Új hozzászólás Aktív témák

• #3106 kymco veterán Ricardo #3104

  Új Válasz 2008-01-31 08:21:19 #3106

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz Ricardo #3104 üzenetére

  Biztos, hogy nem büntetés van ezek mögött....
  Általános választ nem lehet egykönnyen adni erre, én sem próbálom meg. Viszont ismerek konkrét életeket, ami konkrét esetben válaszokat jelentettek.
  Egy időben sokat voltam értelmi fogyatékosok között.
  Megragadott és megragad ma is, hogy milyen jó velük közösségbe lenni.
  Féltem, viszolyogtam tőlük, amig nem ismertem meg őket. A mai trendi világban ők lúzerek. Nem produktívak, nem intelligensek, nem fognak nagy dolgokat alkotni, nem lesznek nagy találmányaik, nem fognk befutott vállalkozók, sikeremberekké lenni, nem lesznek médiasztárok... talán még önállóan el sem fogják tudni tartani magukat...
  Selejtek, gondoljuk ki nem mondva, kimondva pedig árnyaljuk a képet és esélyegyenlőségről beszélünk, közben sajnálju rájuk a közpénzeket.
  Nos egy ilyen közösségi alkalmon egy tanárnő anyuka beszélt arról, hogy azt hiszem két egészséges gyermeke után született down kóros. Kétségbe estek, de pár év alatt rájöttek, hogy ez a fogyatékos gyermek olyan pluszt adott a családnak, amit egészségesként talán soha. Rádöbbent az anyuka, hogy a gyerekeit, a teljesítményeiért szerette... A két nagy egyetemi végzettéggel, befutott emberek voltak, népszerűek.... Megtanulta szeretni őket a harmadik gyerek mellett csak úgy, teljesíytmények nélkül is. És ez a családra nagyon jó hatással volt... Hogy ezért lett down kóros a harmadik, nem gondolnám... de a harmadik gyerek gyógyíthatatlan betegsége más oldalról sokkal nagyobb "nyereséget" jelentett. Ezt személyesen az édesanyától hallottam.
  És én is meg tudom erősíteni. Az ember önmagában érték még akkor is, ha nem tud nagy teljesítményeket elérni, és minden fogyatékosság betegség ezzel szembesíti a társadalmat.
  Nekem is olyan pluszt ad a fogyatékosokkal valóközösség, amit nem lehet pénzben kifejezni.
  A másik felismerésem közöttük az volt, hogy bár nehezen hihető, de ők a fogyatékosságaik ellenére teljes életet élnek, kivéve, ha naponta nem dörgölik az ellenkezőjét az orruk alá a társadalom magukat egészségesnek mondó képviselői.... Hihetetlen volt számomra, de igaz. Elfogadják, sőt természetesnek élik meg a mozgáskorlátozottságot stb... ha a társadalom nem szigeteli el őket....

  A másik történetem egy értelmiségi, egyetemi végzettségű családról szól. Hivő emberekként meg kellett élniük, hogy 3 éves gyermekük betegségben meghalt....
  Fél évvel a halál után az édesanya ezt tudta mondani:
  -Köszönöm Istennek, hogy kaptam három gyönyörű évet ajándékba a gyermekemmel....
  Ilyenkor eszembejut a "nagy" lányom, soha nem tud örülni annak, amit megkap, mert azt fürkészi, hogy mit kaphatna még... A mi megvan pipa, ami nincs, vagy elmúlt sovárgással tölti el... És igazából sok örömteli pillanat nyomtalanul múlik el az életében....
  A gyermeket Isten ajándékának szeretném megélni, ami soha nem az én tulajdonom, hanem a Teremtőmé... Talán könnyebben fogom átvészelni, mikor önállóvá lesz.... de ezt majd 15 év múlva írhatom csak le tényként

  És végül egy már itt is leírt anekdotával zárom a mondandóm. Spurgeont, a nagy baptista igehirdetőt egy asszony megszólította a templom kijáratánál, miközben rámutatott egy kolduló kisgyermekre,
  - Tiszteletes Úr, ha Isten létezik, miért nem tesz semmit azért, hogy ilyen ne történjék meg?
  A lelkész válasza meglepő volt:
  - De tett, asszonyom...
  -Mit?
  -Megteremtett például téged, hogy meglásd, és segíts....

  www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák