Aktív témák
-
Sipi
addikt
No, megvolt feleségemtől való szétköltözésem első éjszakája.
Barátaink rendesek voltak, átköltöztettek, figyeltek rá, hogy egyek valamit.
De aztán csak egyedül maradtam... Hülye helyzet: utálom a pesti Belvárost, most mégis ott lakom. Itt a tuti, bulihelyek garmadával, kocsma, nők, víg hányások... De nincs kedvem menni.
Sosem voltam még kollegista sem. Mindig a szüleimmel laktam. Akkor magányosan, bezárkóztam a szobámba, nem vettem részt szinte semmiben. Kitöltöttem az időm mással. Tudtam, hogy egyedül vagyok, otthon is, iskolában is - vártam az Igazit.
Az Igazi jött, látott, győzött, Majd elment. MOST már tudom, mi az egyedüllét.
Régebben (református konfirmációra készülés közben) rájöttem, a Biblia alapján mi is lehet igazából a Pokol. Nem tüzes baromkodás. Sokkal egyszerűbb:
A lelked, az érzelmeidet, érzéseidet betenni egy olyan helyre, ahol nincs tér és idő, nincs semmi és senki. Az elképzelhető legnagyobb szenvedés egy értelmes lény számára a totális egyedüllét. Régebben megpróbáltam belegondolni, és rosszul lettem.
Most pedig aktívan csinálom.
Hát ne szakadjak meg a röhögéstől?
Inkább ne, mert akkor nem tudom továbbírni ezt a siralmas blogot...
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Kedvesem jelenleg dönteni próbál, ez nem könnyű dolog, tekintve, hogy überfasza srác vagyok, ezzel szemben nem szeret. Pszichológushoz is jár, eléggé romba döntötte Őt házasságunk rombadőlése.
A hülye helyzet következik, életnagyságban.
Korábban segítettem Neki kilábalnia egy hasonló bajából. Türelmes, odaadó, figyelmes férj, minden tinicsaj álma egy ilyen, míg este a bugyijuk nedvesedik.
Érezte, hogy jó hazamenni, várják, szeretik.
Meggyógyult. Ami Neki jó, az számunkra sajnos. Felébredt Csipkerózsika-álmából, s huss!, elszaladt. Pörgés, pörgés - én pedig ott áltam, 170 centis balfasz, és nem voltam képes utánaszaladni.
Unalmas lettem. Tunya. Tespedő. És nem érzem, hogy segített volna felpörögnöm, és nem tudom, miért nem voltam képes magamtól erre.
Na jó, valószínűleg azért, mert egy lusta baromagyú vagyok.
Egy ilyen embert nem tudott szeretni. Szép lassan elmúltak az érzések.
Most tehát foldozzuk a rongyos gatyót.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Jól beharangozom, éppen csak a hülye helyzetet hagytam ki. Hehehe. (Mosolygós smiley-t nem írok, legyen elég ennyi az érzelmek kifejezéséből. Aki akarja, veheti vidám nevetésnek is.)
Szóval, most pszichológushoz jár, a párkapcsolatát elemzendő. És egyedül élünk.
A pszichológus segít neki, ez tuti. Ehhez jó lenne, ha én is tudnék segíteni, de különváltan elég nehéz.
Ezért nem leszek mellette a nehéz napokban. Remélem, más sem, nem használja ki egy nyomoronc sem a Kedvesem helyzetét.
Mire felépül, én leépülök. Ő vígan távozik, dönteni tud, határozatot hozni.
Közben azonban újra belém kellene szeretnie. Ráébrednie, hogy igen, belém lehet lángolón szerelmesnek lenni. És nem az vagyok, akinek hisz.
Mivel nem vagyok mellette, ez nem következhet be. Magától elég furcsa is lenne...
De meggyógyul, azzal a segítséggel, hogy elköltöztem Tőle. S Ő ezzel a segítséggel már tud úgy dönteni, hogy vége, menjek.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Újabb éjszaka, újabb nappal. Ma jön haza Ő a szüleitől - Számára csak ma este kezdődik a külön élet. Még jó, hogy kopaszodom és nagyon rövid a hajam - így esélyem sincs arra, hogy megőszüljön egy tincsem.
Őrjítő, hogy semmit sem tudok tenni. Csak várnom kell. Hehehe...
Megvettem a csokor rózsát, amit búcsúzóul otthagyok a lakásunkban. 5 vörös, 2 fehér. Valószínűleg kitalálja, hogy 5 együtt töltött évünket, illetve 2 év házasságunkat jelképezi. (Jó-jó, nem pont annyi, de tört rózsát nem árulnak.)
Tartok tőle, ezzel csak felidegesítem. Már végképp nem tudom kiismerni a női gondolkodásmódot. Nem baj, akkor is megkapja - aki adja, komolyan gondolt mindent.
Sokat hazudott nekem. Most sem tudom, vajon mi igaz abból, amiket közösen átbeszélgettünk az utóbbi időben. Szívem szerint minden igaz, mert nem akar nekem újra csak fájdalmat okozni. Én pedig elmagyaráztam Neki, hogy az a kisebb rossz, ha most mondja el, akármi is légyen az, mint valamivel később, jobb állapotban, mástól hallom vissza. Furcsa, hogy most mintha megértette volna - eddigi éveink alatt miért nem tudta?
Na jó, tudom, miért... Ősi átok. Halljátok szemeim, fületekkel, nagyon fontos a gyermekkor? Szarból nem lesz palacsinta. Ő még most is nyögi a káros hatásokat.
No, hosszasan értekezek mindenről, közben elvesztem a fonalat... Az előző bekezdés első két mondata a lényeges: szívem igznak érzi. De egyes nformációk szerint nem egészen őgy történtek dolgok, mint ahogy elmesélte. Márpedig ez a dolog még a kapcsolatunk elejéről való...
Na jó! Vagyis: azt mondta, hogy amikor megismerkedtünk, akkor lett túl egy hosszabb kapcsolaton, nagy lángoláson, ami csúnyán ért véget. Ezért velem nem mert nagyon lángolni, nehogy megint megégesse magát. Emiatt a szerelmünk nem is volt nagy lángolás, csak csöndes parázs.
A barátnője azonban nem tud ilyen kapcsolatról. Amiről tud, az pedig nem közvetlenül előttem volt...
Szépen vagyunk.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
A myavalya üsse meg!
