Aktív témák

  • hcl

    félisten

    LOGOUT blog

    Drukkdrukk :)
    Meló, vagy ha az nincs, akkor próbálj meg valami értelmeset csinálni (akár elmenni egy kicsit önkéntesnek). Az általában segít. :) A lényeg a sikerélmény.

    "Anglia után nagy reményekkel költöztünk haza, hogy megpróbáljunk normális életet élni a saját hazánkban."
    Itt sajnos azt helyből nem lehet :(

    [ Szerkesztve ]

    Mutogatni való hater díszpinty

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz hcl #1 üzenetére

    Köszönöm! Az írásban említett pénteki interjú végül sikeres lett. Legalább ennyivel beljebb lettem.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • kenwood

    veterán

    Mindig irigykedve hallgatom azokat a sztorikat, amikor egy szakitas miatt szomorkodik valaki.
    Azok az emberek, akik akkor szulettek,amikor utoljara hallottam egy notol a "szeretlek" szot, mar felnottek.
    Nem mondom, hogy ez igy jo,vagy normalis, de azert sikerult osszeomlas nelkul kezelnem a szitut eddig.

    Mi kell az alaplapba? Procibol egy, Rambo 2. <> Egyetlen vizmolekulaban tobb hidrogen atom van,mint ahany csillag az egesz naprendszerben

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz kenwood #3 üzenetére

    Mint említettem is, mindenki mástól omlik össze. Esetemben nem szeretethiányról van szó, de kapcsolatfüggésről sem. Azonnal lennének lehetőségeim a "pótlásra". Az én esetemben az adott személy elengedése ütközik falakba.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • cowboy_bebop

    őstag

    válasz kenwood #3 üzenetére

    De itt sztem. nem az a lényeg h. szakítás miatt szomorkodik az ember; hanem az, h. egy bárkivel megtörténő eseménynél érzi az ember h. abnormálisan éli meg. Egyébként örülök neked h. így éled meg ezeket, egyébként ez lenne a teljesen normális, de sajnos vannak ilyen "elcseszett" emberek. :)

    RubbishBin: neked pedig kitartást! :R

    [ Szerkesztve ]

  • Eastman

    őstag

    Jobbulást kívánok!

    https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

  • bartos96

    tag

    Az a fontos, hogy legyen valami ami leköt fejben és ne rá gondolj, valami ami eltereli a gondolataidat róla. Ebbe a munka azért elég sok időt elvesz, de jó mellé valami hobbi is mint pl az edzés vagy bármi más. A háziállat is sokat tud segíteni. Foglalkozni is kell vele és egy kutya hálás is érte.

  • nemszabad

    tag

    válasz RubbishBin #2 üzenetére

    Remek hír!
    Ha már edzés: nem írod ugyan, milyen jellegű, de ha body jellegű súlyzós, esetleg erőemelés, próbáld ki a HST rendszert. Folyamatosan fenntartja az érdeklődést, folyamatosan változik, végig a meghatározott célok lebegnek a szemed előtt - legalábbis én így voltam. Így a klasszikus osztott helyett ez érdekes, izgalmas, nem fog unalomba fulladni, ami esetedben most nagyon fontos!
    Sok sikert a továbbiakhoz!

  • hcl

    félisten

    LOGOUT blog

    válasz RubbishBin #2 üzenetére

    :R

    @nemszabad is jól mondja!

    @kenwood : Na 4 évtized alatt én is annyira jöttem rá, hogy érdemesebb békén hagyni mindenki, és elérni, hogy engem is békén hagyjanak :D

    [ Szerkesztve ]

    Mutogatni való hater díszpinty

  • celeron

    senior tag

    Először is: jobbulást barátom!
    Másodszor, csak nekem tűnik fel ez a nagyon nagy lelki erő amivel rendelkezel?

    Ő még szerelmesebbnek is látszott mint én, így kikapcsolva az önvédelmi mechanizmusomat, megadtam magam.

    Megadni magad és beleoldódni egy kapcsolatba 100%-ra a lehető legnagyobb erő szerintem (mondom azért is mert az Én poklom a kapcsolódásra való, és így megadásra való képtelenség). Én nagyon irigyellek.

    Mivel nekem a boldogság mindennél fontosabb, ezért belementem. Felmondtam az eddigi legjobb munkámat és az albérletemet, és hátrahagytam a szerető családot és barátokat.

    Ha jól értem akkor a boldogság ebben a párkapcsolatodban volt fellelhető, és nem volt megtalálható a szerető családban, a barátokban, és életed eddigi legjobb munkájában?

    A három történetben ugyanaz a közös: nem tudom kezelni mentálisan. És hogy egy kis poént is vigyek bele, életemben először tudok azonosulni Lewis Hamilton-nal. Csak engem nem Nicole tett tönkre.

    Szerintem nagyon is tudod kezelni, sőt. Viszont eléggé ellentmondásos hogy "nem Nikol" tönkretett, holott pár sorral feljebb Te döntöttél úgy hogy sebezhetővé válasz egy kapcsolatért. (ismét irigy vagyok)

    Mi a jobb?
    Szerelembe esni egy lánnyal, megadni magad neki akivel repülni tudtok együtt, és vállalni a megszeliditésből fakadó risk-et hogy valamelyikőtök meghal/elmegy egy másik emberrel/kidob/stb stb.

    Vagy:
    Szerelembe esni egy lánnyal nem tenni semmit, és így nem tapasztalni, nem növekedni, nem alakítani ki lehetőségeket magad számára?

    Én gratulálok, légy büszke magadra!

    Feldmár Andrásnak van egy jó írása ami a következő sztorin alapszik:
    Oroszlánok elől futsz elérsz egy szakadékhoz ahol van egy inda, elkezdesz lefelé mászni viszont észreveszed hogy alattad is oroszlánok várnak.
    Feletted is alattad is veszély, te lógsz egy indán, amit egy egér elkezd rágni.
    Megrettensz, körülnézel és észreveszed hogy egy szamóca lóg ki a sziklák közül.
    Elveszed-e a szamócát vagy sem?

    Ez szerintem nagyon fontos üzenet jelen kontextusban. Te elvetted a szamócát, jól tetted :)

    [ Szerkesztve ]

  • Chaser

    titán

    menj el egy építkezésre dolgozni, majd kimelózod a nagyját és még pénzed is lesz
    ha az sem segít, valami keményebb küzdősportra is elmehetsz mellette, ott majd kiverik belőled a bajt ;]
    vitzen' kívül

    _tejesen'® joálapotpan'™_-_Hamarosan a hiányból is hiány lesz...by Samus

  • Xaels

    félisten

    Meg tudlak érteni, én a gyerekeim miatt vagyok sokszor hasonló helyzetben, ma is könnyes szemmel ébredtem. Nem ők tehetnek a helyzetről, a felelősöket meg pokolra kívánom minden nap és tomboló harag van bennem amit zenehallgatással és motorozással tartok féken illetve kockulok, befordulok és igyekszem nem bántani szavakkal, érzésekkel azokat akik még mellettem vannak. A világ felé mást mutatok mint ami valójában a lelkemben van, szétszakadok de élek és előbb-utóbb talpra állok.

    PSN ID: Lord_Machine_X /// SYMPHONIC POSTAPOCALYPTIC REINDEER-GRINDING CHRIST-ABUSING EXTREME WAR PAGAN FENNOSCANDIAN METAL

  • rezessanyi

    csendes tag

    nos a rövid leírásod alapján a hölgy egy kicsit mintha narcisztikusnak tűnne. Te pedig jó eséllyel empata vagy, és folyamatosan belefutsz az ilyen "csajokba". Elsőnek a határaidat kellene tisztáznod, a nemet mondás képességét, mert így ciklikusan bevonzod a mérgező embereket, nem csak a párkapcsolatokban hanem pl a munkahelyen is. értelemszerűen újabb összeomlás és újabb depresszív élet következésével minden ilyen kör után.

  • Eastman

    őstag

    válasz rezessanyi #14 üzenetére

    Nos rövid leírás alapján ezt képtelenség megállapítani. Viszont valakire rásütni a nárcisztikus bélyeget, arra alkalmas egy ilyen és hasonló mondat.

    https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

  • Elims

    veterán

    Sziasztok!

    Ismerem a helyzetet.Kb.23-24 évvel ezelőtt én is átmentem hasonlón.Ezt az érzést egyetlen dolog tompítja,semmi más!!Kipróbáltam nagyon sok mindent......,de az időn kivül nincs jobb orvosság.
    Addig pedig próbáld meg magad vmivel lefoglalni ahogy írják többen.Bármit csinálsz ez mindig benned lesz,vmelyest el tudja venni a figyelmed,de az "idő" lesz az igazi megoldás.
    A gyúrás,coop playstation,keményebb munka,stb. nem rossz,de az igazi az "idő" múlása lesz.
    Nagyon fontos,hogy tarts ki!!!!!!!!!
    Ne add fel semmiképp!!!! Buziságnak tartom,mert nem mindenre érvényes,de a te helyzetedre igen:
    "Ami nem öl meg az megerősít."

    Ne add fel!! :-)

  • Eastman

    őstag

    válasz Elims #16 üzenetére

    "Ami nem öl meg az megerősít."

    ...kivéve a medvét. A medve az megöl.

    https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

  • mephi666

    nagyúr

    2002-2003ban volt egy 9hónapos kapcsolatom, ami miatt évekig szenvedtem... sőt évek múlva is volt, hogy visszajöttek a dolgok és lezúztak... ezt kb 5-6 év volt teljesen kiheverni és lezárni... azért volt nagyon nehéz, mert ezt egyedül én csesztem el: életre szóló lecke volt :K (másik nővel megismerkedtem és szakítottam vele, mielőtt az a kapcsolat elindulhatott volna... 1hónap múlva rájöttem, mekkora idióta voltam, próbáltam mindent visszacsinálni, de már késő volt)

    a többi pedig?
    2004-2007-ig volt egy hosszabb kapcsolatom, eljegyzés, összeköltözés, végül azzal zárult hogy megcsalt, én pedig továbbléptem... akkor vettem lakást 2008 elején: lekötött 1-2 hónapig az intézés, majd felújítás és ide már új nővel költöztem :) ...a megcsalás egy akkora rúgás volt, hogy szinte azonnal túlléptem rajta
    2008-2009: új nő, eljegyzés volt itt is, 2009 végén egyik napról a másikra elköltözött egy vasárnap reggel... ezt kb annyi volt kiheverni, hogy lementem a boltba egy doboz barna szofiért és 2 nap múlva amikor bl-meccsre pattinthattam egy sört, már nem is érdekelt :) (iszonyúan lekorlátozott rengeteg dologban és ennyi idő alatt beláttam, hogy sokkal jobb lesz mindkettőnknek külön)
    2009-2011: az előző után új barátnő, minden jónak tűnt és ő is egyik napról a másikra elköltözött, mert "még élni, bulizni akar" (én ekkor 28 voltam, ő 23) ...ez a szakítás pár hétre rendesen a padlóra tett ...akkor léptem rajta túl, amikor valami cuccáért még eljött és úgy nézett ki, mint valami kifent p*csa :DDD

    ezután a nő után tekerjük vissza az időt 2003-ig: aki miatt dobtam az első komoly kapcsolatot, az ő anyjának van egy húga (féltestvér, nagy korkülönbséggel) ...aki történetesen az 1. exmenyasszonyom legjobb barátnője (volt) és 2004től kezdve személyesen is ismertem, mert egy suliba jártunk ...írogattunk néha egymásnak, iszogattunk is párszor barátilag... 2011 végén félig kifelé volt már egy rossz kapcsolatból és 1-2 hetente összeültünk hétvégente kocsmázgatni és beszélgetni :) meg se fordult a fejünkben, hogy majd egyszer több lehetne közöttünk, majd egy jobban sikerült este mégis lett: lassan 10 éve együtt vagyunk, 7 éve vagyunk házasok és 5 éves lesz a fiunk :)

    ui: nekem ami legjobban bevált, ha a lehető leghamarabb a legmélyebbre lemerülök a gyászban... kis alkohol se árt, hogy még erősebb legyen a hatás... elő kell szedni minden emléket és lemenni annyira, ahonnan csak felfelé van út :K ha érzed magadban, hogy ezt kibírtad, akkor ez erőt fog adni a továbblépéshez

    [ Szerkesztve ]

    "Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

  • Timer

    veterán

    Ne aggódj, lesz ez még sz@rabb is. De tényleg. Bár most hiába írom le, egyszer Te is azt fogod érezni, hogy felesleges az ilyen dolgokba ennyi energiát rakni. Lelkizős típus vagyok én is, a problémát kielemezni, megoldani szeretem és nem dobni rá egy adag földet, de az a helyzet, hogy sok olyan szituáció adódik, ami egyszerűen nem éri meg a mélyebb elemzést, az önmarcangolást, a plusz energiák betolását. Egyszerűen és elegánsan le kell sz@rni magasról, és ehhez a dacból tudsz energiát meríteni. Tapasztalatból beszélek (sajnos), rúgott már belém úgy nő, hogy azt szerintem az életben nem dolgozom fel, a teljes világom összetört, az addig vakon és kérdések nélkül követett értékrendszerem egycsapásra elértéktelenedett, és kábé másfél évem ment rá arra, hogy egyáltalán valamelyest túllépjek a dolgon, ha nem kettő. Egyszer aztán úgy ébredtem, hogy tudod mit, egy köcsög vagy, ennyit érdemelsz viszonzásképp is, sz@rok én már rád. Utána kezdtem el újra kiegyensúlyozott lenni, javaslom a módszer megfontolását Neked is. Néha feltör belőlem, talán nincs olyan hónap, hogy legalább egyszer ne gondolnék erre (pedig 10 éves a sztori), de már csak egy magamban elmormolt "b@szdtemegazanyád" elég ahhoz, hogy legyintve lépjek is tovább. Inkább azon baszom fel magam már egy ideje, hogyan lehettem annyira naív és nyitott (mint Te), hogy nem vettem észre, mi is megy a hátam mögött. Ez persze gyanakvó sz@r emberré tett bizonyos szinten, de azt hiszem, normális embert csak egyszer ültetnek fel, utána már résen lesz. Szerintem itt két út van: vagy maradsz, aki most vagy, és minden jöttment idióta beléd törli a lábát, vagy felveszed a kesztyűt, és a - szerintem - alapvetően jó szándékú, jóhiszemű neveltetésedet sutba dobva (vagy minimum egy nagyon erős kritikai szűrőt elé biggyesztve) gyanakodva állsz a világhoz.

    Amúgy meg, egymagad se biztos, hogy olyan rossz élni, csak az ember elhiszi a társadalmi dogmákat, amit belenevelnek, hogy csak családdal és gyerekkel teljes az élet. Bizonyára így is van, csak nem mindegy, milyen áron éred ezt el. A lelki öncsonkítás, öntorzítás, visszatérő önmarcangolás egészen biztosan nagyobb ár ezért, mint amennyit ér.

    Erőt és kitartást!

    [ Szerkesztve ]

  • PDA_FAN

    tag

    Sajnos nagyot változott a világ a 30-40 évvel ezelőttihez képest. A nők többsége humán erőforrásként kezeli a férfiakat. Sokan szükséges rosszként tekintenek rájuk, mint akiket el kell viselni ahhoz, hogy a nagy álom, a gyerek összejöjjön. Utána már csak annyira fontosak, amennyire a családfenntartáshoz szükségesek.

