Kipróbáltuk a Google Glasst

Jó lesz ez, de még vannak hibái

A szemünk elé vetített kép elsőre meglepően kicsinek tűnik, de gyorsan megszoktam, a jobb felső sarokba fókuszálást viszont már kevésbé, és a rövid próba miatt nem derült ki, hogy hosszabb használat mellett ez mennyire lehet fárasztó a szemnek. A felbontás megfelelő, az élességgel és a színekkel nincs gond, és meglehetősen futurisztikus érzés kapott el egy Youtube-videó nézésekor, mintha egy előttem lebegő vászon mindenhova követte volna a tekintetemet.  A szintén jobb szárba épített koponyarezgető (amolyan feles megoldás, a hallott hang egy része így a belső fülben keletkezik, de egy része a hagyományos hangszóróból jön) hangkeltő a beszédhangot tisztán szólaltatja meg, de ennél többet ne nagyon várjunk tőle.

A keret nagyon könnyű és strapabíró, a viselete egyáltalán nem kényelmetlen (szerintem az amúgy is szemüvegeseknek fel sem tűnne, és az éleslátók is gyorsan megszoknák), a jobb oldalon helyet kapó elektronika viszont elég gyorsan felmelegszik. Ákos szerint a Glass még figyelmeztet is, ha túl melege van, és ezt akár egy jobban fűtött szobában is képes produkálni, így jó kérdés, hogy vajon nyáron hányszor akar majd az árnyékban hűsölni. Az üzemidő szintén aggályos, aktív használat mellett nagyjából fél napig bírja, és mivel az internetkapcsolatot a telefonunkon keresztül valósítja meg, az állandó tethering miatt annak gyorsabb merülésével is számolni kell.

A hangvezérlést egyelőre nem lehet bizonyos hangmintákra korlátozni, így gyakorlatilag bárki parancsolgathat a Glassnak, ha elég közel van hozzánk és az eszköz éppen aktív. Ennek köszönhetően baráti társaságokban előre borítékolhatóan viccelődés célpontja lesz a Glass-tulajdonos, az utcán szerencsére kisebb az esély erre (bár ki tudja, mennyire akarnak kiszúrni a glasstalanok a glassosokkal). A telefonon futó MyGlass alkalmazással is lehet irányítani a szemüveget, sőt, az általa mutatott képet is tükrözi, és néha bizony az egyszerű navigációhoz is segítségül kellett hívni, amikor egy alkalmazásból nem találtuk a kiutat csak a hangunkat vagy a tapipadot használva.

Ami az alkalmazásokat illeti, a gyáriak remekül működnek, a legutóbbi frissítéssel bevezetett kacsintás „gesztust” pillanatok alatt kalibráltam, így szó szerint elég volt egy szempillantás egy fénykép elkészítéséhez. A videózás is teljesen új élmény, és az alapbeállítás szerinti 10 másodperces limitet egy koppintással felülírhatjuk, így hosszabb klipeket is rögzíthetünk. (Rossz, aki rosszra gondol, de mi is tudjuk, hogy a felnőttfilmesek is alig várják a Glasst). A navigáció telitalálat, elég csak egy gyors pillantás a sarokba és máris megvan minden infó, sőt, útközben is kapunk mindenféle releváns tájékoztatót, feltéve, hogy az Egyesült Államok nagyvárosaiban bóklászunk. Van még iránytű, üzenetküldés, hírfelolvasás, bringás és futós appok, külső fejlesztőktől pedig RSS olvasó, játékok, jegyzetelő, receptrögzítő, vonalkódszkenner stb., az EU Edge pedig egy pilótáknak szánt alkalmazáson dolgozik, ami a szemük elé vetíti a különböző légtér és repülési információkat.

Ennyit sikerült a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt leszűrnöm, de ahogy említettem, nemsokára újabb – és bővebb – írással jelentkezünk. Saját képek is videók is csak akkor lesznek, most sajnos ezek sem fértek bele.

Azóta történt

Előzmények