Délben ettem, ittam mellé egy sört, elaludtam. Hát, sikeresen lekéstem az edzést...
Pedig kizárólag az tud ideig-óráig kirángatni az állapotomból (na meg a Xanax, de az elfogyott ).
Érdekes, valami beépített szűrőm lehet, alig hatnak rám a vegyi dolgok. Pl. a Xanax-ból napi 3 szemet írt az orvos. Meg sem éreztem. Dupla adagban már volt valami, de inkább altatóként funkcionált.
Vagy a Xanax ilyen vacak cucc?
Hm, aludjak itt bent a melóhelyen? Nincs kedvem ''haza''menni. Meg úgy általában sehova sem. Kedves valószínűleg már otthon van. 3 nap alatt még egy nyamvadt SMS-t sem kaptam Tőle. Szerintem nem is fogok. Pedig a rózsákat észre fogja venni...
Remélem, Neki bejön ez a szétköltözés. Én csak annyit érzek, hogy csúszok szétfele. És nem tudom megállítani. Valamit kezdek itt belül feladni, de még nem tudom, mi az. Valószínűleg nem az életem, mert azt már észrevettem volna.
Nem hiszem, hogy változna valami is, csak annyi fog történni, hogy a vége előtt nem sokkal még szarabbul érezhettem magam, mint az elmúlt hetekben. Eddig legalább beszélgettünk esténként, láttam, nézhettem. Ha szóltam Hozzá, válaszolt valamit, ergo a hangját is hallottam.
Iszonyú az üresség, mind kint, mind bent.
Legalább szeretne még... Kellemes dolog ezt hallani: szeretlek, de csak úgy, mint egy testvért. És az sem piskóta, hogy állítólag rossz vagyok az ágyban. Lusta, tunya, nem adok magamra.
De érdekes módon egyből megemberesedtem. Nem vagyok tunya, adok magamra. Viszont fingom sincs, milyen vagyok az ágyban. 
Paradoxon: ha kipróbálom, tutira vége. Ha nem, és tényleg szar velem, akkor sem tart soká. Ha beleegyezik, hogy próbálgassak, cserébe gondolom Ő is ezt kéri. Abba meg én nem megyek bele.
Elég volt azt megtudni, hogy pár hónapja szerelmes lett valakibe...
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Még nem keresett semmilyen formában...
Péntek reggel találkoztunk utoljára. Hümm, ennyire komolyan gondolta ezt a kvázi-szakítás dolgot? Reménykedtem, hogy leginkább csak a teljes együttlét ellen van, de azért közös programokat csinálhatunk majd.
Ez így nagyon gáz...
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Meglett a kulcsszó: taktikázás.
Nem alacsonyodom le odáig, hogy kisstílű taktikákat alkalmazzak Vele szemben (kényszerítőzés, falból mással járás, lefeküdni másokkal, stb.). Undorító dolog Vele szemben, és magam is lealacsonyítom ezzel.
Emelt fej! Hogy később is tükörbe tudjak nézni.
Meghalni is emelt fejjel érdemes menni. Most is lényegében vágóhídra megyek, csak közben ünneplem is magam.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Érdekes, hogy bizonyos kulcsszavak mekkora hatással vannak az emberre.
Tegnap este óta jobban érzem magam. A jókedv enyhe túlzás, a ''rohadt szarul érzem magam'' inkább közelebb áll a valósághoz.
De nem érdekel! És ez a fontos. Megőrzöm magam mindenáron. Neki nem kellett az, ami vagyok. Igen, kissé különc - kissé különleges. Sajnálom, ezt tudom nyújtani. Hibáimmal együtt - melyeket iszonyatos igyekezettel próbáltam/próbálok kijavítani.
És ez nem önmagam feladása. Állandó javítás. Mivel nekem Ő a másik felem, teljesen természetes, ha arra törekszem, a legjobbat nyújthassam Neki. Vele érzem magam jól, akkor miért ne alakítanám úgy a környezetemet (s vele magamat is), hogy jól érezze benne magát?
Igaz, főként ebben buktam meg... Az igénytelenségemen, mind magam, mind környezetem iránt. És már hiába bizonygatok bármit...
Férfiként kezelem a dolgot. Igen, Kicsim, minden állításoddal ellentétben ugyanis az vagyok. Férfi. Akár hiszed, akár nem. Mondanám, hogy megmutatom Neked, bebizonyítom - de múlt péntek reggel óta nem kerestél sehogy. Csak remélni tudom, hogy épségben hazaértél.
Őszintén remélem, hogy Én bizonyíthatom be mindezt Neked, s nem valaki más. Ha mégsem így történne... Légy vele boldog. Igyekezz. Szerintem egyszer, valamikor később úgyis egymásra találunk.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Kíváncsi vagyok...
Van itt a PH!-n valaki, akinek a barátnője (menyasszonya?) a feleségem volt munkatársnője, de még most is tartják a kapcsolatot. Ismerjük egymást. Vajon mikor veszi észre a nyavajgásaimat, mikor derül ki mindez, s mikor tudják meg a feleségem munkatársai is az ügyünket?
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Kicsit (na jó, nagyon) azért zavar, hogy eleddig egyáltalán nem keresett, semmilyen formában...
Vagy ne várjak túl sokat? Elég neki a saját baja is, minek foglalkozzon még velem is...
De azért valahol mélyen elszomorító, hogy idáig tud jutni bármilyen szerelem, bármilyen kapcsolat. És most hiába tudom, illetve sejtem, mi kellett volna, hogy ne legyünk így, kenhetem a hajamra.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Hm, létezik mosoda is a világon.
Nem fogom hívni egyáltalán. Nem kell elviselnie a társaságom egy pillanatra sem. A Liliom utcában van önkiszolgáló mosoda. Odaviszek mindent, pikkpakk két óra alatt megvagyok, meg is van szárítva. Kicsit húzós az ára, de lényegtelen.
Így legalább nem kell eltüntetnie az esetleges bulik, pasik után a nyomokat.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Szép nap. Sikerült Batmanek beizzítania Gentoo alatt a hangkártyáját. Jól megizzadtunk vele, de ez legalább férfimunka, jó szórakozás volt.
Kedvesem nem jelentkezik, nem is fog, mint megtudtam. Nagyon maga alatt van. Bennem persze egyből buzog az enrgia, a tenniakarás, hogy segítsek Neki. Érzem, hogy képes volnék rá, úgy, mint régen.
