Meglehetős nagy felhajtás övezte azt a washingtoni bemutatót, amelyen amerikai kutatók lejátszották azokat a digitálisan rekonstruált, 130 éves hangfelvételeket, melyeken Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója beszél.

A Kongresszusi Könyvtárban tartott sajtótájékoztatón a szakemberek beszéltek arról is, hogy miképp sikerült a Smithsonian Intézetben több mint száz éve őrzött, az 1880-as években készült felvételeket újra használhatóvá tenni, pedig korábban már lemondtak arról, hogy valaha is meghallgathatóak lesznek. Az alkalmazott technológia esetében a hang hagyta barázdákat fénnyel „olvassák el”, majd egy 3D-s kamerával rögzítik a képet viaszlemezről, üvegről, illetve egyéb hordozókról, ugyanis ezek a felvételek Bell és társai kísérletei során készültek.

Több mint 200 olyan kísérleti felvétel maradt meg, amelyeket csak a modern technológia tehet újra hallgathatóvá. A kutatók tíz évet töltöttek a módszer kidolgozásával, és nagy felbontású digitális adatrögzítés kifejlesztése egymillió dollárba került. Ez a munka csak mostanra fejeződhetett be, mivel ezek a roppant sérülékeny adathordozók csak igen kíméletesen kezelhetők, illetve a különlegesen nagy felbontású képek feldolgozása is csak mára vált könnyen megvalósíthatóvá.

A Kongresszusi Könyvtár, a Berkeley Laboratórium és a Smithsonian Intézet összefogása nyomán létrejött egy új, a korai hangfelvételek megőrzését elvégző laboratórium, ahol nemcsak a Bell és társai által készített anyagokat rekonstruálják és digitalizálják, hanem a különféle műszaki gyűjteményekben található, a hangrögzítés korai időszakából származó összes felvételt.