Aktív témák
-
-
geprombolo
senior tag
válasz Vakegérke #24547 üzenetére
És a legfélelmetesebb dolog az egészben,. hogy a nálánál tízszerte nagyobb embernek is nekimegy habozás nélkül! A pingvinek irtó veszélyesek, ha a Birodalmukat védik. És ez csak egy darab pingWin volt, ha sokan összeállnak és csapatosan támadnak, kő kövön nem marad. Ezért nincs kő a Déli Sarkon.
cmd: ping win! Vakegérke, odafent találkozunk és játszunk tovább, mert játék az élet!
-
moonlight115
tag
válasz geprombolo #24553 üzenetére
Jujj, akkor most, hogy én is pingvin lettem, veszélyes vagyok?
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
netpeti98
addikt
Szeretnék "Birodalmi Pingvinkereső" lenni megoldható?
Üdv netpeti98
-
Vakegérke
veterán
-
geprombolo
senior tag
válasz moonlight115 #24554 üzenetére
Közveszélyes. Ráadásul fokozottan, mert álcázod magad ártatlan hóembernek, így épülve be az emberek közé....
cmd: ping win! Vakegérke, odafent találkozunk és játszunk tovább, mert játék az élet!
-
Vakegérke
veterán
válasz geprombolo #24557 üzenetére
De a Galaktikus Pingvinbirodalom érdekében, a mi érdekünkben teszi.
Lehet, hogy őt is ki kéne küldeni határaink védelmére?
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
moonlight115
tag
válasz Vakegérke #24558 üzenetére
Ha kiküldtök a határra, én mindenkit becsalogatok!
Répaorrommal kiszimatolom, kiből lesz jó pingvin, azokat beengedem, a többieket pedig holdfényemmel addig fényezem, míg elméjük megvilágosodik, és rádöbbennek, milyen szép is a pingvinélet, és akkor már ők is bejöhetnek."Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
Vakegérke
veterán
válasz moonlight115 #24559 üzenetére
Dehogy küldünk.
De ha önkéntes alapon meglátogatod határainkat, akkor szimatolj csak, és tedd, amit jónak látsz.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
Geri Bátyó
őstag
Jónagyot mindenkinek!
Tegnap itt ígértem Rombolónak egy történetet.
Kezdeném azzal, hogy bár nagyon szeretem az állatokat, nem tudok annyira ragaszkodni hozzájuk, mint sokan mások. Talán az lehet az oka, hogy gyerekkoromban nem volt semmiféle állatom, így nem alakult ki bennem ez a fajta kötődés.
A volt anyósom vidéken lakott és tartott csirkéket, egész pontosan törpecsirkéket. Ezek talán kevésbé lehetnek agyonnemesítve. Ezt abból is gondolom, hogy jobb ízű a húsuk is. Minden évben a tyúkok alatt hagyott 15-20 tojást és csirkét nevelt. Persze ezek többsége (a megfelelő kort elérve) levágásra került.
Az egyik "eresztésben" volt egy fekete csirke, aminek már egész apró korában is tollas volt a lába. Nagyon jópofa volt! Gyorsan le is foglaltam magamnak (hátha megússza a vágást később). Ahogy nagyobb lett, egészen hozzám szokott. Rendszeresen odajött és volt, hogy a kezemből is elfogadta a kaját.
Viszont kiderült, hogy kakas, így egyértelmű lett, hogy a fazékban végzi. Amikor eljött az idő, én fogtam meg (hiszen odajött hozzám) és én vágtam el a nyakát.
Nem mondom, hogy nem sajnáltam, de nagyon finom pörkölt lett belőle!Most mondhatjátok, hogy érzéketlen vagyok, de én úgy voltam vele, hogy szegény szárnyas nem házikedvencnek, hanem tápláléknak lett nevelve. Ez volt a sorsa.
"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)
-
moonlight115
tag
válasz Geri Bátyó #24562 üzenetére
Nekem kiskoromban volt egy fehér törpeuszkárom.
Minike Axel Akki volt a pedigrés neve, (a nagyanyjáé Westa Primabalerina )de mi csak Uszikának hívtuk.
Mindig az erkélyről leste, kint van-e a kis puli barátja, Astor. Ha meglátta, már rohant is a bejárati ajtóhoz, nyüszítve könyörgött, hogy engedjük le. Az ajtónyitás pillanatában észveszejtő gyorsasággal lerohant a harmadikról, odaszaladt Astorhoz, és egy kis baráti nyali-fali után fergeteges hancúrba kezdtek. Közben Uszika fel-fel lesett az erkélyre, és képzeljétek, eleinte még szólni kellett neki,: Uszika! Gyere fel! - De később már elég volt egy intés, és ő uzsgyi, faképnél hagyta barátját, és iszkolt felfelé. Pedig nem kapott rendes kiképzést, de ennyire okos volt. Mindenkit név szerint ismert a családban, és megértette, miről beszélgetünk. Ha csak suttogva megjegyeztük: menni kéne sétálni, ő már rohant is a pórázáért. A részegeket és a kalapos embereket mindig megugatta.Gyorsan nőtt a szőre, én nyírtam, különféle formára, ő volt az első "páciensem", gyerekként, mikor még fogalmam se volt róla, hogy egyszer majd fodrász leszek. Nem is akartam soha az lenni, de ez már egy másik sztori.
Geri Bátyó, nem vagy érzéketlen. Másképp szereted az állatokat, és kész. Jó a sztorid.
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
moonlight115
tag
válasz moonlight115 #24563 üzenetére
Ami kimaradt:
Egyszer elvittük Uszikát Pestre, kutyakozmetikushoz. Vonattal. A mamámat bármire rá tudtuk venni. A papám erre: - Ti nem vagytok normálisak! Plusz: Nálunk a kutya nem státusz, csak szimbólum."Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
old rocker
veterán
válasz Geri Bátyó #24562 üzenetére
Onnan kezdve, amikor az ember rendszeres interakcióba lép egy állattal, azaz kiérdemlik egymás bizalmát, onnan kezdve emocionálisan nem egészen ildomos még egy ostoba baromfira sem mozgó pörkölt-alapanyagként tekinteni. Szerintem. Tudom, én nem életszerű vagyok; de mondok neked valamit: köztudott, hogy Dél-Amerikában a tengeri malacot a húsáért tenyésztik és tányérban végzik. Talán hihetetlen, de nagy valószínűséggel a valóságban is így lett volna: úgy érzem, ha egy lakatlan szigeten az éhhalál küszöbén lettem volna, Töfit, a t.malacomat akkor sem ettem volna meg. Inkább éhen döglök. Ezek elvek, ami nálam még az életben maradásnál is előbbre való. Ismeretlen malacot, kutyát megennék ilyenkor, de amelyikkel már szükségünk van egymásra (a la Exupery), nincs az az isten.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
-
old rocker
veterán
válasz moonlight115 #24564 üzenetére
minek a szimbóluma?
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
-
moonlight115
tag
válasz old rocker #24566 üzenetére
A hülyeség szimbóluma, így értette. Miskolcról Pestre vonatozni, csak hogy szakszerűen megnyírják Uszikát......hát, nem volt egy szokványos, hétköznapi dolog.
A malaccal kapcsolatban: igazad van, ezzel én is így lennék.
A malájok meg kutyát esznek, direkt azért tenyésztik őket. A disznóikkal viszont barátként bánnak.
[ Szerkesztve ]
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
old rocker
veterán
válasz moonlight115 #24567 üzenetére
A hülyeség nem mindig a látszólagos értelmetlenségben rejtőzik.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
-
moonlight115
tag
válasz old rocker #24568 üzenetére
Ez igaz.
Nagy állatbolondok voltunk, a papám ezt nem mindig tolerálta kellőképpen.
