Új hozzászólás Aktív témák
-
Kalamona1
tag
nem olvastam teljesen végig a cikket. De egy részen megakadt a szemem amikor a lubuntunál mondod hogy 2 magos atom procin szépen ment a rendszer. Én két magos atomon 2gb rammal simán rendes ubuntut unity felülettel zokszó nélkül futtattam. Ezerszer gyorsabb reagálású volt mint az XP vagy ugyan ezen a hardveren egy Win7 (jelenleg az van rajta)
Mindentől féltjük azt, akit szeretünk, mert végső értelemben talán a halálra vagyunk féltékenyek. (Márai Sándor)
-
Kalamona1
tag
Simán megy minden. Ha jól emlékszek egy intel atom d525 ös van egy ASUS alaplapban passzív hűtéssel megoldva. Ehhez 2X1gb ddr2 800mhz kingmax ram. és egy 650gb WD hdd. Erre a gépre az első rendszer ami felment az egy ubuntu volt fél vagy egy évvel az unity megjelenése előtt. Simán gördülékenyen ment minden az összes effektet be lehetett rajta állítani még szét is cicomáztam a felszínét . Volt amikor teljesen átalakítottam MAC-esre mindent. Volt kocka effekt meg minden. Most nővérem használja a gépet. Ő kissé zárkózott az új rendszerektől ezért Win7 lett rá rakva. szerintem rossz ötlet volt. Gyorsabb és használhatóbb linuxal.
[ Szerkesztve ]
Mindentől féltjük azt, akit szeretünk, mert végső értelemben talán a halálra vagyunk féltékenyek. (Márai Sándor)
-
Kalamona1
tag
válasz stopperos #12 üzenetére
Az alaplapom egy ASUS AT5NM10-I most nem tudom hogy az nagy i vagy kicsi L betű a végén. Egy 1XPCI csatlakozó volt rajta és nem ionos kiszerelésű alaplap. Csak önmagában az atom volt benne.
Mindentől féltjük azt, akit szeretünk, mert végső értelemben talán a halálra vagyunk féltékenyek. (Márai Sándor)
-
Kalamona1
tag
válasz ígyvanferi #78 üzenetére
Ha akarsz egy vírus mentes (van vírus de nem számottevő) gördülékeny gépet akkor igen. Linuxhoz eleinte csak egy kis türelem kell mert nem minden úgy működik ahogy megszokta az ember és kicsit meg kell szokni. Ha meg valami nem megy csak udvariasan fel kell írni Ubuntu fórumra és ott segítenek ha tudnak. Csak udvariasan értelmesen kell velük beszélni. Link
Mindentől féltjük azt, akit szeretünk, mert végső értelemben talán a halálra vagyunk féltékenyek. (Márai Sándor)