Az IBM kutatói elkészítették az ún. versenypálya- (racetrack) elvű memória működő prototípusát, és ezzel bizonyították, hogy az elmélet a chipgyártás hagyományos módszereivel átültethető a gyakorlatba. A 256 bit tárolására képes chip elsőként tartalmaz minden szükséges komponenst integrálva.

A racetrack-elv lényege, hogy az adatokat egy nanoméretű permalloy (vas–nikkel ötvözet) vezetéken tárolják úgynevezett mágneses doméneken. Csak érzékeltetésképpen: egy ilyen vezeték körülbelül ezerszer vékonyabb egy emberi hajszálnál. A technológiát hét éve kutató IBM már korábban bizonyította, hogy a mágneses domének a spintronika eredményeinek felhasználásával valóban használhatók adattárolási egységekként. (A „spin” az elemi részecskék belső impulzusmomentumát jelenti, melynek a mágneses térrel azonos vagy ellentétes irányú, lefelé vagy felfelé mutató állapota megfeleltethető a tranzisztor be- vagy kikapcsolt állapotának, a bináris 0 vagy 1 értékeknek.)

A vezetékben az adatokat tároló domének elektromos árammal mozgathatók nagy – több száz km/h-s – sebességgel az író- és olvasófejek előtt: itt tehát nem ez utóbbiak mozognak, mint a merevlemezekben, hanem az adatok. Az egyik nagy kihívást az elektromos impulzusok precíz irányíthatósága és az adatok pontos pozicionálása jelenti.

A kutatók által bemutatott chipprototípus 256 darab, 1 bit tárolására képes racetrackből áll, a vezetékek 10 mikrométer hosszúak, „vastagságuk” 20 nanométer. A vállalat hangsúlyozta, hogy az eszköz nem az adatsűrűség, hanem az írás és olvasós megvalósíthatóságának demonstrálására szolgál. Ahhoz, hogy több adatot lehessen mozgatni a vezetékben, más anyagokkal kell kísérletezni – ismerték el.

Az IBM elképzelései szerint e technológiával a maiaknál százszor több adat lenne tárolható adott területen, jóval alacsonyabb fogyasztás mellett. A várakozások szerint egy ilyen memóriában egy bit véletlenszerű elérési ideje 20-32 ns körül lenne, miközben az eszköz a flashmemóriáknál jóval tartósabb, sok milliószor újraírható.