsége. Mikorra történik ez meg Magyarországon?
Zajlik az előkészítés, és a teljes lefedettség 2013-ig megvalósul.
Milyen koncepcióban? A Baja Ferenc-féle Nemzeti Digitális Közmű terveit ugye elvetették.
Így van, nem lesz Digitális Közmű, a teljes lefedettség megvalósítása ugyanis nem állami feladat, azt a piacnak kell elvégeznie. Az állam csak ösztönzőként, a lefedettség infrastrukturális feltételeit támogató szereplőként tűnhet fel ebben a relációban. Ehhez az Új Széchenyi Terv Gazdaságfejlesztési Operatív Programjának (GOP) forrásait lehet majd felhasználni. A GOP sajátossága, hogy ötvenszázalékos intenzitással támogat ilyen projekteket, és a piac ezzel a támogatással képes lesz arra, hogy a még lefedetlen kistérségi területekre is eljuttassa a széles sávot.
És úgy vélik, hogy a piaci szereplők valóban elvégzik majd ezeket a fejlesztéseket?
Ez a keret ezt a célt szolgálja, erre használható fel, és a piaci szereplőkben van is hajlandóság a fejlesztésre.
Valóban úgy gondolja, hogy 2013-ra Magyarország minden egyes szegletében elérhető lesz a széles sáv?
Szó szerint százszázalékos lefedettség soha nem lesz. Ha a 98-99 százalékot elérjük, akkor már elégedettek lehetünk, és erre van is reális esély.