  • Eastman

    őstag

    válasz PDA_FAN #20 üzenetére

    +1

    A hófehér mennyegzőt ne felejtsd ki a felsorolásból...

    (Régi vesszőparipám; érdemes itt végigpörgetni a találatokat, csekkolni azt, hogy hány PR anyagon látható vőlegény is. Elenyésző a számuk. Mivel az esküvő a "menyasszony nagy napja". :U )

    [ Szerkesztve ]

    https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

  • Eastman

    őstag

    válasz PDA_FAN #20 üzenetére

    (Egy-egy vidéki rendezvény beharangozóján még nyomokban látható férfi. Még.)

    Mindenben alátámasztom azt amit leírtál.

    https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

  • LanyUs

    senior tag

    Pedig meg kell tanulni elengedni a múltat... Erre van egy vicces mondás:
    "Ha mindig hátra nézel, seggel mész a jövőbe!" -végeredményben igaz! :)

    A napi rossz kedvet kiválóan csillapítja egy légszomjas, totál szétcsapó futás, esetleg hányásig is lehet fokozni vagy éppen határáig. Endorfin bomba + formában is tart... Gratulálok az új munkához!

    Ha lesznek majd gyerekek és elkezdődik a felelősséget vállalt élet + az életen át tartó törődés, aggódás -> akkor jönnek majd az "igazi" problémák. Természetesen akkoriban én is úgy éreztem, hogy a szakítás a vég, de idővel egyrészt csillapodott, másrészt az azóta felmerült problémák már erősen átértékelték a 10-15 évvel ezelőtti történések jelentőségét.

    Kitartást és Minden jót! :R

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz PDA_FAN #20 üzenetére

    És én erre egyébként rá is jöttem, a három egyedülálló évem alatt. Csak aztán jött a csillogó szemével, szerelmet vallott, gyerekekről beszélt, és én elhittem hogy ő más. Aztán szürreálisan gyorsan ledobott cipő lettem megint.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • Obi-1

    őstag

    Jobbulást kívánok!
    Egy szakítás egyáltalán nem apróság, semmi okod magyarázkodni amiatt, hogy úgy érzed, tönkremész. Mások is írták előbb, hogy ez igazából a normális reakció.
    A sportot én is javaslom, én pár hete a Mark Lauren féle saját testsúlyos edzéstervet csinálom, azt is tudom javasolni.
    Nekem már a korona miatti szociális megvonás is tüneteket okoz, amelyekkel együtt kell élnem. Külföldön a családon kívül nincs senkim, sokszor nagyon magányosnak érzem magam. A munkahelyre sem járunk be másfél éve a korona miatt.

    Only a Sith deals in absolutes.

  • mephi666

    nagyúr

    válasz RubbishBin #26 üzenetére

    ez ilyen: volt 2003-2004 közt egy tucat rövidebb-hosszabb kapcsolatom az 1 hetestől a 3-4 hónaposig és találkoztam ilyen "nagyon szerelmes vagyok (amíg nem jön jobb parti)" nőkkel is :D ...bosszantott, de gyorsan túl tudtam lépni rajtuk, már fel sem tudnám sorolni a neveiket sem... "aki ennyire tart, nehogy már amiatt kínlódjak: b*sszunk be azért rendesen és lépjünk tovább" ...kb ez volt a felfogásom... ja és ami fontos: merni kell belevágni a következőbe, úgy hogy lezártad magadban a korábbit és minden bizalmat megadsz az újnak :K a bizalom nálam kezdésnél ugyanúgy járt mindenkinek, de elég volt egyszer elszúrni, onnantól annyi

    #27: ez is vicces... valakinek a szociális megvonás a probléma, én viszont simán elvoltam... nekem a vissza-szocializálódás a nehéz... fizikailag rosszul érzem magam tömegben, vagy ha várakozni kell valahol :) a 2 hét karantén is nekem kb nyaralás volt... szigorítások alatt pedig szépen el tudtam tervezni minden városi utat, bevásárlást, orvost... boltban nem töltöttem felesleges időt, orvoshoz időpontra kellett menni, kisebb csoportosulások voltak mindenhol :K

    [ Szerkesztve ]

    "Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

  • Obi-1

    őstag

    válasz Eastman #15 üzenetére

    Szerintem nem lőtt mellé, a hölgy aspergeres. A külvilág felé így narcisztikusnak tűnik. Az aspergeres "használja" az embereket, nem mutat empátiát.

    Only a Sith deals in absolutes.

  • steveke77

    csendes tag

    válasz RubbishBin #4 üzenetére

    Az antidepresszáns, SSRI, mind altering, mood altering gyógyszercsoportot kerüld el, akármi is lesz. A depresszió természetes jelenség, kémiai úton nem megoldható, mintha pokrócot dobnának tábortűzre, előbb utóbb átégeti.
    Az élet egy megtapasztalás, időnként kellemetlen. Hagyd jönni ami jön és menni ami megy. Mint amikor valami patakba nyúl és körbefolyja a kezét a víz, anélkül hogy megpróbálna egy marék vizet visszatartani. Sok szerencsét.

