Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Gregzekk

    újonc

    Üdv Mindenki!

    Nagyon tetszik a fórum, végre egy hely, ahol nincs trollkodás és az emberek tisztelik egymást. Végigolvastam az elejétől.

    Engem január 12-én, 11 napja műtöttek, LIV-V szokásos. 17 éve szenvedtem a panaszoktól, az első két évban nagyon, de utána lógás/gyógytorna/gyógyszer/csontkovács/massző - vagyis minden létező módszer segítségével élhető évek jöttek, de sosem tökéletesen panaszmentes. Július végén egy szép napon beütött a baj, az eredetihez hasonló fájdalom + lábfejen és lábszár külső részén zsibbadás + urológiai érdekességek (nehezen körbeírható panaszok, tompa fájdalmak, megváltozott működés). MR, sérvkiújulás. Én magam szorgalmaztam a műtétet.

    A műtét nem volt egyszerű, a régi sérv összenőtt az ideggyökkel, a műtét közben erős vérzés indult, az orvos szinte vakon szedte ki a cuccost, a porckorong nagy részét eltávolította. A műtét után megmozdult a lábam, ekkor az orvos is fellélegzett.

    Az eredeti, porckorongsérv okozta fájdalmak (hajolásra, lépésre stb.) elmúltak - hiszen nincs ott a sérv ugyebár. A sebem szépen gyógyul. Nem fáj az ülés, le a fordulás az ágyban. A lábam ereje kezd visszatérni, a zsibbadás nem, sőt, az komolyabb, mint a műtét előtt volt. Kérdéseim a tapasztaltabb sorstársaimhoz:

    1. 3 napja kezd fájogatni a derekam, és ma már a lábamban is érzek fájdogálást. A korábbihoz képest nem komoly, de izgulok, hogy ez a gyógyulás velejárója vagy a visszaesés kezdete-e.

    2. Nekem az első 4 hétben semmilyen gyógytornát nem írtak elő, csak fekvés + óránként 5 perc állás, járkálás. Nem lenne jó már most óvatos, ágyban végezhető gyakorlatokat végezni?

    Köszönöm hogy elolvastátok és még inkább, ha reagáltok is rám.

    Jobbulást mindannyiunknak!

  • Gregzekk

    újonc

    válasz Messzala #2645 üzenetére

    Köszi a nyugtatást.
    Ma volt varratszedés, minden jónak tűnik, de egyre jobban érzem a lábamban az ideget. Tompán, de folyamatosan fájogat. A combomban és a térdemben. Igaz, még csak két hete műtöttek, ezért az orvos ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Komplikált volt a műtét, ahhoz képest jól vagyok - ez volt a konklúzió.

    Csavarozás nem volt.

    Dehogy hajolgatok!!! Csak tudom, érzem, hogy nem fájNA, ha rendesen lehajolnék. Megvannak azok a mozdulatok, apró kis oldalra hajlások és csípőmozdulatok, amikkel ezt tudom tesztelni, amik 17 évig fájnak. Most nem fájnak.

    A zsibbadást úgy kell elképzelni, hogy a műtét előtt a lábfejemen és a lábszáramon oldalt a bőr valamennyire érzéketlen volt. Érzéskiesés. Mondjuk 50%-os. A műtét után 100%-os lett. Egyáltalán nem érzem a bőrt a lábfejemen és a lábszáramon oldalt. Tegnap már mintha picit éreztem volna, de lehet, hogy bemesélem magamnak. Egyébként ez a része nem különösebben zavaró.

    [ Szerkesztve ]

  • Gregzekk

    újonc

    válasz Messzala #2647 üzenetére

    A gyógytornát csak 2 hét múlva kell elkezdenem. Fura, de ez van. Viszont testnevelő tanári végzettségem van, van némi elképzelésem a feladatról, fogok végezni óvatos gyakorlatokat holnaptól.
    Őszintén: nem néztem meg a sebemet. A nővér, az orvos és a párom is azt mondták, szép. Nekem egyelőre ennyi elég... :-)
    2 hét vs. 7 hónap... asszem türelmesnek kell lennem... :-)

  • Gregzekk

    újonc

    válasz formasu #2642 üzenetére

    Kedves formasu bajtárs, Meg lehet kérdezni, ki ő? Mármint a DOKI? És hogy Rajtad, Neked mi segített és segít? Köszi!

  • Gregzekk

    újonc

    válasz formasu #2651 üzenetére

    Az műtét során kiderült, hogy miért volt minden kreatív próbálkozás hatástalan vagy egyenesen káros az én esetemben. A 17 évvel korábban kiszakadt sérvem össze volt gyógyulva, tapadva, szinte összenőve az ideggyökkel. Az orvosnak kellett szétválasztania a kettőt, a sérvet lefejteni az ideggyökről. Az én esetemben műtét nélkül sajnos a büdös életbe nem lett volna jobb a helyzet. Szerintem vannak még ezzel mások is. Szerencsés, aki műtét nélkül megúszza és megjavul. Viszont ahogy az én esetem mutatja, olyan is van, akinek műtét kell, és minél előbb, annál jobb alapon. Kár, hogy ezt nem lehet előre vagy akár menet közben biztosra tudni...