Nálunk az állatok csak úgy szaporodtak. Tengerimalac, 2 kölyök. törpetacskó, 5 kölyök. Apa nem győzte levezetni a szüléseket. De volt még papagáj, hörcsög, vércse ( az szerencsére elrepült 3 nap után az erkélyről, nagyon vérmes, harapós volt, csak bőrkesztyűs kézzel lehetett etetni.) És mindez egy 2és fél szobás 3. emeleti lakásban. Még jó, hogy nem egy időben lakott ott az összes állat."Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
old rocker
veterán
De elmesélem, utoljára mikor ettem galamlevest. A történet inkább tragikomikus, mint vicces, dehát, istenem, nem lehet minden sztorihoz röhögőgépet mellékelni.
Huszonéves koromban szerettem a galamblevest. Akkoriban egy nagyvárostól 30 km-re fekvő, három vágányos kis mellékvonali állomáson voltam állomásvezető. Az állomásvezető abban különbözött az állomásfőnöktől, hogy kis létszámú állomáson ő látta el a főnöki teendőket, ugyanakkor ő volt az egyik forgalmista is, ahogy a hétköznapi nyelv nevezi a forgalmi szolgálattevőt. Azaz, nevezhetnénk az ipsét vezető forgalmi szolgálattevőnek is, de ez is becsapós és szaknyelvbe nem vihető át, mert félreértésre ad okot. A nagy forgalmú állomásokon ugyanis lehet több forgalmista is: külsős, belsős, menesztő, naplózó. Aki forgalmi vonatkozásban őket és az állomást irányítja, az a rendelkező forgalmi szolgálattevő.
A galamboknak ez persze mindegy lenne, de vidéken a kis szemétdombon is nagy úr a főnök. Időnként vagy fél konyhakész galambot, vagy kész galamblevest kaptam a beosztottaktól...
Aztán egy napon a vonalbejáró (az a pályafenntartási dolgozó, aki naponta sok-sok km-t végigcaplatott gyalog és sasolta a síneket, nincs-e valahol törés, vagy repedés) belépett a szolgálati lakás udvarának ajtaján, kezében egy alélt galambbal: - Főnök elvtárs (ne röhögj, nem párttag voltam, csak akkoriban nem dívott az úr megszólítás), találtam egy galambot, nekirepült a telefonzsinórnak, megszédült és leesett... Maga meg, úgy hallottam, nagyon szereti a galamblevest...
Kissé riadtan néztem az önkívületéből észhez téregető galambot. Levesként másként néz ki és az eliminálás sosem volt erős oldalam. Ha védekezésről, vagy valamiféle szemet-szemért elvről lett volna szó, hamarabb vágtam volna kést egy emberbe, aki feltehetően védekezik, semmint egy csirkének a nyakát elnyiszitáljam.
A vonalbejáró, amikor lányos zavarban valami köszönésfélét hebegve átvettem a galambot, még hozzátette:
- A felesége, gondolom, tudja, hogy ennek nem elvágni kell a nyakát, hanem letépni a fejét?
- Biztos tudja... - bólintottam elszörnyedve és arra gondoltam, "majd letépem én a te fejedet, a f@sznak hoztad ide ezt a szerencsétlent".
A vonalbejáró elviharzott tova, én pedig előcsaltam az akkoriban nevemet viselő aktuális feleségemet:
- Izé... kaptunk egy galambot ... megfőzöd? Csak még él ... te le tudod tépni a fejét?
- Éééén? Azt nem....
Némi tanakodás után arra a megegyezésre jutottunk, hogy alkalmilag átmegyek VIII. Henrik hóhérjába és baltával leütöm a galamb fejét.
Elballagtam a baltáért és a tuskóért, tuskót a tuskónak jeligére, majd hozzákészültünk az ebéd konyhakésszé alakításának legnehezebb fázisához.
Teri (az exem) leszorította a tuskóra (nem rám, ostoba, a favágó tuskóra) a galambot; a galamb persze nem volt készséges és jól behúzta a nyakát; én pedig a koordinátákat agyamba táplálva készültem a fejetlenségre.