  • bkercso

    nagyúr

    Először is én is gyógyulást kívánok! És, hogy valóban tudjon segíteni a szakember.

    A B-vitamin-hiányra figyelj depressziókor, mert az is mélyíteni tudja (akár önmagában ki is tudja váltani)! Egyik jele, hogy a körmökről visszahúzódik a körömágynál a vékony bőrréteg.

    Amúgy az a sejtésem, hogy ez nem a szakítástól van, csak az hozza elő. Lehet valami a múltban, amit nem sikerült feldolgozni... A durva az, hogy ez akár a szüleid vagy nagyszüleid múltjában is lehet, mert transzgenetikusan is át tudnak öröklődni szorongások, rettegések, fóbiák stb. Orvos-Tóth Noémi egyik könyvében olvastam erről, talán az Örökölt sors címűben.
    Megdöbbentő eseteket ír le! Az egyik páciense színész volt, de rettegett, amikor közönség elé állt. Megsemmisüléstől való mély rettegés fogta el. Egyszer egy álmában a tengerparton valami fésűs kagylót és tengeli csillagot látott. Amikor lerajzolta a pszichológunak, akkor vette csak észre ő is, hogy zsidócsillag és börtönrécs az erős képi áthallás. Utána nyomozta, ki, hogy zsidó felmenőjét már falhoz állítotték, amikor az oroszok felszabadították a tábort. Ő nem is tudta előtte, hogy van zsidó rokona.
    De a pókfóbia is transzgenetikus, ahogy ~2 éve feltárták.

    Arra is érdemes törekedni, hogy nem fertőzés okozta betegséget ne gyógyszeresen "oldj meg" hosszútávon, hanem járj a végére az okának.

    [ Szerkesztve ]

    Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Obi-1 #29 üzenetére

    Gyakran én is próbálom az aspergerre "kenni". Amikor kiköltöztetett, azt mondta mindenben segít. Most a legfőbb érve a szakítás mellett az az, hogy nem volt már energiája a munkaközvetítőbe járkálni velem és ügyeket intézni, mert teljesen lefárad lelkileg az ilyen helyektől. És ő pedig olyan valakit szeretne, akiről nem kell gondoskodni, hanem róla vesz le terheket... Kimenetelem előtt ezeket mind magától ajánlotta fel, és sürgetett hogy menjek. Nem tudom, de nekem ez nem teljesen normális dolog. Szólhatott is volna, sok mindent intézhettem volna egyedül is, de én közös "programnak" éltem meg. De ő megvárta ameddig teljesen kifárad, amit a végén már láttam is rajta, de késő volt.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • Fiery

    veterán

    Olyan nincs, hogy "kiköltöztetett". A Te döntésed volt.

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Fiery #33 üzenetére

    Tulajdonképpen ez igaz, de ő cserkészett be, ő vallott először szerelmet. Amikor a kiküldetésből jöttem haza, úgy váltunk el hogy ez egy szép emlék marad és sok sikert kívántunk egymásnak. Aztán messengeren továbbhódított, és addig forgatta a dolgokat hogy a tervezett decemberi hazaköltözése helyett én költözzek ki azonnal. Emiatt fogalmaztam így, mert úgy éltem meg. Persze nem erőszak volt, csak hihetetlenül kellettem, szóval ezèrt nehéz most.

    [ Szerkesztve ]

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • Fiery

    veterán

    válasz steveke77 #30 üzenetére

    Igen, de a (felelősségteljes) pszichiáterek mégsem véletlenül írnak fel ilyeneket a nagyon mély depresszióban lévő páciensek részére. Rövidtávon megakadályozhat egy katasztrófát, de persze közben dolgozni kell azon, hogy a valódi, mélyben szunnyadó problémák feltárásra kerüljenek. Ha pedig valaki elindul az úton, elkezd jobban lenni, akkor fokozatosan el lehet hagyni a "mankót".

  • Fiery

    veterán

    válasz RubbishBin #34 üzenetére

    Oké, de inkább azt forgasd meg magadban kicsit, hogy miért nem fogtál gyanút. Valami miatt nagyon imponált az, hogy egy nő Téged akar becserkészni. Simán a sarokba dobtad a kezedben lévő vörös zászlókat, ahelyett, hogy odafigyelve, a megfelelő pontokon felemeled őket, egymás után. Ez is fura, az is gyanús, emez is bizarr. Stb. stb.