  • Gregzekk

    újonc

    válasz G@ß! #2653 üzenetére

    Azt mondják, hogy a kiszakadás után bizonyos esetekben a kiszakadt rész felszívódik, eltűnik, így ilyenkor éppen a kiszakadás oldja meg a válságos állapotot némi igazi kínlódás után. Hát, velem nem ez történt. :-)

    Az előboltosult állapotban pedig a helycsinálásra, a visszahúzásra van lehetőség - de ott se mindig. Nekem ez se volt esélyes az ideggel való összenövés miatt. Ahogy húztam vissza a kiboltosult részt, húzta magával az ideget. A korábbi kiszakadt és betokosodott cuccal együtt.

    Vagyis a helyzet sosem reménytelen, de az eredmény sem vehető biztosra.

    És ez a műtétre is igaz. Nekem úgy néz ki, hogy ez volt az egyedüli járható út és egyre jobban vagyok szerencsére. Bárcsak korábban megcsináltam volna...

    Ergo: akinek porckorongsérve van, az nem lehet biztos benne, hogy mi a jó megoldás... :-(

  • Gregzekk

    újonc

    Egy helyzetjelentés, ha valakit vagy bárkit érdekel. :-)

    1 hónappal a műtét után, tegnap volt az első gyógytorna. Minden gyakorlat jól megy, viszonylag tág a fájdalommentes mozgástér a derekammal és a lábaimmal. A zsibbadásom nem csökken, és bizonyos mozdulatokra (pl. hajlított térddel lábemelés és combkörzés) belezsong, enyhe áramütés szerűen végigfut a zsiborgás a lábfejemben. Nem kellemetlen, de érdekes érzés. Simán lehet, sőt valószínű, hogy olyan szó, hogy "zsiborgás", nem létezik.

    A kisugárzó fájdalom elmúlt már semmilyen fájdalomcsillapítót nem szedek. A sebem szép, kicsit húz, de nem zavar, nem mozgok még annyira. Lokális fájdalmam van egy pici, ha sokat fekszem, de ha felállok és járkálok, már nincs. Ki tudom provokálni a lokális fájdalmat mozdulatokkal, törzshajlítással, de azt gondolom, hogy ez normális, és még sokáig ilyen lesz, ezért is kell gyógytornázni.

    Azt is megtapasztaltam, hogy nagyon fontos a pszichés hozzáállás. Sokat lendít a rossz napok átvészelésében, ha a javulásra gondolunk és oda fókuszáljuk az energiáinkat. Azt is el kell fogadni, hogy egy ilyen műtét nem jelenti azt, hogy teljesen tiszta lappal indulunk, mint egy újszülött. Nem. Ugyan olyan elhasznált, kopott, görbe, meszes, vagyis összefoglalva: sz@r a gerincünk, mint a műtét előtt. Csak a sérv nincs ott most/már/még. És itt lép be a további romlás megelőzésének fontossága és a gerinc állapotának, erősítésének a lehetősége, ami sérvvel sokkal keservesebb, mint sérv nélkül.

  • Gregzekk

    újonc

    válasz biker #2666 üzenetére

    Kedves biker, Neked a zsibbadás hol és mennyire maradt meg? Javult valamennyit a műtét óta? És a műtét előtt jobb volt, mint a műtét után (nekem igen)? Változó? Mit mondtak és ahhoz képest mi lett? Ne haragudj, ha sok a kérdés, csak szeretnék valahogy tájékozódni, hogy mire számíthatok.

  • Gregzekk

    újonc

    Kicsit passzív a fórum, ezért dobok egy státusz jelentést.
    8 hét telt el. A 7-ik hét óta járok dolgozni. Ott az első nap elfárasztott, de a másodiktól jól vettem. Tudok ülni, menni, állni. Odafigyelek a szabályokra. Járok gyógytornázni, kiváló szakember a lány, nagyon szépen haladunk, jól is esik és javulok is.
    Hétről-hétre érzem, hogy minden jobb. Enyhül, szűkül a fájdalom a derekamban, szélesedig a mozgás, erősödök is. Még egy hónap és kicsiket emelhetek. Mehetek vásárolni. Aztán a 15 kilós kislányomat is felemelhetem már májusban. A lában bőrén az érzéskiesés megmaradt, az nem javul, és van időnként némi zsiborgás a lábamban, ez se változik. Ez nem fáj, csak fura dolog. De együtt lehet vele létezni.
    10/8 a jó napokon, de a rosszakon se kevesebb mint 10/7.
    Úgyhogy én jól vagyok.Többiek?

Új hozzászólás Aktív témák