Miután gondosan emlékezetembe vizuáltam a lőelemeket, becsuktam a szemem és lesújtottam, mint Attila, az isten ostora. A tudatalatti morális gátlás vezette a kezem és a balta lecsapott - két tizedmilliméterrel a galamb csőre elé. Felálltam, eldobtam a baltát és megállapítottam, ha rajtam múlott volna, Boleyn Anna még ma is élne, ha olyan hosszú nyaka is lenne, mint egy zsiráfnak.
Éppen szabadon akartam engedni a levest, amikor belépett az udvar rácsos ajtaján Sanyi, az egyik forgalmistám. Kezében mi is lett volna - leveshez egy galamb nem galamb - mint egy élő levesbecsinált. Levesbecsinálni való, pedig akkor én már majd becsináltam.
- Szia, főnök! Hoztam nektek egy kis leveshez valót! - nyújtotta felém nagy vidáman a gerlét.
- Kösz, Sanyi, de már kaptam egyet, ezt is most engedem el, mert én képtelen vagyok lecsavarni a fejét!
- Allóf@szt, add csak ide, semmi az! - Azzal mutató és középső ujja közé csípte egyik galamb fejét a másik után és három másodperc alatt lefejetlenítette őket. - Tessék, ennyi az egész, jó étvágyat! - és miután vállon veregetett, ment a maga dolgára. Útját két galambfej szegélyezte.
A többi már Teri dolga volt, de nekem akkor már annyira nem ízlett az ebéd. Akkor ettem utoljára galamblevest.A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
-
old rocker
veterán
Ezt asszem, innen törölni kellene... túl hosszú lett, beraktam személyes bejegyzésnek.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
-
moonlight115
tag
válasz old rocker #24570 üzenetére
Júúúúúújjjjjj, ez kész horror! De a sztori irtó jó!
Én soha nem ettem galamblevest, de meg se pucolnám őket. Fujjjj, toll.....
Utálom a galambokat. Velencében persze etettem őket, ott az a szokás, de mióta évekig azzal küszködtem, hogy valahogy elriasszam őket az erkélyünkről, rájuk se bírok nézni, nem hogy megenni őket. A többi szárnyast se csípem. Olyan tollasak."Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
geprombolo
senior tag
válasz old rocker #24570 üzenetére
Basszusgitár! Nem lehetett nagy élmény végignézni.
cmd: ping win! Vakegérke, odafent találkozunk és játszunk tovább, mert játék az élet!
-
moonlight115
tag
válasz old rocker #24571 üzenetére
Akkor értelmét veszti a hozzászólásom, de nem baj. Úgysincs sok értelme...
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
Geri Bátyó
őstag
válasz old rocker #24565 üzenetére
Hogyha kifejezetten házikedvencnek van tartva (bármiféle állat) az megint más, de esetemben az első pillanattól fogva vágóállatról volt szó.
"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)
-
old rocker
veterán
válasz moonlight115 #24572 üzenetére
A galambok a fosás miatt is veszélyesek.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
-
moonlight115
tag
válasz old rocker #24576 üzenetére
Nekem mondod? Ezért van az erkélykorláton szögesdrót. Hogy ne üljenek oda.
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
old rocker
veterán
válasz moonlight115 #24577 üzenetére
meg be ne másszanak a rajongók.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
-
moonlight115
tag
válasz old rocker #24578 üzenetére
Ha jó hosszú létrájuk van, és felmásznak a 6.-ra, legfeljebb kiszakad a gatyájuk.
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
old rocker
veterán
válasz moonlight115 #24579 üzenetére
ja. És máris pucér ......el .....al járulnak eléd. Micsoda szerencse ez a hatodikon.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
-
moonlight115
tag
válasz old rocker #24580 üzenetére
Pláne, hogy az erkély pont a Mindszenti templomra néz. Még harangzúgás is lesz a mutatványhoz!
