Aktív témák
-
Sipi
addikt
Ez is csöcs, bár már messze jár.
Múlt év december 22-én kaptam meg a világmegváltó bírósági papírt. (S mondja valaki, hogy nincs a bíróságoknak humorérzéke. Ha a Posta üzemel, Karácsonykor kapom meg.)
Nnna, most úgyis a kezem és eszem ügyébe került a mellhez tartozó személy kedvenc játéka, tehát ezen be- és felindulva igyunk a két szép mellbimbóra!Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Affene, barátaimat fel kellene hívnom, keresnem, kopogtatnom. De annyira le vagyok, hogy nem bírom megtenni. Pedig szeretném, de most vámpírként szívnám el az ünnepi energiájukat.
Valahogy átvészelem ezt a pár napot, aztán fene tudja.Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Mea culpa, nem lenni százas, nem lenni szuperszónikus.
Kicsit még keresgélni, valahova elgurult a gyógyszerem...
Majd, majd, patópálosan. Pont ezért most ez sem izgat.
Mintha megint átalakulóban lennék. (Mondom mindig ezt, s leszek ugyanaz, ki voltam.)Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
What the God, whan bennem merész kimondás-kényszer, piahozta függés- és szómenés. Agyonrímelt szótöredékek, jönnek, jönnek, kiöntöm... Akinek kell, szedje bátran, no copyright. Mindenkié, ragyogjon a világ!
Lélektársaim részben vannak, hol ehhez, hol ahhoz a cseréphez csatlakoznak. Most az ork van felül, hívnom kell hörögve-társam, míg ő is el nem fekszik akadó nyelvvel.Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Aztakurva...
És mégrondább, de attól adatbázis-hiba jőne, fekete felhőbe burkolózva. Igen, kölcsönadnám neki.
''Porból vétettünk...'', mondja egy nagyokos. Akkor én UFO vagyok! Úgy látszik, egyedülálló anyagként létezem a Földön. A színes, szagos, fogható levegő! Csak itt, csak most, kb. 65 kiló még kapható! Igénytelenség esetén átlátszok, mint a rozsdás tejüveg. Hangom nem hallik, szagom nem szaglik. Ideális beszélgetőpartner - mindent hall, a szavait el lehet engedni fül melletti tájékon.
Meg a kib. k. ésatöbbi, az.Segíts magadon, Isten is megsegít. Segítek, erre bottal ver. Öregem, döntsd már el, melyik az alapigazság, mert így megzakkanok...
Jó kérdés: mint mozgó levegőbomba, nem nézek ki hülyén a rám rakódott töménytelen szarréteggel? Fene az aprólékosságomba: mire gyönyörűen lepucolnám szarban ázó fejem, jön az újabb méternyi anyag. Szarjam le én is, hogy leszarnak? Napersze, hadd hízzék. Ítéletnapkor szagom hallatán kitiltanak a gyülekezőhelyről.Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Nem belátható kereszteződés, meg kell állni.
Jobbra nézek. Semmi.
Padlógáz, hallom a sivítást. Jobbra nézek.
Piros.
Nem hiszem.
Újranézek. Újrapiros. Egyre nagyobb piros. Nem fékez. Gallytörővel minek? Úbazmegkurvaégbe!!!
Pörög, pörög, többször is. Nem kispályázunk. Kuss, majd sok ember. Sok marha mind visszatuszkol az ülésre, nem szabad mozogni. Aham, tűző napon bent megfulladni azt szabad. Még egy tunkoló. A piros német. Englis, spík englis, ja? Kiüvöltök, mint egyetlen angolfenomén: yes, we spek English. Navazz, ő meg nem. Pech. Akkor minek nyomod angolul, marha?
Jé, újabb alak, egy mentőstunkoló. Ez is visszatunkol az ülésre. Hát lássuk, hátha észreveszi, hogy bent 40 fok, sör egy szál se. Megpróbálja kinyitni a másik ajtót. Hehe, kis lüke, csak egy nyílik, abban lógok én. Azért elizmoznak ketten, de nem tudják kirugdosni sem.