  • PuMbA

    titán

    válasz steveke77 #30 üzenetére

    Helyzet válogatja. Gyógyszer nélkül nekem nem sikerült a dolog, előtte több évig anélkül jártam pszichológushoz. Most pár hónappal több, mint 1 éve szedek 10mg Escitil-t, a javulásom megindult. 1,5 hónapja már csak 5mg-on vagyok és jobban érzem magam, mint 10mg-on kezdéskor. Jövő év elején lesz elhagyás, ha így halad a dolog :)

    bkercso: "Amúgy az a sejtésem, hogy ez nem a szakítástól van, csak az hozza elő. " :K

    [ Szerkesztve ]

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz bkercso #31 üzenetére

    Szerintem sem igazán a szakítás miatt lehet. Ezért szeretném szakember segítségét kérni.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Fiery #36 üzenetére

    Mert megszerelmesedtem, és nem menekülni akartam hanem csiszolni a dolgokon. Mesélt ő az asperger nehézségeiről már előtte is, de az nem volt köztük hogy kidob a fenébe amikor lent van. Nemrég még ő köszönte meg hogy elfogadom a pénteki mélypontjait, és azt mondta majd akkor hiszi el hogy tényleg kibírom, ha ott leszek 2 hónap múlva is. Szóval én tudtam előre hogy problémás, és igyekeztem megértő párja lenni.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • Chaser

    titán

    válasz RubbishBin #34 üzenetére

    mert a lányok is ugyanazt akarják mint mi, csak megpróbálják az egészet nagyon jól álcázni..
    de ha te azt megtudnád hogy miket terveznek, soha többet nem mondanád magad perverznek, perverznek..

    akb- monokinis lányok

    csak úgy eszembe jutott, a leányzó szépen döntött helyetted, te meg hagytad magad ( : - kettőn áll az a bizonyos vásár ugye -
    de! lehet teljesen komolyan gondolta, hosszabb távon is
    ugyanakkor más valamiről tudni mint átélni azt
    valószínűleg utólag szembesült vele mit vállalt és túl soknak érezte - én is voltam hasonló helyzetben, tudtam az x dologról, de akkor még nem éltem át gyakorlatban mit jelent majd -

    ha rám hallgatsz nem gyógyszerezel
    kis sör - b6 vitamin -
    ilyesmi zenék
    komoly fizikai meló és küzdősport - nem viccből mondtam -
    életemben egyszer kellett nyugtatót szednem - 3 évig kellett volna, 3-4 hónap után eldobtam persze a qrvanyjába'..doki nénivel elején közöltem max addig szedem, nem is ellenkezett, pontosan tudja ha valakiben ott az akarat az mire képes...és ha valakiben nincs ott az is mire képes -
    ezektől az állami hülyeségektől meg nagy csodát ne várj
    először én is odamentem, megállapította a néni hogy depresziós vagyok - nyilván b+, ha ellopnák 3m+ ft-odat te is az lennél ( : pláne ha majdnem minden pénzed és még vállalkozó is leszel ezek mellett -
    szóval sör - módjával - , sok banán - de ne együtt, ha habosat foschol az nem fog kihozni a depresszióból ( : -

    szerk:
    akb-től még a normáis vagyok című nótát is ajánlom ( :
    szinte minden emberi hülyeségre van egy jó nótájuk
    az egyetlen banda akinél nem zavar hogy kissé vulgárisak és néha közönségesek...sőt, kifejezetten jól áll nekik - illetve állt, már nem tolják a szekeret
    "Hagyjál már a gyógyszerekkel elfáradtam mára
    Engedjetek aludni a pihe puha ágyba
    De miért gondolod, hogy te vagy itt a doktor
    Szado-mazo öltözékben kezedben az ostor
    Az a baj, hogy te is olyan hülye vagy mint én
    Csak ott ülsz az asztal másik végén"
    ( :

    [ Szerkesztve ]

    _tejesen'® joálapotpan'™_-_Hamarosan a hiányból is hiány lesz...by Samus

  • bkercso

    nagyúr

    válasz RubbishBin #39 üzenetére

    "Egészséges párkapcsolata csak két egészséges embernek lehet." (Nem tuom, ki mondta, de hangzatos.)

    Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

  • bLaCkDoGoNe

    veterán

    Hát nem irigyellek, ismerős szituáció.

    Nekem is a sport volt az, ami valamennyire segített, de az sem 100%-os megoldás; jobbat viszont egyelőre nem találtam, pedig már volt rá pár évem...

    "«Fuck does Cuno care?» The boy turns to you. (He doesn't care.)" [+] "The parasite makes nothing for itself. Its only tools are taxes and tithes meant to trick you into offering what it has not earned. In Rapture we keep what is ours." [+] 

  • Trewerr

    csendes tag

    válasz RubbishBin #39 üzenetére

    @celeron - Feldmár András figyelmeztetett a hamis metaforák veszélyességére is. Ez az oroszlános sztori is az, hiszen 3 év eltelt (a legutóbbi kapcsolata óta eltelt gyászidőszak után), és jó munkája volt, tehát nem üldözték oroszlánok, meg egér sem rágcsálta a kötelet. Tulajdonképpen választhatott az eperből meg a szamócából, de fölbukkant egy ananász is, ami kockázatosabb, de élménytelibb, hiszen itthon ritkább... (Ez is egy metafora, nem biztos, hogy jobb; a megszokott gyümölcsök a jó munka, meg az itthoni rendezett körülmények. Az egzotikus gyümölcs pedig a váratlan fejlemény, és végül ez utóbbit választotta RubbishBin, hiszen számára ez volt az a választás, amelyhez szerintem a szíve vezette.)

