Új hozzászólás Aktív témák

  • bambano

    titán

    válasz KROK640 #21250 üzenetére

    amikor én voltam katona (87. aug. --- 88. aug.) akkor általában az volt a szokás, hogy az egyetemi előfelvetteket a szakjuk szerint vitték katonának. pl. az elte progmatosok lentibe kerültek, a klte progmatosok meg zalaegerszegre. mint én is. a másik szokás az volt, hogy aki már családos volt, annak lehetett szerencséje, hogy közelre vitték. a harmadik szokás meg az volt, hogy oda vittek, ahol szükség volt rád. tehát ha véletlenül volt a bakajelöltnek valami tudása, akkor oda vitték, ahol arra szükség volt. pl. jó sportoló vagy küzdősportoló mehetett szolnokra deszantosnak. villanytanosokat hozták lillafüredre távírásznak.

    a mi időnkben azért annyira már nem volt lehetetlen kijutni a laktanyából, csak engem "szerettek". feltételezem, hogy nem látták rajtam, hogy sikerült volna megtörniük, meg azt se, hogy túlzottan hajtottam volna az elismerésükre, úgyhogy én voltam a büdöslábú feketeseggű baka. persze tettem is érte, mert pl. amikor a másodidőszakom elején közöltem, hogy engem tovább nem érdekel a szocialista munkaverseny (ilyen is volt a laktanyában), akkor őrjöngtek. de akkor már túl voltam egy fél év helybetopin, lepergett rólam minden, mint biliről a zománc.

    na tehát azoknak, akik nem lógtak ki ennyire lefelé a bandából, azért volt lehetőségük. Mondjuk Lentiben pont nem érte meg kimenni, mert nem volt ott semmi. Zeg azért egy megyeszékhely volt, ott volt kulturáltabb étterem is, színház is, szóval aki nem csak azért ment ki, hogy berúgjon, annak is volt lehetősége. volt a kimenő, a kimaradás, az eltáv és a szabi. a kimenő azt jelentette, hogy a katona elhagyhatja a laktanyát, akár kiképzési időben is, de mindenképpen vacsora előtt. a kimaradás azt, hogy vacsora után mehet ki. azért számított, mert egyrészt kiképzési időben csak igen indokolt esetben engedtek ki (engem pl. csak akkor, amikor tisztek dolgait kellett intézni, tehát nem privát céllal), és ha kimentél vacsora előtt, akkor az írnoknak számfejtenie kellett a vacsora lemondását és kifizetését is. ezért gyűlölték a kimenőt. a kimenő és a kimaradás is fő szabály szerint takarodóig tartott.

    volt az eltávozás, ami azt jelentette, hogy a katona pénteken kiképzési idő végétől vasárnap takarodóig egyrészt elhagyhatta a laktanyát, másrészt elhagyhatta a helyőrséget is (előre megjelölt célhoz). praktikusan haza mehetett. ezzel az volt a baj, hogy Zeg felé ótvar volt a közlekedés, tehát eltávnál könnyen előfordulhatott, hogy a katona nem ért haza normális idő alatt. pl. én sem, ha nem sikerült kavarni valamit, akkor Füzesabonynál vége volt a dalnak. Mondjuk sok katona ment haza, Füzesabonynál szinte mindig volt olyan katonatárs, akiért eljöttek autóval és elvittek másokat is. Én egy ilyen lehetőséget kaptam. Hivatalosan vasárnap takarodóra kellett visszaérni, de az én századparancsnokom utálta, ha lecibálták a feleségéről ( :) ), ezért ő mindig hétfőn ébresztőig írta a könyveket, mert ha akkor késik a katona, akkor már úgyis be kellett jönnie, míg ha éjfélkor nincs meg, akkor éjjel jöhetett be feleslegesen.

    A szabadság úgy nézett ki, hogy volt három nap kötelező, három nap adható (pofára), meg ki mit kaphatott jutalomból. Az kőkemény szabály volt, hogy a három nap kötelezőt ki kellett adni, hogy a katona ne csavarodjon be és ne kezdjen lövöldözni. Így a három napot mindenki megkapta, gyakran úgy, hogy adtak "utazót" is, hogy három napot otthon lehessen a katona. na így jutottam haza januárban.

    úgyhogy én gyakorlatilag megkaptam a két kötelező szabimat, meg talán két eltávot egy év alatt. Az első szabimat 133 napra, utána a következő eltávot 90 napra kaptam.

    summa summárum az igaz, hogy privát céllal kijárkálás az pofára / jutalomként ment, kivéve a kötelezőt, mert azt komolyan vették.

    Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

Új hozzászólás Aktív témák