De hát nem akar látni... Nemtehetek semmit.
Szar érzés, itt állni, tele tenniakarással, de nem kérnek belőle.
És félek, mi lesz, ha most egy jól fésült, udvarias fazon segítségnyújtás ürügyén megkörnyékezi... Remélem, most egyből elutasítja, nem megy bele semmi hülyeségbe.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Jó lenne, ha azért hétvégén legalább egy nyamvadt SMS-t küldene...
Oké, életben van, de azért mégis. Az SMS elég személytelen, olyan, mintha nem is lennék.
Eszembe jutott, a hófehér Aikido-ruhám is mosni kell, azt nem tehetem a többi, színes cucc közé. Bakker, ez két adag mosást/szárítást jelent. Vagyis kb. 5000 forintból úszok meg egy hétvégi mosást?
Ja, tutira van legalább egy olvasóm. Nő a látogatottság-mutató. Ez jó.
DE KI ILYEN PERVERZ, HOGY EZT OLVASSA?!?
Sipi
[Szerkesztve]Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Na, az ajánlott jó helyek:
- Sandokan Lisboa: az Opera mögött van egy kis utcában, nem szórakozóhely igazából, csak olyan kis beülős kocsma, nagyon hangulatos. A zene fenomenálisan jó, DJ csinálja, hallottam már sok stílust ott: chillout, ambient, acid jazz, funky. Mindenből a legjobbakat mixelik, egyszerűen léleküditő hatású a zene, nem tudok többet hozzáfűzni. Eddigi kis számú budapesti látogatásaim alatt már szinte a törzshelyem lett. Valószínűleg mostantól még inkább az lesz.
- Szóda: a Wesselényi utcában van, a Blahától nem messze. Felső szinten ülős-sörözős, alsó szinten ülős-táncolós a hely. A zene oldies diszkó / pop / rock. Sok főiskolás jár oda, hidrogénfejű tinilányok kevésbé.
- West Balkán: valahol a Deák tér környékén van, ha jól emlékszem. Alteros, extrém hely, szintén nem járnak tinipicsák. A zene mindig más, de sosem szokványos. A belső kialakítás nagyon durva, meg kell nézni.
- Wigwam
- Vörös Yuk, Kék Yuk, Music Factory (metálbulik)
- Club Azucar, DunaPlázában, Mammutban (latin zenés hely)
- jó hely még a Piszkos Fred is, jut eszembe, voltam már ott. És ma is megyek. Osvát utca 9., a Blaha Lujza tér mellett. Kiskocsma/étterem egyben.
Mosoda: IX. Liliom u. 7-9, H-P: 8-18, SZ: 8-12, www.liliomszalon.hu
1590Ft/gépmenet a mosás, 730Ft/gépmenet a szárítás. A szárításnál 60 perc egy gépmenet, a mosásé kb. 35 perc.
Csak hogy tudjam máskor is.Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Hmm, Kidus is ''nyavalyog'', az elmúlt rövid időszakban egymás után vagy hárman is jelezték, hogy kidobták őket...
Mi a nyavalyakórság van itt? Virágzik a tesztoszteron? 2005 a Sátán éve?
Hé, hahó! MEGBESZÉLNI, nem véget vetni! Nem létezik, hogy mindenki csak elmegy a másik mellett. Főleg, ha a párjáról van szó.
Kicsit olyan érzés blogot írni, mint amikor rejszol az ember. Igaz, ezt többen kukkolják.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Rájöttem, ha jót akarok magamnak, összeírom a felmerült kérdéseket, amelyekkel Kedvesem útravalóul ''megajándékozott''. Eddig egy jutott eszembe - sivár eredmény ez, főleg annak fényében, hogy egész nap csak kérdések ezrei tekergőznek az agyamban.
Marha kígyók, legalább a farkuk végét elődughatnák ilyenkor...
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Azt hiszem, a férfi-női kapcsolatok nagyrésze szimpla gondolkodásbeli különbség miatt megy tönkre.
Kedvesem azt hitte (és szerintem hiszi még most is), hogy én, mint férje, folyamatosan szenvedtem mellette, mert állandóan feladtam magam. Állandó megalkuvás volt az életem, blablabla.
Nem tudja, talán nem is akarja megérteni, hogy ez nem így van. Szimpla genetikai örökség: egy Férfi védelmezi a családját, felelősséget érez mindnyájukért. Óv, véd.
EZ AZ ÉLETE.
Mivel ez kódolt viselkedésforma, egyáltalán nem jár lemondással. Ahogy a járás sem: az, hogy már megint előre kell tennem a lábam, majd visszahúzni, nem jár fájdalmas lemondással (micsoda energiapazarlás...), ugyanúgy ez sem. Számomra ez a természetes: gondoskodni, viszonylag meleg, óvó családi fészket készíteni. Semmiféle negatív felhang nincs emiatt bennem.
Ő nem így látta. Érdekelne azonban a véleménye pl. az anyaságról... Az állandó lemondásról... Éjféli szoptatásról... Érdekes, olyankor az Anya feladja önmagát - a csecsemő mégsem közli, hogy bocs, nem kellesz, mert teljesen feloldódsz mellettem.
Noszóval, eredeti támámnál maradva (kisszámú, de annál lelkesebb olvasóközönségem, mind az Egy ), a felfogásbeli különbségek... Barátom összes ismerőse, rokona, volt osztálytársai elváltak. (Mi voltunk az utolsók Neki, meg is lepődött rendesen.) Mindannyian hasonló séma szerint mentek tönkre: a Nőben furcsa érzések keltek. Valami nem jó. De mi? Talán bennem van a hiba... Keresem. Nem szólok a másiknak, hiszen azt sem tudom, mi zavar. Biztosan valami kis hülyeség, magamtól is rájövök.
Majd: hmm, egyre jobban zavar valami. A hülye marhája megint elejtette a tálcát. Szerintem nem velem van a hiba. De mi lehet az?
Majd a végén: utálom ezt a barmot. Elegem van belőle, mindig eztmegazt csinálja.
A férfi szemszögéből az elején: semmi nem látszik.
Később: mi a baj, szívem? Semmi, fáradt vagyok. Semmi, sok a meló. Semmi, haggyámán.
Majd a végén: Igen szívem, mondjad! - Vége.
Mi a gond?
A két fél nem tudja megérteni, mennyire másként gondolkodik a két nem.