Ajjaj, mekkora bögöly az utastérben, még megtalálja csípni! Ablakot le! Így ni! Szenvedj vele, vaze, görbe ajtón görbe ablak, le fog-e menni?
Hát le. Bögöly ki. Levegő végre be. Véletlenül ott kószáló mentő segédje vérnyomást mér.
Kérem a bal kart! (Na jó, épp az zsibbad, fáj, le akar esni. De tessék, játsszon vele.) Vérmér, jól elszorít, én is, a fogaimat. Miért is fájna?
Kiderült, tényleg ne is fájjon: apró megjegyzés, bocs, rossz helyre tettem, kicsit fentebb kell.
Háppersze, a mindenbe belenyugvó vértanú arcával, finom és elkárhozó mosollyal próbálom felemelni. Na, fél perc és sikerül, újra szorít. Megint élvezek. Megint elbassza.
Szerencsére jön a mentős fődoki, megmér. 110/60, csudajó, ennél csak magasabb szokott lenni. De akkor miért magyarázza, hogy ne hiperventilláljak? Leesett vérnyomással? Különben sem ventillálok, éppen a levegőért küzdök, nem akar bejönni.
Végül kiventillálnak az autóból, s mint rokkant vénembert, behurcolnak a mentőbe. Ajtó rámzár, nemlétező légkondi felzúg. Bent negyven fok.
Doki gyanúsan matat, majd infúziót kiált. Áhh, velem lehet beszélni, beszéljük meg, doki. Elvégre felnőttek vagyunk. Mint férfi a férfival.
''Azt akarja maga belém dugni? Attól én elájulok. Nem lehetne inkább egy sört?''
Nem lehet.
Azt a fukar mindenit! Cigit sem kaptam. Pedig a jobb zsebemben volt, az infúzió pedig a balban. Simán hozzáfért volna. Istenuccse, megkínálom őt is, ha kiturkálja belőlem. Gyors diagnózis: ha minden jól megy, ma nem iszik, nem eszik. Jajdejó, direkt nem ettem, mert ebédre mentünk. Inni is csak egy poharat. Izgalmas nap lesz...
Lassú haladás. Próbálom szórakoztatni a magukba süppedt mentősöket, de nincs humorérzékük. Próbálom hát a felszerelést nézegetni, de nehéz, mert szinte beleszögeltek az ágyba. Hála égnek nem tettek szemmagasságba tűt. Csak az ágy szélére valami hülye kapaszkodót. Egy nagyobb gödörnél kipróbáltam, de a kezemben maradt. Megnézem: na ja, valami lélegeztetőgép csöve. Mit keres ez itt?!?
Keszthely, te csodás. Eddig csak a kastélyt láttam, felejthető élmény, turistáknak való. Én most kórházat nézek! Tili-toli, végállomás. Átemelnek egy asztalra, ami úgy zajlik, hogy ők szurkolnak, míg vinnyogva átmászom. A mentős elmentében poénkodik: vágja meg magát, vérezzen! Segítek, ha kell, megvágom! Legalább egy horzsolást, naaaa!
Marha. Tűtől, késtől, vértől ájulok, egyébként is éppen kómába igyekszem, ez meg önként fel akar darabolni?
''Kérem az ezer forintot'' - térített magamhoz a 120 kilós madam hangja. A mentős sajnálkozott: ha nincs vér, nem sürgősségi, ergo ezer forint.
Háhá, bocs, itt van a TAJ-kártyám és a pénz is a farzsebemben, épp azon fekszem, és az infúzió is útban van.
Halk cuppanás, ahogy madam a 110 kilós műtősfiúnak intett, durr, oldalra vágott, már elő is vette. Fizettem.
A röntgenes hölgyet azért már sikerült mosolyra csalnom. Tekintve, hogy az aktuális tologatóm lelépett, volt rá időm. Fáradtnak tűnt, mintha nem a régi volna... Le is lépett hamar a röntgengépek hűvös magányába. Majd végre befutott a tologatós srác. Udvarias volt, nagyon. Udvariasan mondta, hogy nincs ágy, amin toljon. Udvariasan kérdezte, hogy megfelel-e a tolókocsi. S udvariasan nézte végig, míg belevánszorgok.
Húszméteres hosszú utunk visszafelé csupa izgalom. Kezem mozgatni nem nagyon tudom, tehát először a két leletet, majd az infúziómat yomja a kezembe, hogy tartsam. Aztán eltűnik. Egy gyerekbicaj jelenik meg a színen, dokibácsinak készítette a karbantartó. Most már klassz, minden csavar meghúzva. (Bocs, kicsit álljak félre a tolószékemmel, útban vagyok, nem fér el a bicaj.)
Valaki megsajnál, betol. Jéé, ez a doki lenne. Kicsit ideges, a tologatós aljamunka kimeríti és felbosszantja.
Vizsgálatom gyors és egyszerű. Kutya bajom, némi zúzódás, borogassam, kussoljak, ha mégsem tudok, visítsak. De még nem nyugodtam meg, az infúziónak csupán negyede csöpögött belém, s azt mondja, majd ha elfogy, kiveszik. Addig tartsam szépen.
Doki kiment, én utána. Minek lábatlankodjak egy töküres műtőben, a lassú lecsöpögést várva? Odakint megsajnált, na jó, nem kell végig ürülnie. Karom közben zsibbad, leeresztem. Benne az infúziós tasak. Doki másvalamit diktál, pilantás rám, pillantás visza, diktál. Megjegyzés: azt nem kéne így tartani, mert visszafolyik a csőbe a vér.
Lenéz. Jéé, tényleg, szép piros az infúzióm csöve. S az mind az enyém!
Ekkor elege lett, rájött, jobb, ha gyorsan megszabadul tőlem. Ágyra fel! Kezemből pöcök ki, doki elveszi, beszélget, lóbálja. Következő kép: doki sürgősen sikálja az infúzió végéből kicsorgott véremet.
Nem mondták neki, hogy az infúziót nem kéne így tartani?
Kint a laptop-tudományok atyja vár rám. Uzsgyi, autóba, s folytassuk hétvégi látogatásunkat!Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
-
Sipi
addikt
Nem emlékszem, mikor és hogyan, de elvesztettem magam. Képtelen vagyok az lenni, akire büszke voltam és felnéztem.
Úgy egy éve még megvolt, zsebrevágott kéz a kézben önmagammal, egyedi humor, kitekintés a fejemből.Mára csak kukucska.
Magyarázatot sem lelek. Mások elé állni nem merek, kis kretént tudok csak mutatni.
Ja, saját avatarom idején még megvoltam. Ennyire elittam az agyam?
Mont-joie! Saint Denis! Je trépasse si je faiblis!
Azt a fukar mindenit! Cigit sem kaptam. Pedig a jobb zsebemben volt, az infúzió pedig a balban. Simán hozzáfért volna. Istenuccse, megkínálom őt is, ha kiturkálja belőlem. Gyors diagnózis: ha minden jól megy, ma nem iszik, nem eszik. Jajdejó, direkt nem ettem, mert ebédre mentünk. Inni is csak egy poharat. Izgalmas nap lesz...
Aktív témák
- ThinkPad (NEM IdeaPad)
- OLED TV topic
- Kecskemét és környéke adok-veszek-beszélgetek
- Vicces képek
- Több stúdiót is bezár költségcsökkentésként a Microsoft Xbox részlege
- Megjött az Arctic Liquid Freezer AIO-k új nemzedéke
- Távcső topik
- Mobilhasználat külföldön
- Visszavonta az Intel és a Qualcomm Huawei-hez kiadott exportlicencét az USA
- Gaming notebook topik
- További aktív témák...
Állásajánlatok
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen