Lett is Glassunk, meg nem is
El se hiszem, hogy végre sikerült úgy kipróbálni a Google csodaszemüvegét úgy, hogy nem kellett érte kitenni a lábunkat Magyarországról. Miközben a szerencsés tesztelők és fejlesztők közül sokan már tavaly április vége óta nyúzzák a Glasst, nekünk mostanáig nem sikerült rátennünk a kezünket egyre, ami több tényezőnek is köszönhető: Egyrészt hivatalosan a program még mindig csak az Egyesült Államok területén élőknek szól (tehát trükközni kell amerikai címmel és rokonnal vagy ismerőssel), másrészt ebből eredően sajtópéldányhoz a „kevésbé fontos” országokban gyakorlatilag lehetetlen hozzájutni. És még meghívó is kell.
Egy szó mint száz, nem úgy tűnt, hogy itthon még mostanában tudunk „üvegezni”, de szerencsére az EU Edge alapítója, Maróy Ákos lelkes kütyüista, és egy évekkel korábban megfogalmazódott ötlet miatt már nagyon várt valami használhatónak tűnő AR (augmented reality, azaz kiterjesztett valóság) eszközre, ezért mindenféle kreatív módszereket bevetve valahogy beszerzett egyet. Én tegnap kaptam egy röpke órát a jelenleg talán egyik legvágyottabb geek cucc kipróbálására, de két hét múlva egy hosszabb tesztre is lehetőségünk lesz, és akkor futunk vele egy kört a városban: Megnézzük, hogy reagálnak rá az emberek (és mondjuk a bankok biztonsági őrei), és kicsit boncolgatjuk majd a jogi hátteret is, hiszen az éles tesztprogram indulása óta már csak az nem fejezte ki adatvédelmi és személyiségi jogi aggodalmait, aki még nem is hallott a Glassról. A hardverről és az API-król korábban írtunk, ezek ismétlésétől most eltekintek, majd a részletesebb anyagban sort kerítünk rá. Lássuk az első benyomásokat!
Essünk túl a rövid próba legnagyobb hátulütőjén – szemüveges vagyok, és irtózok a kontaktlencséktől. A Glass jelen állapotában így igen kényelmetlen viselet a hozzám hasonlóknak, és persze hülyén is néz ki az ember a dupla kerettel a fején. A kis prizmára vetített kép hiába van centikre a retinánktól, az Oculus Rifthez hasonlóan itt is a szem természetes fókusza érvényesül, így muszáj valamilyen látáskorrekciót (kontaktlencsét) alkalmaznunk, ha napi szinten akarjuk használni a Glasst. A kereskedelmi termékből természetesen lesz majd olyan változat is, melynek keretébe dioptriás lencsét is pattinthatunk (és ki tudja, talán egyszer egy hagyományos szemüvegre felszerelhető verzió is), de most még szemeseknek áll a világ.
A Glass jobb szárán található egy érintésérzékeny sáv, erre kell koppintani, ha fel akarjuk ébreszteni az eszközt, vagy ha engedélyeztük, elég csak megemelni néhány fokkal a fejünket. Innen vagy szóban és fejünk mozgatásával, vagy a jobb szárat simogatva és koppintgatva tudunk navigálni és alkalmazásokat indítani. A hangvezérlés az egy óra alatt emlékeim szerint egyszer sem tévedett (leszámítva a magyarul kimondott budapesti címeket), gyorsan és pontosan tette a dolgát, legyen szó keresésről, diktálásról, appok indításáról, videózásról vagy fényképezésről. A menü faék egyszerűségű, csak a legszükségesebb dolgokat találjuk benne, a főképenyőtől balra az állandóan futó alkalmazásokat (kártyákat) találjuk, jobbra pedig időrendi sorrendben a legutóbbi tevékenységeinket.
Jó lesz ez, de még vannak hibái
A szemünk elé vetített kép elsőre meglepően kicsinek tűnik, de gyorsan megszoktam, a jobb felső sarokba fókuszálást viszont már kevésbé, és a rövid próba miatt nem derült ki, hogy hosszabb használat mellett ez mennyire lehet fárasztó a szemnek. A felbontás megfelelő, az élességgel és a színekkel nincs gond, és meglehetősen futurisztikus érzés kapott el egy Youtube-videó nézésekor, mintha egy előttem lebegő vászon mindenhova követte volna a tekintetemet. A szintén jobb szárba épített koponyarezgető (amolyan feles megoldás, a hallott hang egy része így a belső fülben keletkezik, de egy része a hagyományos hangszóróból jön) hangkeltő a beszédhangot tisztán szólaltatja meg, de ennél többet ne nagyon várjunk tőle.
A keret nagyon könnyű és strapabíró, a viselete egyáltalán nem kényelmetlen (szerintem az amúgy is szemüvegeseknek fel sem tűnne, és az éleslátók is gyorsan megszoknák), a jobb oldalon helyet kapó elektronika viszont elég gyorsan felmelegszik. Ákos szerint a Glass még figyelmeztet is, ha túl melege van, és ezt akár egy jobban fűtött szobában is képes produkálni, így jó kérdés, hogy vajon nyáron hányszor akar majd az árnyékban hűsölni. Az üzemidő szintén aggályos, aktív használat mellett nagyjából fél napig bírja, és mivel az internetkapcsolatot a telefonunkon keresztül valósítja meg, az állandó tethering miatt annak gyorsabb merülésével is számolni kell.
A hangvezérlést egyelőre nem lehet bizonyos hangmintákra korlátozni, így gyakorlatilag bárki parancsolgathat a Glassnak, ha elég közel van hozzánk és az eszköz éppen aktív. Ennek köszönhetően baráti társaságokban előre borítékolhatóan viccelődés célpontja lesz a Glass-tulajdonos, az utcán szerencsére kisebb az esély erre (bár ki tudja, mennyire akarnak kiszúrni a glasstalanok a glassosokkal). A telefonon futó MyGlass alkalmazással is lehet irányítani a szemüveget, sőt, az általa mutatott képet is tükrözi, és néha bizony az egyszerű navigációhoz is segítségül kellett hívni, amikor egy alkalmazásból nem találtuk a kiutat csak a hangunkat vagy a tapipadot használva.
Ami az alkalmazásokat illeti, a gyáriak remekül működnek, a legutóbbi frissítéssel bevezetett kacsintás „gesztust” pillanatok alatt kalibráltam, így szó szerint elég volt egy szempillantás egy fénykép elkészítéséhez. A videózás is teljesen új élmény, és az alapbeállítás szerinti 10 másodperces limitet egy koppintással felülírhatjuk, így hosszabb klipeket is rögzíthetünk. (Rossz, aki rosszra gondol, de mi is tudjuk, hogy a felnőttfilmesek is alig várják a Glasst). A navigáció telitalálat, elég csak egy gyors pillantás a sarokba és máris megvan minden infó, sőt, útközben is kapunk mindenféle releváns tájékoztatót, feltéve, hogy az Egyesült Államok nagyvárosaiban bóklászunk. Van még iránytű, üzenetküldés, hírfelolvasás, bringás és futós appok, külső fejlesztőktől pedig RSS olvasó, játékok, jegyzetelő, receptrögzítő, vonalkódszkenner stb., az EU Edge pedig egy pilótáknak szánt alkalmazáson dolgozik, ami a szemük elé vetíti a különböző légtér és repülési információkat.
Ennyit sikerült a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt leszűrnöm, de ahogy említettem, nemsokára újabb – és bővebb – írással jelentkezünk. Saját képek is videók is csak akkor lesznek, most sajnos ezek sem fértek bele.