Egy férfi elé ha leraksz egy problémát, automatikusan elkezdi megoldani. Megoldásokat próbálgat, logiusan elemzi a helyzetet.
A nők azonban nem ilyen logikában gondolkodnak. Nem részekre szedi a dolgokat, hanem egészben áttekintik. Csakhogy egy kapcsolat megromlása kezdetben pici, apró dolgokban jelentkezik - s ezeket következésképpen nem veszik észre. Ha észreveszik, nem értik. Számukra (az összes eddigi általam ismert beszámoló szerint) csak egy nagy, ködös felhő az egész, káosz. Nem szólnak, mert nincs miről szólni, hiszen nemhogy azt nem tudják, mit kellene mondani, de azt sem, hogy szólni kellene.
Ha itt elmondaná a párjának, kb. mi nyomasztja, a férfi valószínűleg célzott kérdésekkel rájönne konkrét dolgokra, amiknek segítségével talán megismerhető lenne a probléma gyökere.
De ez sosem történik meg. Ez nem kárhoztatás, én is csak most kezdem kapisgálni, mit is láthatott az egészből Kedvesem. Persze, most is csak kb. annyit látok belőle, mintha egy festményt tartanának elém, de a lényeg megvan.
A nők szemszögéből nem létezik az a problémakör, hogy ''miért nem szóltál még az elején, miért vártál ilyen sokáig, míg szóltál?'' Nem szól, mert nem tud szólni, mert nincs miről szólni. Ahhoz, hogy konkrét, kimondható dolgokká álljon össze benne, az kell, hogy eljusson a végkifejlethez.
Ezért kell jobban figyelnie a férfinak. Az apró jelek árulkodóak. Olyan nem létezik, hogy rosszkedvű a Kedves, de nincs oka. Olyan nincs, hogy egy hete már minden apró dolgot rosszul csinálsz. Ha ezt mondja, baj van.
De ez a baj olyan, mint a rák. Az elején felismerve 100%-osan gyógyítható, viszonylag kis fájdalommal. Középtájtól felismerve egyre kisebb az esély a túlélésre.
Sajnos, a nők nem segítenek nekünk, hogy megértsük őket. Nem értik, hogy számunkra a ''nem tudom, olyan rossz valami'' ténylegesen nem jelent semmit. Ami nincs, nincs. Ha nem tudom megfogni, megragadni a problémát, az egyszerűen nem létezik. Annyira, hogy sokszor észre sem vesszük.
De úgy veszem észre, saját tapasztalatból is, hogy hiába könyörög az ember, nem tudják (vagy nem akarják?) számunkra is értelmezhető karaktersorozatban visszaadni a dolgokat. Hiába kéred, hogy ha ezt és ezt a dolgot látja, azonnal szóljon, ez nem fog megtörténni.
(Ennek még nem ismerem az okát.)
Ezért ránk, Férfiakra hárul, hogy jobban figyeljünk a másikra. A hülye jeleket azonnal érzékeljük, hiszen ilyenkor minden baj csak velünk van. És egyszerű: nem kell elfogadni a ''fáradt vagyok'', ''sok a munka'', ''nincs kedvem semmihez'' típusú válaszokat. Ha ilyeneket kapunk, azt jelenti, hogy gond van kettőnkkel. És jó, nem jó, ki KELL szedni a párunkból, mi lehet a baj. Ez nehéz, hiszen Ő még nem tudja megfogalmazni. Ilyenkor bizony elkél némi intuíció.
Lehet anyázni. De arra most harapok, szegény halálos beteg. Úgyhogy csak finoman, kedves feminista nőtársak, inkább engem harapjatok.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Ha egy hölgy erre téved, örömmel venném, ha pl. levélben kijavítaná tárgyi tévedéseimet, vagy bővebben rávilágítana a dolgok mikéntjére.
Köszönettel:
Sipi
Ja, és az előzőben a feminista nőtársaktól kért felhívást, miszerint engem harapjanak, bizonyos helyeken csak igen finoman tegyék...
[Szerkesztve]Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Elég röhejes, hogy miután sejtem, mi a gond, tudom, miket rontottam el, tudo, Ő hol hibázott, csak le kellene ülni és megbeszélni... és éppen most tölti a mosolyszünetet. Nem kereshetem. Nem segíthetek Neki, pedig a barátnője elmondta, hogy nagyon maga alatt van.
Félek, hogy mivel maga akarja a saját problémáit megoldani, gázok lesznek... A feljegyzés alatt álló kérdéseimet nem fogja végiggondolni, mivel azok a problémákat férfiszemmel nézve taglalják. Emiatt sosem fog eljutni azokhoz a következtetésekhez, amelyekhez én.
És a női gondolkodás működését ismerve, nem is igen fog végkövetkeztetésekhez eljutni. Legalábbis nem konkrétakhoz.
És megint csak az történik, mint ami idáig vezetett: magában megpróbál megoldást találni, nem kérve a segítségemet. Ez nem nagyon fog menni, a végén arra jön csak rá, hogy vége, beadhatjuk a válóperes iratokat. Közben én meg itt toporgok, csak arra várok, hogy jelt adjon, hogy segíthessek...
De csak egy jó nagy kupáncsapást kapok.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Hm, de rákaptam erre a blog-írásra. Jah, kár, hogy egy szakítás kell az ihletemhez...
Szívás lesz, ha a szüleim vagy a testvéreim szólnak, hogy felugranának vendégségbe.
Ha nem tudjuk lemondani (ami elég nehéz lesz, tekintve hogy a majdnem szomszédban lakó öcséméket egy hónapja nem láttam és nem beszéltem velük), össze kell ülni Kedvesemmel, hogy kidolgozzuk a stratégiát. Hogyan mosolyogjunk, milen áltörténeteket találjunk ki nem létező közös életünkből. Hogyan viselkedjek természetes módon szerető férjként anélkül, hogy egy ujjal is megérinteném. (Mint férfit ugyanis nem kíván. Igazság szerint nem is tekint annak. )
Aznap reggel odamenni, kicsit visszarendezni a lakást, hogy ne tűnjön fel, nem voltam ott régóta. Majd a végén csendben lekopni, és visszamenni az egyedüllétbe.
Hmm, tessék a bizonyíték. Férfigondolkodás: ragadjuk meg a probléma tökét és csavarjuk meg. Mi a megoldás? Hogy jutok el oda?
