Keresés

Aktív témák

  • Timer

    veterán

    Ne aggódj, lesz ez még sz@rabb is. De tényleg. Bár most hiába írom le, egyszer Te is azt fogod érezni, hogy felesleges az ilyen dolgokba ennyi energiát rakni. Lelkizős típus vagyok én is, a problémát kielemezni, megoldani szeretem és nem dobni rá egy adag földet, de az a helyzet, hogy sok olyan szituáció adódik, ami egyszerűen nem éri meg a mélyebb elemzést, az önmarcangolást, a plusz energiák betolását. Egyszerűen és elegánsan le kell sz@rni magasról, és ehhez a dacból tudsz energiát meríteni. Tapasztalatból beszélek (sajnos), rúgott már belém úgy nő, hogy azt szerintem az életben nem dolgozom fel, a teljes világom összetört, az addig vakon és kérdések nélkül követett értékrendszerem egycsapásra elértéktelenedett, és kábé másfél évem ment rá arra, hogy egyáltalán valamelyest túllépjek a dolgon, ha nem kettő. Egyszer aztán úgy ébredtem, hogy tudod mit, egy köcsög vagy, ennyit érdemelsz viszonzásképp is, sz@rok én már rád. Utána kezdtem el újra kiegyensúlyozott lenni, javaslom a módszer megfontolását Neked is. Néha feltör belőlem, talán nincs olyan hónap, hogy legalább egyszer ne gondolnék erre (pedig 10 éves a sztori), de már csak egy magamban elmormolt "b@szdtemegazanyád" elég ahhoz, hogy legyintve lépjek is tovább. Inkább azon baszom fel magam már egy ideje, hogyan lehettem annyira naív és nyitott (mint Te), hogy nem vettem észre, mi is megy a hátam mögött. Ez persze gyanakvó sz@r emberré tett bizonyos szinten, de azt hiszem, normális embert csak egyszer ültetnek fel, utána már résen lesz. Szerintem itt két út van: vagy maradsz, aki most vagy, és minden jöttment idióta beléd törli a lábát, vagy felveszed a kesztyűt, és a - szerintem - alapvetően jó szándékú, jóhiszemű neveltetésedet sutba dobva (vagy minimum egy nagyon erős kritikai szűrőt elé biggyesztve) gyanakodva állsz a világhoz.

    Amúgy meg, egymagad se biztos, hogy olyan rossz élni, csak az ember elhiszi a társadalmi dogmákat, amit belenevelnek, hogy csak családdal és gyerekkel teljes az élet. Bizonyára így is van, csak nem mindegy, milyen áron éred ezt el. A lelki öncsonkítás, öntorzítás, visszatérő önmarcangolás egészen biztosan nagyobb ár ezért, mint amennyit ér.

    Erőt és kitartást!

    [ Szerkesztve ]

  • Timer

    veterán

    válasz #90088192 #51 üzenetére

    A baj csak az, hogy ha nem találja meg a hibát, abba beleőrül. Amire azért is van sansz, mert egyáltalán nem biztos, hogy hibázott, illetve hogy Ő hibázott.

  • Timer

    veterán

    válasz #90088192 #53 üzenetére

    Oké, így már tiszta. A másikban mondjuk elég nehéz lesz a hibát megtalálni ilyen felütéssel.

  • Timer

    veterán

    válasz Fred23 #74 üzenetére

    "Nem akarok a halálos ágyamon bánkódni, amiért kihagytam az életemből egy olyan lehetőséget, amiért önmagában megéri élni."

    Szép gondolat. A baj az, hogy nagyon (mondom, NAGYON) kevés nő érzi ezt hasonlóképp manapság. Szerencsére én már házas vagyok jó ideje, és persze itt is vannak problémák, de eddig még sikerült megoldani mindent, pedig voltak masszív szopások. Ellenben az, amit magam körül látok a fiatalabb nők kapcsán, az pusztító. Eljutottunk oda, hogy manapság több normális (pontosítok, a párkapcsolathoz normális szellemben és szándékkal hozzáálló) férfit ismerek, mint nőt. Na, ez a durva. De lehet, hogy csak az én környezetemben nagy a céltalan lotyók / instapicsák / felnőni nem akaró 30 éves kamutinifruskák / éretlen személyiségű wannabe femme fatale muffok aránya. Főzni, logikusan problémát megoldani, egyáltalán a probléma megoldás folyamatába ego nélkül beleállni tízből ha egy akar. Csöcskipulcsifel, csatt egy szelfi instára, és várjuk a Herceget Fehér Audin. És nem, ezek nem a leghülyébb kategóriából történt merítések, sok esetben teljesen értelmes pozícióban lévő nőkről beszélek. Általában tőlük lehet hallani leginkább, hogy "nincs egy normális pasi se a környéken". Hát persze, hogy nincs, már az összes értelmes elmenenkült előlük, pláne ha hordában ülnek valami fiszf@sz kávézóban és nyerítenek fogalmatlanul.

    Ha most keresnék párt, inkább nem keresnék...

    [ Szerkesztve ]

  • Timer

    veterán

    válasz Fred23 #78 üzenetére

    Ha újra kellene kezdenem, én az indoklásod tükrében (is) épp olyat keresnék, akire nem kattanok rá, akit mindig reálisan látok. Majdnem 4 évtizeddel és számtalan csalódással a hátam mögött úgy érzem, hogy a párkapcsolatban nagyjából az a legfontosabb, hogy mindig nálad legyen az erősebb kártya. Kábé mint a hidegháború, akkor alhatsz nyugodtan, ha nálad van a nagyobb atom. Hogy ez éppen egy rahedli pénz, sárm, sportos megjelenés, pozíció, netán méretes répa, az már részletkérdés. A párkapcsolati egyenlőség illúzió, igaz, annak jó vaskos. Aki nem hisz ebben, az keményen rá fog b@szni előbb vagy utóbb. Mindig van egy domináns fél, hiába a szép szavak meg a PC kommunikáció. Saját tapasztalat.

    @Grqphics: a mintát a munkahelyemről, a tágabb baráti társaságomból vettem, semmi különleges nincs benne. Átlagos, mondhatni tucat nők, köztük szebbekkel és okosabbakkal, de nem rosszlányok szint vagy luxus escort vonal. Pont ez a legfélelmetesebb, hogy teljesen átlagos, szomszédlány karakterekről beszélek. Persze, ha megkérded őket, ők teljesen értelmesnek, alkalmasnak tartják magukat, kapcsolatot szeretnének, stb. Aztán amikor ott a lehetőség, akkor meg megy a flegmázás, picsáskodás.

    [ Szerkesztve ]

Aktív témák