    A talán jobb, ideillőbb jelenségtani leírás inkább Popper Péteré, ugyanis szerinte csomószor előfordul, hogy az emberek nem egymásba szerelmesek, hanem saját vágyfantáziájukba, amelyet aztán rávetítenek a másikra; és később meg jön csodálkozás, hogy nem felelnek meg egymás elvárásának... Pl. a leányzó "doktort" keresett a "bajára" (ami nem egy baj, hanem egy ember által kitalált címke a sok közül!), de kiderült rólad, hogy "aspergeres mellékhatásait majd jól tudja kezelni melletted"...

    Visszatérve Feldmárhoz, ő nem szereti, és azóta már én sem, hogy egy embert címkéznek. Ki címkézte a lányt aspergeresnek, és a lány miért fogadta el?! Ugyanis én is ki tudok találni címkéket, és ha elolvasom a DSM-5-öt, a "nemzetközi betegséghatározót", bármelyik emberre tudok én magam is címkét ragasztani. És ha az a szerencsétlen el is fogadja az én címkémet, már hatalmat is gyakorlok felette... Mondjuk én nem vagyok veszélyes, hanem a pszichiáter (hatalmas, hódolatos tisztelet a kivételnek), azaz "szakember", akinek papírja van arról, hogy megfelelően tud emberekre címkéket aggatni.

    Az "aspergerrel" akkor címkéznek egyébként valakit a Wiki szerint, ha az az illető nehezen akarja/tudja érzelmeit kifejezni, szokásokat alakít ki, amikhez nagyon ragaszkodik, rázza a kezeit stb.

    Azzal kezded írásod, hogy az az "elméd elleni harcról fog szólni". Jézusom, belegondoltál, amit írsz? Ez is valójában egy metafora! Kicsoda az elméd, és ki harcol ellene? Ketten vagytok a valóságban?! Szerintem és Feldmár szerint sem (biztos).

    Amit megtanultam, hogy vannak csak-megélendő-megélhető, valamint megoldható-megoldandó jelenségek, dolgok az életben. Az írásod is rávilágított (legalábbis szerintem), ezt írod, hogy "szeretett apám halálát erősen és férfiasan feldolgoztam", de a szakítást nem bírod feldolgozni.
    Egyébként nem lényeges a társadalom hozzáállása ilyen ügyekben, le kell sz@@rni, de a haláleset elfogadása érthetőbb, hiszen - ezt többek közt a buddhizmus is így tartja, meg csomó filmben elhangzik - egyszer mindenki meghal. Ha menni kell, hát menni kell.
    Egy szakítás rosszabb, hiszen egy kapcsolatban a "paradicsommal is" kapcsolatot építesz ki (tehát nagyjából egy olyan dologgal, ami több, mint kettőtök lenne külön-külön), és ezen kapcsolathoz biza a másik sem árt, ha ott van.
    Ha az kilép a kapcsolatból, az olyan, mintha ki- vagy letaszítottak volna mondjuk a Taigetoszról! Ezt meg kell gyászolni! Ezen megpróbálhatsz túllépni, de ennek csak akaratoskodás a vége (az érzelmeidet akarod AKARATTAL befolyásolni, ami LEHETETLEN!), majd ennek az akaratoskodásnak a továbbfejlődése a szorongás, ami tulajdonképpen (Ranschburg Jenő szerint) egyfajta önmagunk ellen folytatott agresszió

    Most egyelőre ennyike lenne, olyan szakemberben (inkább pszichológusban, mint pszichiáterben) bízz, aki nem akar téged egyből valamilyen címkerendszerbe belegyarmatosítani, hanem meg akarja tudni, hogyan bánjon veled jól. Ezt remélhetőleg a szíved érezni fogja (ekkor talán szeretve érzed magad a pszichológus társaságában), és meg tudod majd hallgatni, amikor jelzi.

    [ Szerkesztve ]

  • Trewerr

    csendes tag

    válasz Trewerr #43 üzenetére

    Helyesbítés1:

    "a leányzó "doktort" keresett a "bajára" (ami nem egy baj, hanem egy ember által kitalált címke a sok közül!), de kiderült rólad, hogy "aspergeres mellékhatásait majd jól" nem "tudja kezelni melletted"..."

    Helyesbítés2:

    Ezen megpróbálhatsz IDŐ ELŐTT, erőszakoskodva túllépni, de ennek csak akaratoskodás a vége (az érzelmeidet akarod AKARATTAL befolyásolni, ami LEHETETLEN!), majd ennek az akaratoskodásnak a továbbfejlődése a szorongás, ami tulajdonképpen (Ranschburg Jenő szerint) egyfajta önmagunk ellen folytatott agresszió.

  • bkercso

    nagyúr

    válasz Trewerr #44 üzenetére

    Az érzelmek gondolatokból lesznek, szép lassan. Azokból is, amik nem vagy csak félig tudatosak.

    Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

  • RubbishBin

    senior tag

    válasz Trewerr #43 üzenetére

    Ezt a "a leányzó doktort keresett a bajára" dolgot már harmadjára hallom, a harmadik embertől. Talán lehet benne valami. Elég sérült a lány több okból is, és mellettem is az maradt végeredményben, sőt még le is romboltam a dolgokkal amikben segítenie kellett. Az a kijelentése hogy nem voltam támasz, talán pont a doktorosdira bizonyíték. De ki tudja, az emberi agy összetett, nem feltétlenül lehet bizonyossággal érteni, hogy mit miért tesz. Egy biztos: nagyon szépen bántam vele. Normális körülmények között ennek a blognak nem szabadna léteznie.

    Az írásod többi része is elgondolkodtató, mert az én oldalamon meg az érdekes pszichológiai kérdés, hogy miért mentem egyáltalán bele. Nem voltam elkeseredve, a lányok szeretnek, ő pedig nem is igazán tetszett első látásra. Akart volna más is velem lenni, szóval arről nincs szó hogy a ritka alkalomra csaptam le. Sok piros zászló volt, de megoldani akartam őket sarkonfordulás helyett.

    Mehetsz a bicómmal, de ne válts vele!

  • Trewerr

    csendes tag

    válasz bkercso #45 üzenetére

    NemCSAK...

    Én szerintem érzelmeink többnyire az egzisztenciális, létezésbeli körülményeink (anyagi és kapcsolati), az ezekről az agyunkban alkotott, képzeletbeli elvont "modell" és az épp ebben a pillanatban végrehajtott cselekvéseink kombinációjának változására keletkező belsőállapot-változás, jelenséghalmaz. (Ez lecsapódik fizikai szinten is, hiszen hormonjaink (adrenalin, szerotonin stb.) ezen tudatállapot-változásainkat is valamelyest jelzik.)

    Gondolatainkkal tehát KÖZVETLENÜL NEM tudunk hatást gyakorolni az érzelmeinkre, gondolataink mellett szükség van a(z akár éppen végzett) cselekedetünk megváltoztatására IS, de itt nem érzelmeink JELLEGÉRE gyakorlunk hatást, hanem arra, hogy történjék változás. Hogy milyen irányba történik változás, azt csak az adott egyén tudja esetleg nyomon követni, hogyha "statisztikát készít":
    "Amikor húst sütöttem a grillen, és utána bort ittam, feldobódtam". Ezt csak utólag tudja meg az ember, miután kipróbálta, előre nem lehet megjósolni, "prekognicionálni"!

    (Legalábbis én mintha így tapasztaltam volna... Azt hogy valamit gondoltam vagy nem gondoltam, ettől még nem nagyon változtak meg az érzelmeim... Persze mondjuk előfordult, hogy jó metaforákat találtam valamire, így akkor ez valamelyest még akár elég is lehet önmagában is, de ez ritkább, meg mondjuk egy kis jóga után gyakoribb...)

  • Trewerr

    csendes tag

    válasz RubbishBin #46 üzenetére

    "Elég sérült a lány" - ezt miből gondolod? Testileg megsérült, folyt a vére? (Egy "lélek" esetében a "sérülés" inkább arra értendő, ha megszégyenülés történik... Valaki megszégyenítette?)
    MILYEN jelenség-körnek a címkéje az, hogy "sérült"? Egyáltalán miért címkézed (te is)?
    "Egy biztos: nagyon szépen bántam vele" - én azért őt is meghallgatnám, de lehet, hogy így volt, csak ez inkább egy feltételezés és nem megtapasztalás (legalábbis nem hiszem, hogy a te megtapasztalásod...). Bocs ezutóbbiért, csak a sztoriban nem ismerem a lány verzióját, mert ő lehet, hogy máshogy mesélné, mert más volt az ő megtapasztalása, ami nem jutott el hozzád, mert mondjuk gonoszkodott veled, és inkább "visszatartotta magát" attól, hogy elmondja a megtapasztalását. Vagy nem hallgattad meg. Nem tudom. Mégegyszer bocsi, csak jönnek a spekulációk orrba-szájba...

    "Sok piros zászló volt, de megoldani akartam őket sarkonfordulás helyett." - Ez a gond. A többségüket ugyanis elfogadni, szeretni lehet, hiszen ezek többsége megélendő jelenség. Ha valakit szeretsz, elfogadod, amilyen. Közhely, meg nyálas, szentimentális duma, de az én élményeim alapján igaznak érzem... Megpróbálhatsz egyébként megélendő jelenségeket (a "sok piros zászló"-t tehát inkább ebbe a "kategóriába" sorolnám) megoldani (hiszen csak megoldandó-megoldható jelenségeket lehet-kell megoldani), de - hogy Torrentétől idézzek pongyolán - többnyire megb@@szódsz...

    [ Szerkesztve ]

  • Petyyyyy

    addikt

    Első kanyarban fogadd gratulációmat.
    Ilyen tisztán látni és írni a dologról - egyáltalán az, hogy tudsz róla írni, nagyon nagy dolog. Ha beszélni még nem is.
    A legjobb amit tehetsz most hogy edzel. Javít a mentális helyzeten, plusz kénytelen leszel enni és inni is. Ráadásul akár cél is lehet, amiből gyanúm szerint most nagyon kevés van.

    Sok sikert kívánok péntekre, nagyon remélem hogy sikerül. :)

    Szemed az úton, pedál a padlón || Whatever, Im the star

  • bkercso

    nagyúr

    válasz Trewerr #47 üzenetére

    Ha őszintén megváltozik a gondolatod vagy véleményed (nem erőszakkal úgy teszel, intellektusból), akkor pár nap-hét-hónap, és az érzelmeid is lekövetik a változást.

    Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

Aktív témák