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
Geri Bátyó
őstag
moonlight, old rocker: A galambok nekem is gondot okoznak (a rajongók nem, hála a 11. emeletnek ). Csináltattam az erkély fölé egy tetőt, rendszeresen azon rohangálnak. Olyan hangja van, mint a jégesőnek. Korábban nálam is a korlátra ültek és összepiszkítottak mindent, de mióta megvan a tető, taktikát váltottak. Rárepülnek az erkélyre (mint a zuhanóbombázók) és menet közben eresztik el a cuccot, ami mindig az ablakon kenődik szét, annak ellenére, hogy a tető legalább fél méterrel túlnyúlik az erkély vonalán! Hát nem a drága mamájukat!!??
"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)
-
geprombolo
senior tag
válasz Geri Bátyó #24582 üzenetére
Csinálj egy üveglapot középre, hogy merőlegesen álljon a falra, mint egy spanyolfal. Berepülő akciójuk során majd nekicsattannak és mehetnek a levesbe...
cmd: ping win! Vakegérke, odafent találkozunk és játszunk tovább, mert játék az élet!
-
moonlight115
tag
Galambok..... huhh.
Pár évvel ezelőtt majdnem a bíróságon kötöttem ki miattuk. Nem galambgyilkosként, csak tanúként.
A szomszéd néni mániákus etető. Képes hajnali 6-kor kimenni a házunktól kb. 100-150 méterre lévő temetőbe, és ott eteti a kóbor macskákat. Sokszor találkozunk a liftben, mikor reggel megyek dolgozni. Nagyon aranyos, egyébként, mikor beteg lett a tacskója, én vittem az állatkórházba, és mikor el kellett altatni szegényt, ( a kutyát ! ) akkor is vittem-hoztam őket, a kocsimban a szegény kutyus porhüvelye.....sosem felejtem el.Az úgy volt, hogy aláírtam egy körlevelet, az egyik lakó kezdeményezte, hogy felszólítsák a nénit, hagyja abba a galambok etetését. Fogalmam se volt róla, hogy ebből bírósági ügy lesz. Kaptam egy idézést. Na neeeee......hogy én ellene tanúskodjak? Soha. Kimentettem magam, így nem voltam ott a tárgyaláson. Azt hiszem, pénzbírságot kapott.
De a galambok azóta is csak tojnak. Mindenre és mindenkire. Tojást is tojtak az erkélyre, egy kint felejtett vödörbe. Nem volt szívem összetörni, csak levittem a ház elé, a kuka mellé, nem tudom, mi lett vele. A vödröt biztos elvitték a kukázók.
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
#56230144
törölt tag
válasz moonlight115 #24569 üzenetére
Nekünk fekete törpeuszkárunk van,ő is mindig az erkélyről néz ki,imádom Deni a neve.
-
old rocker
veterán
válasz Geri Bátyó #24582 üzenetére
A galambok - a béke jelképei - emiatt a fosós, bombázós tulajdonságuk miatt nagy ganék, ezt aláírom.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
-
moonlight115
tag
válasz old rocker #24586 üzenetére
Tényleg, a béke jelképei.....ez eszembe se jutott. Nálunk a viszályt jelképezték.
Danielssss biztos a te kutyád is okos, az uszik szuperintelligensek.
[ Szerkesztve ]
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
Vakegérke
veterán
Hogy a játék is folytatódjék, tessék három szó: gázosít, rázópad, korall.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
Vakegérke
veterán
válasz geprombolo #24589 üzenetére
Nem is vagyunk gonoszak. Egy cseppet sem.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
Vakegérke
veterán
válasz moonlight115 #24591 üzenetére
Ezeket a szavakat ketten adtuk össze. Ezek szerint már hárman vagyunk gonoszak.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
Vakegérke
veterán
válasz moonlight115 #24593 üzenetére
Persze! Ezekhez ragyogóan illik a korall. Az egészet betetőzi geprombolo két szava, amelyeknél kevesebb passzolna az összeállításhoz.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
-
netpeti98
addikt
Pápaszemes pingvin
Sárgaszemű pingvin
Royal-pingvin
koronás pingvin
Bóbitás pingvinKezdésnek ennyi.