Sipi
[Szerkesztve]Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
(in memoriam Twollah & Me)
A keresztény Pokol szerintem pont ez a dolog, az örök és teljes egyedüllét. Amikor teljes tudatoddal felfogja az ember, hogy soha, senki sem lesz vele.
Itt a Földön azért legalább esély van ennek megváltoztatására.
Bár valószínűleg vannak emberek, akik egyedüllétre teremtettek, bárhogy is harcolnak ellene.
Ha átlagosan 5 évig tart egy kapcsolatom, plusz kb. 1 év, míg kiheverem, mi értelme van 31 évesen újrakezdeni? A következő szétmenése után már vén leszek. Érzem, hogy minden szétválásom öregített rajtam. Eddig büszke voltam rá, hogy 30 éves létemre huszonegynéhánynak nézek ki, és úgy is érzem magam.
Most már nem, welcome, 31 év...
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Ma délután (kora este?) ''randizom'' a volt barátnőmmel. Elvileg hasonló okok miatt rúgott ki, mint amelyek miatt a feleségem kiszeretett belőlem.
Úgyhogy ma a duma napja van. Remélem, sok mindent megtudok magamról, a hibáimról. Ráadásul első kézből.
Szegény, nem is sejti, milyen nagy menet lesz Neki ez az este... Nem holmi kedves bájcsevely. Annak idején azzal dobott ki, hogy most nem mondja el a miérteket, majd később.
Pár év, és eljött az a később.
Lássuk a medvét!
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Rossz az idő, és a kedvem is. Kialvatlan vagyok. Ráadásul egy ember kivételével mindenki Kedvesem ellen van. Végül is természetes, csak én ismerem az apróbb részleteket. De rettentő szar minden oldalról azt hallani, milyen egy dög, miért nem szólt, hogy tehet ilyet, két emberen múlik, stb.
Ők nem tudják, hogy nem olyan. (Bakker, figyelnem kell, mindig le akarom írni a nevét.) És ezt nem a szerelmetes férfiú mondja belőlem. Annyiban jó ez a különélős szenvedés, hogy totál kezdek máshogy is gondolkodni. Na jó, konkrétabban: kezdem tudni női szemmel is látni a világot. Még nincs gond, megnéztem, megvan a farkam, a mellem sem nő. Viszont egyre inkább értem, mit érez és gondol Ő.
Egyetlen ember van, aki úgy-ahogy megért. Ő pedig Angliában tartózkodik. Pedig baromi jó lenne most vele elmenni, iszogatni, beszélgetni. Másokkal már elég szenvedés, ahogy csupa jószándékból minduntalan azt tanácsolják, hogy keféljek félre, hagyjam én ott, hogy én maradjak felül, plamplam.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Írt!!!
Igaz, nem sokat. Viszem-e a mosnivalót, és ha gondolom, vákthatnánk egy pár szót.
Lakonikus. Mit gondoljak mögé?
Gondolom, Ő is annyi ideig szenvedett, milyen szavakat, milyen sorrendben írjon, mint én a válasszal.
Megjött az első női visszajelzés a blogommal kapcsolatban. Szuper. Főleg, hogy úgy néz ki, nem igazán van igazam.
Remélem, ma még oszlik a homály.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Pörögnek az események...
Találkoztam pszichológussal. Hm, nagyon jó beszélgetni. Szinte semmi nem történt, mégis feldobódtam.
Adott családterapeuta-elérhetőséget.
Visszajöttem, nem sokkal később telefonált Kedvesem...
Jól van. Egyáltalán nem szomorú, nagyon jól érzi magát egyedül. Az egyedüllét nagyon jó most Neki. Szolidan bulizgat, pl. barátnőivel elmászkál ide-oda.
Első pofon. Nem hiányzom Neki egy kicsit sem... Elég színtelen, semleges hangon beszélt. A régi szeretetnek magját sem fedeztem fel. A ruhát vihetem mosni, ez legalább jó. De szombaton valószínűleg nem lesz akkor otthon, nem találkozunk. Majd esetleg vasárnap, amikor megyek a száraz, mosott adagért. De ha nem, akkor majd jövő hétre megbeszélhetünk valamit. És családterapeutához nem akar jönni.
Hat, het. Esetleg. Ha nem, akkor...
Pofon kettő: a telefon után nem sokkal kaptam ingyen koncertjegyet ajándékba. Gyorsan felhívtam, jönne-e. Az elsőre (jvő kedd) nem, mert nem szereti. A másodikat szereti. De nem ígér semmit, hogy eljön-e vagy sem. Azt mondta: Az nagyon sok mindentől függ.
Hirtelen mintha besötétedett volna... Mások nem látják?
Rettenetes szembesülni azzal, amikor a szerelmed semmit sem érez már irántad.
Lehet, hogy jobb is, ha nem találkozunk. Az alkotó energiáimra nincs szüksége, jól van, nem akar engem semmiféleképpen.
Ez a szétköltözés nem úgy megy, mint öcséméknél... Ott pár hét után az őrületteől eszüket vesztve rohantak vissza egymáshoz.
Igen, lefittyedtem kissé. Nem magam alá estem, ez más. Inkább valami mély szomorúság, mint amikor a barlang mélyén ücsörgő bölcs hirtelen megérti a világot. És rájön, hogy mennyire egyedül van benne.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Vagyis a helyzet: a színpad készen áll. Minden energia készenlétben, a segítőtársak megvannak, a közönség szurkol. Tudom, mit kell tennem, tudom, ki vagyok. Éleem fő játékára készülök, minden a helyén.
De a primadonna nem jön el. Számára a Színész nem létezik. Az előadás nem érdekli, ha kell, induljon el Nélküle.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Talán túl sokat vártam ilyen rövid idő alatt, és nem kellene ennyire mellre szívni. Valószínűleg.
De szemtől-szembe állni mindezzel, szembesülni a tényekkel: nem egyszerű.
Röhej, hogy most megy, éli a világát, bulizik, jól érzi magát.
Velem nem, a fejemhez is vágta.
De amikor mondtam Neki, hogy hétközben mindig későn járunk haza, mindketten hullák vagyunk, hétvégén pedig rengetegszer próbáltam programot szervezni, amit mindig visszautasított, mert fáradt, nem sokat tudott mondani.
Mindegy, ez szemrehányás, annak meg nincs értelme. Csak bosszantó, hogy az orrom alá lett dörgölve, amihez úgy láttam, semmi kedve, s most nélkülem hatalmas örömmel veti bele magát.
Hm, munkatársnőjével megy. Ezek szerint már tudják a melóhelyén...
Ezentúl be sem mehetek. Mindenki ujjal mutogatna rám: ott a kretén, aki eltaszította magától a Kedvesét.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Egészen eddig a percig tényleg jól voltam. Baromi jól éreztem magam, csak kicsit unalmas és feszültséget okozó volt a várakozás.
Most el kell kerülnöm, hogy megzuhanjak. Nem szabad.
Bár... Jelentene bármit is? Az égvilágon semmit sem jelentek a számára, úgy beszélt velem, mint egy félig ismert kollegával. Udvarias, kimért, távolságtartó. És csupa elutasítás.
Innentől nem tudom, mit tegyek. A családterapeuta nem sokat tud kezdeni, ha az egyik fél nem megy el. Én sem tudok semmit kezdeni: hogyan bizonyíthatnám be, hogy nem igaz, amit rólam hisz? Hogy nem vagyok apám, nem leszek olyan, mint ő? Nem vagyok visszataszító, nem vagyok impotens? Felnőtt vagyok, akit információ nélkül kiraktak a semmi közepére, hadd szaladjak. Hát, bakker, kellett nekem máshova nézem, most jól falnak szaladtam. Fejemen a púp kicsordul...
Borzalmas érzés volt: meglegyintett annak a szele, milyen is az, amikor nem szeret, és állunk a válóperes ügyeket intézni. Két idegen, akik 5 évig ugyanazon célokat tűzték ki maguk elé, s el is érték azokat.
Röhejes. Megyek is röhögni.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Dühítő, hogy mindig le vagyok maradva egy lépéssel mögötte.
Most is, a pszichológus rengeteg jó dolgot mondott. Sokat segített, feldobott a gondolat, hogy a családpszichológus még többet tud segíteni. Mert láttam, hogy igen, egy szakember sokat tud segíteni.
De lemaradtam, mint hülye Pistikéről a nadrág. Ő nem akar menni, úgyhogy cseszhetem a terapeutámat, az örömködésemmel együtt.
És szinte mindig így vagyok. Mire kitalálok valamit, mi legyen, addigra már rég nincs olyan helyzet, amiben meg tudnánk valósítani.
Hehe, tudnánk. Mi ez a többes szám? Most csak két individuum létezik egymás mellett, egy városban.
Az egyik jól érzi magát a másik nélkül. A másik viszonylag jól elvan az egyik nélkül. De várja, mit lép.
Lépett. Királynő üt huszár, game over?
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Ha több héten át napi 2-3 órát alszik, aggyon van terhelve a munkahelyén, de hétvégén elmászkál, jól érzi magát, ott nagy baj van.
Míg együtt voltunk, mindig fáradt volt hétvégére, szinte semmihez sem volt kedve.
VALAMIT NAGYON ELCSESZTEM!!!
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Hülye vagyok... Mit vártam ilyen rövid idő után?!?
Neki még egy hete sincs, csak hétfő este ment haza a férjetlenített lakásba. Pár nap után azt várom, hoy szerelmes hangon búg a fülembe?
Hülye bunkó vagy, Sipi!
Örülj, hogy egyáltalán erőt vett magán, és hajlandó volt megkeresni, pedig egyetlen porcikája sem kívánta! Úgy beszéltük meg, felviszed a mosnivalót, nem? Te pedig nem kerested, a barátnőre hagytad, hogy mondja meg.
Hát, akkor lubickolj csak a levedben... Az a bajod, hogy mindenbe belemagyarázol valamit.
Sipi
[Szerkesztve]Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Höhh, újra itthon. Mármint a közös lakásban, amit kezdek egyre kevésbé otthonnak érezni. Hiányzik belőle valami. Illetve valaki.
Ülök, várom, hogy a mosógép végezzen az első adagommal. Utána be a következő, kiteregetek, és kész.
Kicsit hamarabb jöttem fel, úgyhogy még itthon volt. Én marha...
Induláskor egyetlen egy mondatot mondott csak, kiemelten:
''..., én nagyon jól érzem magam egyedül, élvezem az egyedüllétet.''
(A ... a kettőnk közt használatos becenevem lenne.)
Nem tudom, miért mondta, és miért pont ezt. Egy tőr a szívembe, hogy lássam, nem kellek semmire, nélkülem is elvan? Célzás valamire?
Vagy csak azért mondta, hogy ne aggódjak érte, tudjam, minden rendben?
Basszus, szép ez a lakás... Kicsit pityeregtem, de tényleg nem sokat. Könny sem igen jött. Biztos a megszokás hatalma.
Az idő is gyönyörű. És Ő is.
Megint megkérdeztem, nem emlékeztem a pontos válaszra: családterapeutához most nem akar menni. Ő jól van egyedül, Neki most ez a legnagyobb segítség. Nem a beszélgetés, hanem a magány.
Attól tartok, ebből sosem lesz vágyódás utánam. Naki ezek szerint nélkülem is otthon a lakás.
Akkor megint újabb várakozás indul. Egy hétig szerintem nem lesz gond. Ha utána is pontosan ugyanígy érez, nem tudom, mit tegyek.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Elég lehangoló, amikor szembesülök azzal, mennyire nem érez irántam semmit. Valami borzalmasan semmitmondó, látszik, hogy csupa udvariassági formulát erőltet magára.
És akkor jön, hogy valószínűleg hétvégné nem futunk össze (ja, mert a most még üres vasárnapjára is gőzerővel szervez valami programot, nehogy véletlenül összefussunk, amikor a mosott ruhákért megyek). Egyszerűen nem _akar_ engem többet látni.
Akkor meg minek mondogatja, hogy majd jövő héten? Valószínűleg lemondom, nem akarom sem látni, sem hallani. Egyszerűen megbénít, amikor észlelem, hogy teljesen szertefoszlott minden, amit irántam érzett. Belül ordítok a fájdalomtól, kívülre nem jut el semmi. Úgy érzem, kezdek Tőle távolodni. Valószínűleg Ő is ezt akarja. Hagyjam békén, felejtsem el, végezzünk az egésszel. Számára nincs értelme, nincs értelmem.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
És most már mindenféle segítséget elutasít. Saját magány, saját pszichológus.
Magát kell rendeznie, a kapcsolatunkat nem. Igaza van, az ugyanis nem létezik többé...
Ugyanakkor álíltja, hogy szuperül van, imádja a magányt. (Érdekelne, ez a magány a tőlem való magány, amibe más pasik beleférnek, vagy a totális, amikor csak magára figyel?) Akkor viszont nincs szüksége sem pszichológusra, sem gyógyulásra.
Talán azért csinálja ezt a szétköltözősdit, hogy megutáljam, és így könnyedén benne legyek a válásban?
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
A tegnapi este - ma hajnal mérlege:
- piszok jól éreztem magam PWR-rel
- jól becsiccsentettem (na jó, ő is )
- jót beszélgettünk
- segítettem egy isztambuli fiatal párnak albérletet keresni, elmagyaráztam nekik a szavak jelentését, miegymást
- füvet kunyerált tőlem egy külhoni fiatalember
- majd még egyszer, mert nem ismert meg (hm, ezek szerint mégis talált valamit?)
- egy ausztrál fiatalember hasist kunyerált tőlem
- később hamisítatlan kiejtéssel hosszú percekig magyarázott, amiből kb. minden huszadik szót értettem. De elégedett volt, többször megdicsért, majd eltávozott.
És még csak rosszul sem vagyok. Hm, hétvégén nagyon jó hely a Szóda. AKár egyedül is. Valami mindig történik.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Ma el kellene mennem a kimosott ruhákért. De nincs kedvem sem a semmitmondó módon megfogalmazott SMS-eit olvasni, sem az álvidám hangját hallani.
Tegnap is alig tudtam magam délutánra összekaparni, annyira nyakon vágott az érzelmek teljes hiánya.
Valahogy csak meg kellene beszélni vele, mikor nem lesz otthon, hogy akkor odamenjek. De ahhoz is kapcsolatba kell lépnem vele. 22-es csapdája, újból.
Valamikor pedig kell egy emailt is írnom Neki, leírva, hogy ne kínozzuk tovább egymást. (Illetve Ő kínoz engem, én totálisan érdektelen vagyok a számára). Csak akkor keressen, ha nem ilyen hangon beszél velem, nem kínosan válogatott szavakból állít össze semmitmondó üzeneteket. Ha mindenáron rúgni akar belém, inkább ne tegye. Kaptam már eleget.
Amennyiben úgy érzi, képes érzelmi színezetet is vinni a hangjába (felőlem a tükör előtt is gyakorolhatja), akkor szólhat. Ha egyáltalán akar velem beszélni.
Számomra a ''háát, beszélhetünk is egy pár szót, majd valamikor, amikor összefutunk'' azt jelenti, hogy nem akar látni sem.
És már rohadtul nem érdekel, hogy másképpen gondolkodnak a nők.
A KURVA ÉLETBE!!! Ennyit sem érdemlek meg?!? Hogy egyszer a büdös életben emberszámba vegyen, és egy rohadt eldöntendő kérdésre igen/nemmel feleljen?!? Ne vadítson már a hülye mondataival, nem vagyok gyerek, Őt is ismerem régóta, ne akarjon átverni.
Jó, sok mindenben mocskosul átverte a fejemet. Van, amiben egy éven keresztül. De akár hiszi, akár nem, van, amikor megérzem rajta, ha nem mond igazat.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Nagyon zavar, hogy a sok elvarratlan szál, hazugság, félrevezetés miatt haragszom Rá. De nem tudok mit csinálni: saját önértékelésemet ásnám alá, ha mindenben magamat okolnám.
Elviselhetetlen, hogy nem tudok Róla semmit, teljesen idegen. Azzá tette magát, elhidegült, ráadásul nem mond semmit arról, mit is csinál. Nem ígérte meg, hogy nem keres valakit helyettem (illetve azt ígérte, hogy igen, mert én azt a terelő választ igennek veszem). Nem tudom, voltaképpen milyen problémák is vannak velem. Jó, egyet tudok. És a másik? A szakításunk előtt nem sokkal is még arról volt szó (erről írt emailben), hogy rossz velem a szex, mert szar vagyok. Ez a gondok forrása. És milyen jó, hogy hazautazik, barátnővel megcsevegni a dolgokat. Amikor hazajött, sem mondta el az igazi okot. Egy kitörésem miatt mondta el, valójában nem szerelmes belém.
Akkor mi a jó francnak hazudott még emailben is?!? Ráadásul egy olyat, amitől teljesen magam alá kerültem. Három vagy négy beszélgetés után még mindig nem tudom, mi is a gond, mivel mindig más lett a baj (rövid, keskeny, rosszul csinálom, miegymás). Nos, ezeket megcáfolhatom, egyik sem igaz.
Akkor mi az igazság?!? Köszönöm, hogy jól érzed magad, Kedvesem, és azt is, hogy teljes jóérzeted mindössze némi lelkiismeretfurdalás árnyékolja be, amit azért le tudsz küzdeni. Örömmel tölt el, hogy ilyen sokat jelentek Neked, hogy az egyetlen érzés irántam némi lelkiismeret-furdalás. Az is csak a fő hazugsággal kapcsolatban, hogy nem mondta el korábban, mi a helyzet. A többi istentudja hány hazugság miatt nincs problémája. Az, hogy megalázott, mint férfi, nem probléma. Az, hogy kihajított a nagy semmi közepébe mindennemű információ nélkül, nem probléma. Az, hogy kvázi megígéri, hogy ha úgy hozza kedve, összejön valakivel, nem probléma.
Az a lényeg, hogy Ő jól van, isteni a magány. Nélkülem élet az élet.
De ha lehetne, azért megdögöljek?
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Az a röhej, hogy szerintem minden elvarratlan szálat, hazugságot, színéelést meg tudnánk beszélni, érteni és oldani - ha akarná.
De nem akar tőlem semmit. Teljesen idegen lettem, az ismerőseivel szebb hangon beszél, mint velem.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Vasárnap - bár eredetileg nem akartam - beszélgettünk. Isteni volt!
Szinte minden elvarratlan szálat elvarrt bennem. Igaz, nem mondhatom rá, hogy értem - viszont érzem, és ez talán jobb is.
Igaz, másoknak nem tudom elmagyarázni, mit miért tett, de őszintén szólva, leszarom. Kettőnk a fontos, nem az, hogy mások hogyan vélekednek minderről.
Hm... Van itt a fórumon valaki, akit személyesen ismerek. A menyasszonya ugyanis volt munkatársa feleségemnek.
Én itt fostam, mikor találja meg a hozzászólásaimat (a Nők, nőügyekbe is írt már), akkor megtudja a menyasszonya, tőle az összes munkatárs...
Erre kiderült, hogy ő is egyike azon keveseknek, akiknek beszélt. Hurrá! Nem kell fosni, lehet nyomni.
Elmesélte, hogy múlt héten a pasijával is találkozott. Kereste a fickó, hogy mi van vele. Erre: tényleg érdekel? Ha igen, üljünk össze, elmondom.
Összeültek, elmondta. A pasi félénk, visszahúzódó - amikor feleségem ''elhadarta'' monandóját, csak ült és mosolygott. Meg sem tudott szólalni.
Viszont nem is válaszolt semmit arra, hogy kimondta a srácnak: beleszeretett. Úgyhogy most várom a következő randijukat, amikor a srác reagál.
Viszont végérvényesen kiderült, hogy hóttszarul szeretkezek.
Most aztán itt a dilemma: gyakorolni kellene. De kivel? Vele nem lehet. Mással? Hm, odaállni egy csajhoz, felszedni, majd közvetlenül előtte közölni, hogy szarul csinálom, most gyakorlunk...
Meg ha nem is... Egyáltalán, csaljam meg? Rá is kérdeztem, érdekes választ kaptam: nem zavarna. Illetve... Egy kicsit valószínűleg.
Hm. Újabb kérdés. Vajon miért nem? Valószínűleg azért, mert annyit már nem jelentek Neki. Csak a tüske, ugyebár, hogy azt mondja ez a hülye pasi, szeret, erre félrekefél.
De ha nem leszek szuper, mit nyújthatok Neki, ha neadjisten mégis? Első összeborulás, örömködés, haverok/barátok kilapátolása az örömbuliról, majd utána... Háát, nem volt olyan jó, de annyira nem is rossz?
Veszek egy guminőt.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Ja, örömmel vettem észre, hogy a bennem felgyülemlett düh, méreg - amit egyébként egymás feére ki is borítottunk - egyáltalán nem ölte meg bennem a szerelmet. Pedig kezdtem ettől félni.
Úgy látszik, erős a kicsike. Megvan magában, akkor is, ha nem locsolom.
Remélem, nem azért, mert valami futógaz.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Furcsa dolog, főleg az furcsa, hogy a hölgyek többnyire nem értik meg: hiába rettenetes dolgokat kellene mondani, ha időben szól, nem fáj annyira. Normális embernél ilyenkor inkább azok az energiák törnek elő, melyekkel megoldást próbál találni. Jó, persze, hogy kis időre (másnap reggelig) maga alá rogy az ember...
Most, hogy szinte mindent elmondott nekem, amitől rongy embernek érezhetem magam, inkább jobban érzem magam, mint amikor még hittem, reménykedtem valamiféle csodában. Abban, hogy maradt Benne egy ici-pici szerelem.
Lányok! A tudás hatalom! Ha tudok, megoldást is tudok keresni. Fel tudom dolgozni.
Az ürességet, az ismeretlenben lebegést viszont nehéz elviselni... Nem vagyok én űrhajós.
Sipi
[Szerkesztve]Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Lassan öreg este van, edzés után visszaugrottam melóhelyre. Furcsa, mennyire megváltoztak a szokásaim. Most, ha esetleg neadjisten véletlenül netalántán abban a lakásban lennék, amit régebben otthonomnak hívtam, azzal a nőnemű lénnyel, aki régen a feleségem volt, és Őkelme azt mondja, kíván egy kis sört, lazán leugranék a sarki kocsmába, nem zavarna.
Időérzék, alvásigény, bioritmus - mind átállt.
Az más kérdés, hogy egyre nehezebben tudok kimászni az ágyból... De max. hajnali ötkor akkor is felébredek.
Sajnos, nincs semmi különleges. A PH! is viszonylag kihalt, legalábbis az engem éritntő témákban. Be kellene ugrani a Szódába. Bár lehet, néznének a nagy pakkomon. Viszont engem egyáltalán nem érdekel, hadd nézzenek.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Csak benéztem...
A tegnapi este / mai hajnal megint érdekes volt. Mármint nekem.
Mellém ült két külföldi fiú és egy thai lány. A fiúk backgammonoztak, a lány unatkozott.
Egyszer csak felfigyeltem (nehéz volt, kvázi velem szemben ültek), hogy már vagy egy perce próbálja meggyújtani a lány az öngyújtóját. Nem megy. Na mondom, most adjak tüzet? A két srác nem lesz vajon ideges?
Nem lettek. Vittem egy doboz gyufát, közöltem, hogy bocs, de nem bírom tovább nézni, majd vissza. Erre a leány utánam jött, leült, elkezdtünk beszélgetni. Hm, ahhoz képest, hogy lehet vagy 200 szó az angol szókincsem, egész jól elvagyok vele. Ja, és a nyelvtani szerkezetekkel sem szoktam túlzottan bíbelődni.
Vagy csak az angol ilyen primitív nyelv?
Mindenesetre az lett a vége, hogy egyszer csak elkezdett a leányzóból felfele jönni az, amit eddig elfogyasztott, úgyhogy elrohant a WC-be. Utána már nem ült vissza hozzám.
(Csak mosolygósan elköszönt, amikor elmentek.)
Viszont senki nem akart tőlem hasist venni. Szomorú.
Ja, lehet, hogy bezár a Szóda. Meg még egy pár belvárosi hely. Az idősebb (vagyis szenilis) lakók folyamatosan feljelentgetik őket. Beszélgettem erről a ''kidobóemberrel'', jó fej srác. Ja, a pultos srác meg nem ért pénzt a jeges-citromos szódámért. Hm, a vendége voltam.
Ennyire sármos vagyok? Bakker, még a fiúknak is bejövök.
SipiMont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
Aktív témák
- Autós topik
- Xiaomi 13T és 13T Pro - nincs tétlenkedés
- Samsung Galaxy S24 Ultra - ha működik, ne változtass!
- Autós topik látogatók beszélgetős, offolós topikja
- Mobilinternet EU-n kívül, eSIM adatcsomagok használata
- Milyen processzort vegyek?
- A Watch7-tel debütálhat a Samsung vércukormérője
- OLED TV topic
- Milyen légkondit a lakásba?
- Milyen autót vegyek?
- További aktív témák...
