Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • ddekany

    veterán

    válasz proci985 #50 üzenetére

    A nyelvekhez és a matekhez kb ugyan az kell? Nyelvekből gyenge vagyok az átlaghoz képest, matekben meg erős. Számorma eléggé más a kettő... Egy nyelv egy a történelem során kialakult valami, így tiszta káosz, értelmetlenül túlkomplikált, és persze ott a sok ezer szó amit valahogy be kéne magolni. A matematikában viszont szinte mindennek racionális oka van, és a feladatok megoldásához sokkal tisztábban logikai/absztrakciós készségre van szükség, nem csak kismillió óra ismétlésre meg memorizálásra. Nem tudom az agynak melyik része melyikben mit csinál, de minimum hogy más lelki alkat kell hozzá.

    [ Szerkesztve ]

  • justmemory

    senior tag

    válasz proci985 #50 üzenetére

    Nem gondoltam nemiségre, sokkal inkább egyéni affinitásra azzal, hogy persze sok minden tanulható.
    Ugyanakkor nem minden, és nem minden helyzetben, és ha még ráteszem azt is, hogy valakinek vagy van hozzá kedve vagy nincsen... Plusz nem mindenki ugyanolyan módszerekkel tudja megtanulni ugyanazt (hiába állna rá mondjuk az ő agya is), akkor egyértelműen látszik, hogy kb. minden ember mellé kellene egy mentor...

    Amit leírsz, az logikai alapon működik, a gyakorlatban viszont sajnos nem; már ami a való életet jelenti. És akkor bele lehet menni az agykutatásba is, hogy mikor milyen feladatok elvégzésekor milyen területek aktiválódnak és azok miként hatnak, stb., de ennek is van olyan része, ami lelki eredetű és kész. Ismertem olyat, aki nagyon jó volt valamiben, mégsem akarta csinálni. Mert megunta vagy elege lett egyéb más nehezítő körülményekből. És most elefánttal sem lehetne elvontatni, hogy "márpedig ezt fogod csinálni".

    Minden megváltoztatható, itt mindig az a kérdés, hogy milyen költsége van (nem csak pénzbeli!), és ahhoz milyen megtérülés várható. A háztartásbeli anya vajon a 3. gyerek mellett/2. gyerek után hajlandó lesz-e tanulni, fog-e tudni annyit és olyan hatékonysággal tanulni, milyen lesz a szakmában ténylegesen, hogyan fog szakmai tapasztalatokra szert tenni, "kivehető-e" a háztartásbeliségből ennyi időre, stb.? Automatizálni is lehet, igen, de nem mindent. Sőt, valójában elég keveset ahhoz képest, amit egy 2 gyerekes háztartás megkíván (tapasztalat...). Munkamegosztani is lehet; mondjuk a család arra rendezkedett be, hogy anya otthon lesz, apa GDP-t termel, de ehhez mondjuk este 6-ig dolgoznia kell, ezért is van kitalálva, hogy anya háztartásbeli. Kérdés: ezt a modellt mennyien fogják önszántukból felrúgni azért, hogy a két szülő dolgozik modell eléréséhez plusz terheket, és a gyerekekkel eltöltött kevesebb időt (anyát "ki kell képezni") bevállalják (a jól megszokott napi ritmus felrúgása mellett). És akkor ez simán csak ennél az egyszerű példánál maradva merült föl bennem. De vonatkozhat itt sok minden férfiakra is, stb. Rengeteg még szerintem az ismeretlen az egyenletben...

    attol, hogy bizonyos dolgok nehezen valtoztathatoak, attol meg lehet es kell is rajtuk dolgozni

    Ezzel maximálisan egyetértek azzal, hogy nem szabad félni kérdéseket (olykor kényeseket is) feltenni, főleg a megvalósíthatóságra vonatkozóan, mert szerintem minden dolog csak annyira lehet sikeres, amennyire a sikertelenségére vonatkozó kérdésekre sikerült válaszokat adni és megoldásokat találni. A világban ma rettenetesen nagy az egyenlőtlenség a megoszlások terén - pl. kevés a kétkezi munkaerő x országban/városban, míg máshol tombol a munkanélküliség. Ezeket kellene kiegyenlíteni és akkor szerintem közelebb lennénk ahhoz, hogy előrébb jussunk.

    --- Imprisoned, inside this mind... --- Joined at the soul with a pair of headphones ---

Új hozzászólás Aktív témák