Üdv netpeti98
-
Vakegérke
veterán
Javasolnám, hogy netpeti98 topiclakó társunk kapja meg a Birodalmi Pingvinkereső rangot, titulust ezirányú tevékenysége okán.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
moonlight115
tag
gázosít rázópad korall mikrosütő eeg
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tündérlány. Az Óperenciás tengeren, egy korallszigeten élt, Tündérországban.
Még soha nem látott embert, de hallotta, hogy az emberek jók, bár vannak köztük gonoszok is. Kíváncsi volt rájuk, hát felkerekedett, és elindult Emberországba. Ajándékot is vitt, egy koralldarabkát a sziget kellős közepéből. Szív alakúra varázsolta, és elhatározta, annak adja, aki jószívűségével kiérdemli.
Emberországba érve egy kisfiúval találkozott, aki elmesélte, hogy az ő legjobb barátja egy vakegérke, aki a szívével lát, és megmondja, ki a jó és ki a gonosz, ajándékért cserébe. Tündérlány kíváncsi volt erre a különös, mesebeli egérkére, így hát megkérte a kisfiút, vigye hozzá, találkozni szeretne vele.
Egérke egy palotában lakott, szolgákkal körülvéve, s aranyozott trónján ülve fogadta Tündérlányt.
- Vakegérke, azért jöttem hozzád, hogy megmondd, ki a legjobb szívű ember itt, Emberországban.
- Ajándékért cserébe szívesen elárulom neked, Tündérlány.
- De csak ez az egy ajándékom van, ha neked adom, nem lesz mit adnom a jószívű embernek.
S elővette a korallszívet.Meglátta ezt a király besúgója, fürgén odaugrott, s kikapta Tündérlány kezéből a korallszívet, s usgyi, eliramodott vele. Elvitte a királynak, aki a beszámolóját végighallgatva arra a következtetésre jutott, csak valami gonosz boszorkány képes ilyenre szert tenni, mivel még sose látott ehhez fogható, meleget sugárzó, csillagfényű szívet. Odaadta tudósának, vizsgálja meg.
A tudós először rázópadra tette, de a szív bele se rezdült, csak tovább sugárzott.
A tudós erre mikrosütőbe dugta, de mivel ettől se lett a szív se melegebb, se hidegebb, gondolta, elgázosítja, vagy legalábbis megpróbálja. Mikor minden kísérlete hatástalannak bizonyult, támadt egy újabb ötlete. Mi lenne, ha nem a szívet vizsgálná, hanem Tündérlány agyát, EEG-vel? Talán úgy fény derülne a szív titkára, s a boszorkány szándékára.
A király hallgatott tudósára, s kiadta az elfogatóparancsot Tündérlányra.Vakegérke, ezt hallva, felkereste a királyt, s mivel tudta, annak az ő vagyonára fáj régóta a foga, felajánlotta a királynak palotáját, s mindenét, amije csak volt, cserébe Tündérlány szabadságáért. A király kapzsi volt, elfogadta, de a korallszívet megtartotta.
Tündérlány, mikor ezt megtudta, elárulta Vakegérkének, hogy a korallszív csak annak sugároz, csak annak ad meleget, akinek ő adja ajándékba. És megszüntette a varázslatot, így hát a királynak már csak egy közönséges, nem sugárzó koralldarabja maradt.
Meghívta Egérkét Tündérországba, s a kisfiú azóta odajár látogatóba, s hazaérve Emberországba, elmeséli mindenkinek, milyen csodákat látott ott, és meglepődik, mikor ezt senki sem hiszi el.
-
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
moonlight115
tag
válasz Vakegérke #24598 üzenetére
A javaslatot támogatom.
netpeti98 felhívta a figyelmünket a szorgalmas határőr vérpingvinekre, sőt, le is fotózta egyiket, munkavégzés közben, így mindenki értesült a Birodalomban eme pingvinek hősiességéről, és hasznos tevékenységéről."Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
Aktív témák
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest