Ki kezdte?

Milyen forradalom?

A 4 bites, 740 kHz-en üzemelő 4004-as chip 1971. november 15-én került piacra, nem kis részben szerencsés véletlenek sorozatának köszönhetően. „Kezdetben egyáltalán nem az volt a célunk, hogy egy mikroprocesszort készítsünk, mindössze az ügyfél problémáját akartuk megoldani, ezt a számológép-tervezési problémát” – idézte fel a koncepció megszületésének motivációit egy későbbi interjúban Hoff.

Miközben az Intel – legalábbis korabeli reklámszlogenjében – egy új korszak hírnökeként harangozta be a chipet, az ipar legfeljebb érdekes újdonságnak, de semmiképpen sem fenyegető produktumnak találta azt. Hiába hozta ez az apró processzor az 1946-ban üzembe állított és az elektronikus számítógépek őspéldányának tartott ENIAC teljesítményét – ez a masina egy teljes szobát foglalt el, 17 500 elektroncsőből állt, fogyasztása pedig 170 kilowatt körül volt –, az emberek jobban bíztak a monstrumokban. Egy anekdota szerint egy, a komputerbizniszben érdekelt vállalat vezetője azzal ugratta Robert Noyce-ot, az Intel alapítóját a 4004 megjelenése kapcsán, hogy nem szeretné a teljes számítógépét a padló egy repedésében elveszíteni. Sőt, állítólag maga Stan Mazor is azt hirdette, hogy az embernek nem szabad bíznia egy olyan számítógépben, amelyet fel tud emelni.

Bár a 4004 piaci szempontból sem volt kasszasiker, az általános célú processzorok fejlesztése folytatódott az Intelnél. Így készült el 1972-ben a népszerűbb 8008-as chip, majd 1974-ben az áttörést jelentő 8080, amely egyebek mellett a sokak által az első személyi számítógépnek tartott Altair 8800-ban is dolgozott. Azt gondolhatnánk, hogy magától értetődő volt, pedig csak egy újabb véletlennek volt köszönhető, hogy az Intel 8088-as processzorát választotta az IBM az 1981-ben bemutatott PC központi egységének – és ezzel az üzlettel kezdetét vette a mikroprocesszor-sikersztori.

Ki volt az első?

A TI mérnöke a chippel

Ma már kevesen vitatják, hogy a világ első mikroprocesszora az Intel 4004 volt, pedig abban az időben két másik is készült. Az egyik a Garrett AiResearch által az F14 Tomcat vadászrepülőkhöz 1970-ben legyártott Central Air Data Computer (CADC), amely nemcsak nagyobb teljesítményű, de fejlettebb központi egység is volt. A CADC végrehajtó egységei azonban külön chipek voltak, teljesen integrált processzorról így nem beszélhetünk. Ráadásul a többchipes CPU-ról évtizedeken át nem tudhatott a világ, mert ugyan már 1971-ben részletesen dokumentálták, az anyagot a hadsereg titkosította, és csak 1997-ben engedélyezte a nyilvánosságra hozatalát.

Más okok miatt szokás a Texas Instruments szintén 4 bites TMS 1000 chipjét diszkvalifikálni. Ez még nagyobb fokú integrációt valósított meg, mint az Intel 4004, ugyanis egy komplett számítógép összes fő elemét (RAM, ROM, I/O, CPU) egyetlen szilíciumchipen tartalmazta, ráadásul a lapka már 1971 szeptemberében elkészült. Azért nem ez a chip robbantotta ki a forradalmat, mert kezdetben kizárólag a cég saját számológépeiben használták, önálló termékként csak 1974-ben kezdték el árulni – rendkívül nyomott, 2 dolláros darabonkénti áron –, akkor, amikor a mikroprocesszor-biznisznek a kezdő lökést az Intel már megadta. A TMS 1000-nek így be kell érnie a világ első mikrokontrollere (chipre integrált számítógép) címmel.

-bj-